Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)
gi kéziratos énekeskönyvek és a népi gyűjtések alapján rekonstruálta KÁJONI János Cantionale Catholicum című 17. századi gyűjteményének dallamait. A Kájoni-énekek forrásainak kérdésével korábban JÉNÁKI Ferenc foglalkozott. 266 A Kájoni-énekek felső-háromszéki 20. századi elterjedtségéről KŐVÁRI Réka közölt adatokat. 267 2. Második megjegyzésünk a protestáns éneklési gyakorlatra vonatkozik. KURTA József kolozsvári kutató nemrég megjelent munkáiban 268 kimutatta, hogy az óprotestáns liturgikus gyakorlat még a 18. század második felében is magyar nyelvű gregorián dallamokat énekelt a használatban lévő graduálok alapján, amelyekben középkori liturgikus énekekből átalakított szertartási énekek voltak. Kutatásaiból azt is megtudjuk, hogy középkori eredetű nagyheti énekek az erdélyi protestáns egyházközségekben a 19. századig fennmaradtak, a nagyheti passiót például Oltszakadáton még ekkor is végezték. 269 A műfaji sokszínűség miatt hasonlóképpen nehéz számba venni a vallásos tartalmú epikumok terén végzett gyűjtőmunkát és szövegértelmezéseket. A népmondák, a népmesék, az élménytörténetek, az igaz történetek, a hiedelemtörténetek, a látomás- és álomtörténetek egyaránt tartalmazhatnak vallásos elemeket, hiszen a vallás a hagyományos világkép alapvető konstitutív tényezője. A teljesség igénye nélkül jegyezzük meg, hogy MAGYAR Zoltán Gyimesben, a KisKüküllő mentén, Kalotaszegen és a Szilágyságban, 270 BOSNYÁK Sándor, SALAMON Anikó, ALBERT Ernő, 271 TANKÓ Gyula és TAKÁCS György a Gyimesek vidékén, 272 GAGYI József a Székelyföldön, 273 KESZEG Vilmos a Mezőségen és Aranyosszéken 274 végzett jelentős vallásos narratívumgyűjtést. Szakrális építmények és díszítmények A hivatalos egyház szakrális tárgyaihoz rendszerint nemcsak hivatalos egyházi, hanem igen gyakran népinek nevezhető vallásos kultuszformák is kapcsolódnak. Következésképpen a népi vallásoság kutatóinak figyelme kiterjed a liturgikus kellékek, a különféle egyházművészeti alkotások és a szakrális építmények körül kialakuló paraliturgikus cselekmények és folklóralkotások tanulmányozására is. A hivatalos és népi vallásosság összefonódását az erdélyi néprajzosok már a két világháború között felismerték. E tekintetben jellemző, hogy a Csík, Gyergyó, Kászon és Gyimes vidékét magába foglaló történelmi Csíkszék vallási néprajzának feltárása akkor kezdődött, amikor DOMOKOS Pál Péter, VÁMSZER Géza és NAGY András az 1930-as pünkösdi búcsúra nagyszabású kiállítást rendeztek Csíksomlyón, és ezzel megalapozták a Csíki Székely Múzeum gazdag egyházművészeti és népművészeti anyagát. A régi erdélyi templomépítészet és templomberendezési tárgyak (például karzat- és mennyezetfestmények) első tudományos kutatói - itt DEBRECZENI László, 275 DOMANOVSZKY György, 276 BALOGH Ilona, 277 BORBIRÓ Virgil, 278 KELEMEN Lajos, 279 TOMBOR Ilona 280 és VILHELM Károly 28 ' ma már „klasszikusnak" számító munkáira gondolunk - már részletesen kitértek az építészeti és egyéb egyházművészeti alkotások népi elemeinek bemutatására. Ujabban a Budapesti Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ és a kolozsvári Transilvania Trust alapítvány 1997-2002. között lezajlott közös programja keretében szakemberek mérték fel, hogy mi lelhető még fel abból a tárgyi örökségből, amit a korábbi szakirodalomban az elődök leírtak. A művészettörténészek és restaurátorok által készített dokumentáció lehetővé teszi, hogy képet kapjunk például a 16-19. századi erdélyi famennyezetek jelképes ábrázolásairól, illetve az ezeket létrehozó mesterek és műhelyek működési körzeteiről. 282 A kelet-magyarországi és erdélyi festett templomok kutatásának és restaurálásának aktuális kérdéseit BALASSA M. Iván foglalta össze. 283 SZENTGYÖRGYI Mária Georgina szakdolgozatában áttekintette az erdélyi egyházi faépítészetre vonatkozó szakirodalmat. 284 A templomi famennyezetek jelképvilága a néprajzkutatók figyelmét sem kerülte el. SZACSVAY Éva 285 és GÖRÖG Hajnalka 286 a folklórpárhuzamok, például hiedelemképzetek segítségével próbálkoztak az erdélyi református egyházművészet vizuális ábrázolásainak értelmezésével, de alapvetően a korabeli protestáns képteológia alkalmazásait látták ezekben az alkotásokban. A festett kazettás mennyezetek egyes szimbólumait értelmezi JUHÁSZ Judit szakdolgazata is. 287 KÓS Károly a Mezőség néprajza című könyvének egyik fejezetében - illetve ezt megelőzően néhány kisebb tanulmányban is - a mezőségi román ikonfestészettel, valamint fametszet nyomatokkal foglalkozott. 288 A templomi harangok közösségi jeladó funkcióit SÍMÉN Domokos a küküllői unitárius egyházkörben, 289 KISGYÖRGY Zoltán a háromszéki és felsőfehéri unitárius egyházkörben, illetve a
