Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)
szerint célszerű lenne egy olyan szakarchívum létrehozása, amelyben a csíksomlyói búcsúra vonatkozó dokumentumok a lehető legteljesebben megtalálhatók, 233 továbbra is rendkívül időszerű. A másik nagy erdélyi kegyhelyre, a máriaradnai Kisasszony napi búcsúra vonatkozó néprajzi irodalom a csíksomlyóinál valamivel szerényebb. BÁLINT Sándor a szegediek, 234 FÜLÖP Imre az endrődiek, 235 HARANGOZÓ Imre az újkígyósiak, 236 BARNA Gábor a kunszentmártoniak 237 máriaradnai búcsújárását kutatta. A BARNA Gábor által irányított - kezdetben főként szegedi egyetemi hallgatókból álló, majd nemzetközivé bővülő - munkaközösség máriaradnai kutatásairól VASS Erika számolt be. 238 Az 1996-2000 között végzett kutatási program eredménye egy Helsinkiben kiadott angol és egy Szegeden kiadott magyar kötet lett. 239 A munkacsoport különös hangsúllyal foglalkozott a radnai ferences kolostor fogadalmi képgalériájának összetett szempontú vizsgálatával. 240 Doktori disszertációjában VASS Erika a csíksomlyói és a máriaradnai búcsús utat mint rituális drámát értelmezte. 241 Végül néhány további - az erdélyi búcsújáró hagyományokkal foglalkozó - néprajzi munkát sorolunk fel. BÁRTH János az Úz völgyi és a székelyvarsági hegyi tanyák népi vallásosságát bemutató monografikus köteteiben kitér a templombúcsúk és a csíksomlyói zarándoklatok kérdésére is. 242 MAGYAR Zoltán a gyimesi Szent László-kápolnáról és búcsújáróhelyről, 243 GERGELY Katalin a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-napi búcsúról, 244 SÍMÉN Domokos a homoródfürdői unitárius búcsúról 245 írt tanulmányt. ISTVÁN Anikó egy tanulmányban, valamint a Most segíts meg, Mária... " című könyvében a futásfalvi Sarlós Boldogasszony-napi búcsú szövegrepertóriumát (imaformák, emlékkönyvbejegyzések stb.) elemezte. 246 Vallásos népköltészet (szövegfolklór) A népi vallásosság ritualizált szövegeinek nagy része az egyház hivatalos liturgiájából származik, vagyis folklorizációs folyamatok terméke. Az egyházi eredet még a középkori eredetű archaikus népi imádságok esetében is feltételezhető. ERDÉLYI Zsuzsanna Hegyet hágék, lötöt lépek című nagy imagyűjteményének 1974-es és 1976-os (hasonmás formában megjelent 1978ban is) első kiadásaiban viszonylag kevés erdélyi eredetű archaikus népi imádságot találunk, de a bővített 1999-es kiadásban már jóval nagyobb arányban vannak jelen az Erdélyben gyűjtött szövegek, amelyek új, időközben előkerült imatípusokat reprezentálnak. 247 A székelyföldi ferences kolostorok szellemi környezetében kialakult sajátos imatípusokra ERDÉLYI Zsuzsanna 1990ben hívta fel a figyelmet. 248 Az archaikus apokrif népi imádságok gyűjtése a Hegyet hágék... kötet megjelenése után, tehát a gyűjtemény ösztönző hatására bontakozott ki Erdélyben és Moldvában, noha néhányan már korábban is gyűjtöttek ilyen imaszövegeket (például UJVÁRY Lajos Gyimesben, 249 SZÉKELY László Csíkban, Gyimesben és Moldvában 250 stb.). Az imádságok erdélyi gyűjtői - SALAMON Anikó, 251 DACZÓ Árpád Lukács, 252 TÁNCZOS Vilmos, 253 HARANGOZÓ Imre 254 és TAKÁCS György 255 - a leggazdagabb archaikus népi imádsághagyományt Gyimesben találták, a Székelyföldről már jóval kevesebb archaikus apokrif imaszöveget sikerült lejegyezni, Erdély más tájegységeiről pedig alig néhány többé-kevésbé töredékes szöveg reprezentálja ezt a középkori eredetű szöveghagyományt. A Kis-Küküllő vidékén, valamint a Mezőségen gyűjtött, református vallású adatközlőktől lejegyzett néhány tucatnyi szöveg 256 épp azért jelentős, mert a protestáns környezetben máig fennmaradt archaikus népi imádságok puszta léte arról tanúskodik, hogy a műfaj keletkezési ideje a reformáció korát megelőző századokra tehető. A gyűjtők közül néhányan az imaszövegek társadalmi használatának és hagyományozódásának kérdéseivel is foglalkoztak, 257 és kísérlet történt az imaszövegek szimbólumainak értelmezésére, illetve a képi egységek szövegkapcsolódási törvényszerűségeinek feltárására is. 258 Az orális szájhagyományban és az írásbeliségben fennmaradt gazdag erdélyi vallásos népénekhagyomány régóta foglalkoztatja mind a folklórgyűjtőket, mind a művelődés- és irodalomtörténészeket. E helyt nem célunk áttekintést adni a 17-18. századi protestáns és katolikus vallásos kéziratos énekköltészet fennmaradt darabjairól, illetve ezek újrakiadásairól. A kérdésben tájékozódni kívánó érdeklődő a vonatkozó bibliográfiai adatokat megtalálhatja SZABÓ T. Attila, 259 STOLL Béla, 260 HOLL Béla, 261 DOMOKOS Pál Péter, 262 CSÖRSZ RUMEN István, 263 FARM ATI Anna 264 és mások idevágó munkáiban. A vallásos népénekkutatás kapcsán két megjegyzés azonban mégis idekívánkozik: 1. A katolikus népénekkutatás terén kiemelkedő jelentőségű DOMOKOS Pál Péter munkássága, 265 aki a ré-
