Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Szenti Tibor: Épített tűzhelyek a hódmezővásárhelyi tanyákon

A külső tüzelésű, hypocaustumos lakóházfűtés Észak-ltáliában és Dél-Németországban bontakozott ki. Magyarországon a 13-14-. században a királyok, nemesek lakóhelyein és a kolostorokban használták. „A 15. század utolsó harmadától az árutermelő körzetek tehetősebb mezővárosok polgárai, gazdag parasztjai is alkalmazták a kályhafűtést. Erre engednek következtetni a 16. század folyamán elpusztult településeink szórványleletei..."

4

1 Vizsgáljuk, mi váltotta ki ezt a fejlődést? „A hazai paraszti anyagi műveltség számos elemével együtt a kályhafűtésű szobák alkalmazása is a szűkebb és tágabb környezetünkben forradalmi jelentőségű változásokat jelez, ami mögött az agrár-árutermelés belső fejlődésünket meggyorsító, fellendítő hatása mutatkozott meg."

4

2 A kályhákat nem a házépítő ember készítette, hanem iparosok. „A kályhákat maguk a szemeket, csempéket készítő fazekasok vagy kályhásmesterek rakták, állították fel. A kályhaszemek a kályha felületét lényegesen megnövelték, gyorsították a hokicserélődést, a falazáskor alkalmazott meglehetősen vastag sározás viszont jó hőtároló közegként szolgált."

4

3 BARABÁS Jenő írta: „Úgy tekinthetjük ezt a szemeskemencét, mint a sárkemence továbbfejlesztett változatát, amelynek cserépedények biztosították a szilárdságát."" Végezetül megtudjuk, hogy „a 18-19. század fordulóját megelőzően vagy ezt követően áttértek a boglyakemencék építésére. Erre utal az a tény, hogy az 1850-es években Kecskeméten a legidősebb nemzedék még emlékezett a szemes kályhák használatára, illetve olyan hagyományosan boglyakemencét használó megye, mint Csongrád a 19. század elején még az árlimitációban többféle csempetípussal s a kályharakással is részletesen foglalkozott."

4

5 A vásárhelyi tanyavilágra vonatkozóan sem a kályhákra utaló levéltári adatokat, sem helyszíni gyűjtő útjainkon egyetlen meglévő, vagy hallomásból ismert szemeskályhát sem találtunk. Kizártnak tartjuk, hogy kutatási területünkön a török hódoltságot követően, a 18. század második felétől rohamosan meginduló szállásépítkezés során, a jobbágyok a polgárifejlődés részének tekinthető kandallókat vagy szemeskályhákat építettek volna, hiszen számukra a szűkös főző- és sütőterük elégtelennek bizonyultak. Nálunk a vidék fában szegény, a boglyakemencében viszont minden éghetőt hasznosíthattak, ezért az újkorban inkább ezt építették. A 16-17. században a vásárhelyi nagyhatárban települt 15 falu elpusztult. A ma is tanyás területünkhöz tartozó Csomorkány egykori mezőváros lakótérségéből, a még most is álló romtemplom környékéről, az 1960-as évek elejéről, Herczeg Mihály ny. levéltárigazgató, a szántásból szórványleletként előkerült több, cserépből korongozott, mázatlan kályhaszemet talált. Ezek nagyon hasonlítottak a Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötetének 12. oldalán bemutatott, a Bács-Bodrog megyei Juliska-házán talált kör alaprajzú, alul csonkakúpszerűen összeszűkülő ivópohár formájára. A hódoltsági pusztítást átélt környező lakosság behúzódott a Hód-tó partján álló, és ezért lélekszámban egyelőre még gyarapodó, összeépült Hód és Vásárhely mezővárosba. Az utóbbi belterületén, az 1950-es években megindult városépítkezés során, a Szent Antal-Mária Valéria-Szegfű és Andrássy utca által határolt részen, 17. századi település maradványai között szinte ép, rozettás betétdíszítéssel ellátott szemeskályha cserépszemeket találtak (1-5. kép, és az /a. változatuk oldalnézetből).

4

6 Elkeskenyedő, a tűztérbe érő végükön jól látszik a korom fekete sávja. Ugyancsak ehhez a lakóterülethez tartozó építkezés során, 2007. július, augusztus havában újabb leletmentésre került sor. A 30-as objektum vert falú házrészében, amely a mai járószint alatt másfél méter mélyen feküdt, gabonás vermekkel a közelében, kupa és körte alakúnak nevezett kályhaszemtöredékekre, és a kályha tetejét összefogó, íves vasabroncs darabjára leltek (6. és 6/a. kép).

4

7 A területről nagyon sok, kimondottan balkáni török jellegű formát mutató és ornamentikával díszített, színes mázas, vagy mázatlan, tehát vászonedény-darab, valamint pipatöredék került elő. A régészek kormeghatározását segítette az itt talált évszámos pénzlelet: 2 db kisezüst I. Lipót (1657-1705 uralkodása) idejéből. A krajcárokat 1677-1686 között verték; és III. Zsigmond (1587-1632 uralkodása) idejéből származó garas, amelyet 1622-ben vertek.

4

8 Ezek a leletek egyértelművé tették, hogy Vásárhely mezőváros belterületén a török alatt, a 17. században ismert és elterjedt volt a szemeskályhával való fűtés. Ekkorra a középkori szállásrendszert a török teljesen elpusztította. SABJÁN Tibor a bögreszemes és csempés kályhák visszaszorulását így magyarázta: „A török hódoltság idején a népesség és a településhálózat jelentős ré41. FILEP Antal 1980. 3. 7. 42. FILEP Antal 1980. 3. 7. 43. FILEP Antal 1980. 3. 8. 44. BARABÁS Jenő 1997. 158. 45. FILEP Antal 1980. 3. 8. 46. A bemutatás sorrendjében: 87.10.16., 87.10.21., 87.10.23., 87.10.17. és 87.10.20. leltári számok alatt. 47. A 2007-es nyári ásatásból származó tárgyak még leltározatlan darabok. 48. Itt mondunk köszönetet dr. NAGY Imrének, a Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatójának, TÓTH Katalin és BOKORNÉ NAGY Katalin régészeknek, akik a 2007-es ásatást végezték, és a még leltározatlan, földolgozás előtt álló anyag fotózását; valamint a korábbi, már leltározott kályhaszemek fényképezését lehetővé tették. A pénzérmék meghatározását dr. NAGY Ádám, a Szegedi Móra Ferenc Múzeum numizmatikusa végezte. 28