Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Juhász László: A településszerkezet és az építkezés változásai Mezőcsáton a honfoglalás korától a 20. század végéig

87-90. kép. Jellegzetes kunyhók a szőlőskertjeink dűlősorain ségen ablak ritkán volt, egy-két kis méretű szellőzőlyukat vágtak csak a falakra. A bejárati ajtó előtt általában állt egy fedett előtér egy falhoz épített ülőpadkával. A kunyhók for­mája, nagysága, tetőformája, szerkezete eltért ugyan egy­mástól, de egymás mellé sorolódásukkal, fehér falukkal hangulatos ..utcákat" alkottak a szőlős kertekben. (86. kép) A nagyobb vagyonú, nagy szőlőbirtokkal rendelkező gazdák tartósabb kinttartózkodásra alkalmas kéthelyisé­ges kunyhókat építettek. Ezek egyik helyiségében tűzpad­kán vagy rakott tűzhelyen főztek, a másik helyiség hálótér és munkatér volt ülőpadkákkal, asztallal, székekkel és a szőlőmunkák szerszámaival. A helyiségek fölött nem volt födém. 3 6 A 91. képen bemutatott épület esetében a bejá­rati ajtó egy szabadkéményes, tűzpadkás konyhába nyílt, amely szüret idején a szőlőfeldolgozás helyszíne volt. Itt tárolták a szőlőművelés eszközeit, ideiglenesen a lesze­dett gyümölcsöt, zöldségfélét. A konyhának nem volt fö­démje. A szobában a falak mellé vályogból ülőpadkát épí­tettek, volt benne asztal székekkel és a több napos kint­tartózkodáshoz szükséges néhány eszköz. Ennek a helyi­ségnek deszkafödémje volt. A szőlőkunyhóink építési technológiáikkal a nagyon régi lakóház-építkezésünk archaikus jellemzőit őriz­ték meg, ahogyan a szőlőművelés technológiája is őrzi régi jellemzőit a szőlőskertjeink idős szőlőültet­vényeiben. A 87-90. képeken láthatók a leggyakoribb formái voltak a szőlőskertjeink dűlősorain álló kuny­hóknak. A kunyhókat - ahogyan a lakóházakat is ­kalákában építették, falazási módjaikban sok helyen látszanak a sok száz éves sárfalazás technológiái. A szőlőművelésnek a határhasználatban kiemelt sze­repe volt. Ha a gazda a szántóföldjét elhanyagolta, nem járt érte olyan megvetés, mint ha a szőlőjét nem gondoz­ta. A szőlőskertek a város társadalmi érintkezésének fon­tos helyszínei voltak. Az időigényes, kézzel végzett szőlő­munkák miatt a gazda, a családtagok, a cselédek sokat tartózkodtak együtt a szomszédok közelségében a szőlő­ben. A pihenőidejükben összejárok közös beszélgetései, szórakozásai, mulatozásai fontos időtöltései voltak a sző­lőt művelő embereknek. A napokig tartó szüretek a közös együttmunkálkodások nagy ünnepei voltak. A kertek sa­játos törvényei az ott folyó gazdálkodás kulturáltságát szi­gorúan szabályozták. A dűlőutak, a kutak, a kertet övező gyepű, a gyepű kapuinak karbantartása közös feladat volt. A szüret idejéről, a csősz személyéről, a munkája részle­teiről, fizetségéről is közösen döntöttek. A szabályok ellen vétőket büntetés, a közösség megvetése követte. A polgárosodás hatása a város építkezésére, a városképre A 19. század végén, a 20. század elején a város addigi életének legnagyobb változásait élte meg. A sokféle okból eredeztethető és különféle következ­ményekkeljáró változások a külsőségekben is meg­látszottak. A sok évszázadot megélt, nagy hagyomá­nyú paraszti közösség az élete minden területén feladta a helyi értékrend diktálta hagyományait, szokásait, és idegen hatások befolyása alá került. Az ipar egyre nagyobb mértékben ellátta uniformi­zált késztermékekkel, a környék nagyobb városai addig sohasem látott mintákat kínáltak neki új épü­letekkel, viseletekkel, szokásokkal. Eltűntek életé­ből a korábban olyan fontos mintákat követő vonzó­36. A Kardos szőlőben a Sipeki család, a Vén szőlőben a Farkas Szabó család kéthelyiséges kunyhója ma még látható. 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom