Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)
Regionális jellegű, monografikus igényű vallási néprajzi munkák Amint már a bevezetőben is jeleztük, a mai néprajzi és antropológiai szemlélet megkérdőjelezi mind a hely (falu, kistáj), mind a közösségi kultúra (például vallási közösség), mind az egyes folklórműfajok egységét, következésképpen ezek módszeres tudományos vizsgálatát sem tartja kivitelezhetőnek, és korszerűtlennek tekinti egyegy földrajzilag vagy műfaji szempontok alapján körülhatárolt kulturális jelenség monografikus igényű feldolgozását. Az 1980-as évekig, amikor még az ilyen monografikus szemlélet tudományos szempontból is korszerűnek és kívánatosnak minősült, Kelet-Európában a kommunista diktatúrák ideológiai viszonyai nehezítették meg, sőt voltaképpen tették lehetetlenné az ilyen típusú, egy-egy tájegység vagy falu népi vallásosságáról átfogó képet adó vallási néprajzi munkák elkészítését. Ezért van az, hogy a legtöbb erdélyi kistáj vagy vallási közösség vonatkozásában ma egyáltalán nem rendelkezünk szintetizáló jellegű, monografikus igényű munkával. Az ideológiáktól mentes tárgyi néprajz területén a KOS Károly-NAGY Jenő-SZENTIMREI Judit triász szakszerű táji monográfiákat készített és jelentetett meg a Kis-Küküllő mente, Kászon, Szilágyság, Mezőség és Moldva népi kultúrájáról. A vallási néprajz területén ilyen jelentőségű táji monográfiák nincsenek. Néhány igen fontos szintézisről mégis számot tudunk adni, azzal az előrebocsátott megjegyzéssel, hogy ezek a munkák különböző korszakokban, különböző kutatási módszerek alkalmazásával készültek, és a feltárt néprajzi anyag elrendezésének elvei is eltérőek. Mindezek az elvek, szempontok és módszerek az új tudományos paradigmák alapján bizonyára vitathatók is, de az eredmények értékét nem lehet kétségbe vonni. A zömében katolikus lakosságú történelmi Csíkszék kistájairól - Felcsík és Alcsík, Gyergyó, Kászon és Gyimes vidékéről - SZÉKELY László készített vallási néprajzi monográfiát. 54 A szerző halála után szerkesztett könyv négy nagy fejezete az egyházi liturgia népi megnyilvánulásaival (például szentségek használata, imádkozási gyakorlat stb.), az egyházi ünnepek megülésének rituális gyakorlatával, a szent helyekhez kapcsolódó népi kultikus gyakorlat bemutatásával és végül bizonyos vallásos tartalmú folklórszövegekkel (lakodalmi búcsúztatók, betlehemes játékok stb.) foglalkozik. A magyar vallási néprajzi kutatás egészét tekintve is kiemelkedő jelentőségű BARTH János két székelyföldi népi vallásossággal foglalkozó könyve: az Úz-völgyi magyarok című kötet a településnéprajz és népesedéstörténet felől közelítve, egyházi levéltári források felhasználásával mutatja be egy szakrális táj létrejöttét a Csíki-havasok erdőségei között, 55 a Jézus neve dicsértessék! című könyv 56 pedig a székelyvarsági hegyi tanyák népének vallásos életének példás módszerességgel szerkesztett monográfiája. Egy másik udvarhelyszéki kistájról, a Sóvidék falvainak vallásosságáról MADÁR Ilona készített összefoglalót. 57 Könyvében foglalkozik a sokfelekezetű tájegység egyházainak szervezeti életével és liturgikus gyakorlatával, a népi vallásos képzetekkel, az ünnepnapok és hétköznapok vallásos szokásaival, rituális szöveghagyományával és a vallás erkölcsszabályozó szerepével. Vallásos szokások Az egyházi év nagy ünnepköreinek közösségi rítusai a kétségkívül a népi vallásosság leglátványosabb, és ennek megfelelően a legkutatottabb területéhez tartoznak, ilyen típusú - bár lokalizáltalan - adatokat már BOD Péter Szent Heortokrates című munkájában 58 is találunk. A fentebb említett tájegységi jellegű vallási néprajzi monográfiákban' 9 is jelen vannak a szokásleírások és a népszokások rítusszövegei. BALÁZS Márton háromszéki gyűjteményének 60 mintegy fele foglalkozik az esztendő vallásos ünnepeivel és ezek költészetével, további néhány fejezet pedig az emberélet fordulóinak folklórjával. A legjelentősebb háromszéki folklórgyűjtemény, az 1957-ben megjelent KONSZA Samu-féle gyűjtés, már jóval kisebb arányban tartalmaz a vallásos népköltészet körébe sorolható folklóranyagot, csupán karácsonyi és húsvéti köszöntőverseket, sírfeliratokat, valamint népi költők által írt tréfás sírverseket találunk benne. 61 Gyergyói székely és örmény vallásos szokásokra vonatkozó történeti adatokat találunk TARISZNYÁS Márton Gyergyó történeti néprajza című könyvében. 62 Az egyik bukovinai székely népcsoporttöredék, az Erdélybe viszatelepült ún. „dévai csángók" vallásosságával, valamint vallásos folklórjával ZSÓK Béla és MAKKAI Endre foglalkozott. 63 SEBESTYÉN Ádám bukovinai székelyekről szóló könyvének második fele a karácsonyi és húsvéti, valamint a kereszteléshez, a lakodalomhoz és a temetéshez kapcsolódó szokások ismertetését tartalmazza a megfelelő rítusszövegekkel együtt. 64 VASAS Samu és SALAMON