Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

SZABADTÉRI MUZEOLÓGIA 40 ÉVE MAGYARORSZÁGON - Kovács Zsuzsa: A szabadtéri néprajzi múzeumok megújulásának egyedi és általános tendenciái

tárlat, amelyről 1969-ben BALASSA M. Iván tollából jelent meg az első szakmai reakció az Ethnographia hasábjain. A szerző a zalaegerszegi múzeum létrehozását sok tekintetben az Ezredéves országos Kiállítás Néprajzi Falujához hasonlította, hiszen akkor JANKÓ János egyszemélyes erőfeszítését dicséri a Millenniumi Kiállítás, hetvenkét év múlva pedig, SZENTMIHÁLYI Imre fáradhatatlan munkájának eredményeként nyílhatott meg a Göcseji Falumúzeum.

1 A fenti tények ismerete BALASSA szerint azért fontos, mert a kiütköző szakemberhiány érdemeit növeli, gyengeségeit pedig magyarázza a zalaegerszegi gyűjteménynek.

2 Méltatja és üdvözli a múzeum erényeit, majd részletesen tárgyalja a hiányosságait. Ezek nagyobb részben műszaki jellegűek, a házak ugyanis úgy készültek, hogy nem dolgozott építész a múzeumban. Az építészeti munkát TÓTH János tervezte, ő látta el szakmai tanácsokkal a múzeum munkatársait, de az áttelepítések felügyeletére már nem vállalkozhatott. Hasonlóan indult a munka Szentendrén is, amit később ERDÉLYI Zoltán a múzeum építésével kapcsolatos összefoglalójában erősen kifogásolt.

3 A kezdeti nehézségek és gyermekbetegségek ellenére is a Göcseji Falumúzeummal nyílt meg az első, sok tekintetben mintateremtő múzeum. Célja a Zala megyei Göcsej, az ország egyik legarchaikusabb tája 19. századi állapotának bemutatása. A felépített múzeum, a berendezett kiállítások és a mögöttük meghúzódó szakmai koncepció jórészt ma is megfelel a szakmai elvárásoknak. Az előadás terjedelme nem teszi lehetővé mindezeknek a szempontoknak a részletes elemzését, itt csak néhányat említek. A múzeum megnyitásakor korlátozottan ugyan, de cél volt a kiállítások, ezen keresztül pedig a múzeum élővé tétele. A legváltozatosabb házformák és gazdasági épülettípusok áttelepítésére törekedtek, hogy az építésmódok mellett a paraszti társadalom különböző vagyoni helyzetű csoportjainak életmódja is megismerhető legyen a berendezések segítségével. A megnyitó napjára népművészeti bemutatókat szerveztek. A szövést például a kálócfai ház szobájában felállított szövőszéken végezte a felkért kézműves. A kézműves munkabemutatókat később alkalmakhoz kapcsolódóan máskor is megszervezték. Mai szóhasználattal talán múzeumpedagógiai célokat szolgáló portának nevezhetjük a zalalövői hajlított házat és az udvar gazdasági építményeit. A lakóház egyik oldalfalának szegletét sározás és meszelés nélkül hagyták, hogy bemutatható legyen a boronaépítkezés technikája. A portán álló torkospajtában mezőgazdasági gépkiállítást rendeztek, hogy az általánosés középiskolák diákjainak be tudják mutatni azokat a 1. BALASSA M. Iván 1969. 121. 2. BALASSA M. Iván 1969. 121. 3. KATONÁNÉ SZENTENDREY Katalin 2004. 37. 1. kép. Szélmalom az ópusztaszeri múzeumban mezőgazdasági gépeket és földművelő eszközöket, amelyekről a történelemórákon tanultak. Ma ezt a koncepciót továbbgondoltuk, és a házat, illetve a hozzá kapcsolódó portát egy sikeres minisztériumi pályázaton, az ún. Alfa-program keretében elnyert támogatásnak köszönhetően újítottuk fel. A visszarendezett pajtán kívül a lakóház egyik szobáját és konyháját is berendeztük, ahol múzeumi órák kapnak majd helyet. Zalaegerszegen a megnyitóra nagyrészt elkészülhettek a telepítési koncepcióban tervezett épületek, csupán a hét pincéből lett végül csak kettő. A kiállítás azonban már így is befejezettnek tekinthető. Az utódokra tehát a múzeum továbbépítésének kidolgozása maradt. A tervek között szerepelt, többször a megvalósításhoz is egészen közel került egy falusi iskola, kocsma, bolt és temető létrehozása. Ha a múzeumi falu szeres településtípust bemutató jellegét nézzük, talán a temető hiányzik a legjobban, hiszen a tájegység sajátossága az aprófalvas településszerkezet, ahol kocsma, iskola és bolt sok helyen még ma sincsen. A Göcseji Falumúzeum esetében a bemutatás időbeli keretének tágítása szükséges, hogy továbblendülhessünk a boronaházakkal ábrázolt szigorú archaizmuson. A 19. század fordulóján, a 20. század első felébe lépve be kellene mutatnunk a boronaépületek teljesen füsttelenített, kéményes 182