Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)
érdeklődését meghirdetett egyetemi kurzusai is jelzik, de nyomtatásban kevés munkája jelent meg.'* A hegyek kultusza Erdély népeinél című főműve azonban ebbe a tárgykörbe illeszkedik.' 9 Az 1919-ben bekövetkezett hatalomváltás után Kolozsváron két évtizedig szünetelt az egyetemi szintű néprajzi oktatás, HERRMANN Antal maga is kolozsvári magyar egyetem jogutódjaként létrejött Szegedi Egyetemre távozott. A két világháború közötti időszakban a néprajzi kutatásnak nem voltak intézményi keretei. A kolozsvári magyar diákság körében felekezeti alapon szerveződő falukutató mozgalmak 1930 után bontakoztak ki és - noha csak érintőlegesen - a népi vallásosság kutatásával is foglalkoztak. Az erdélyi falukutatás a bukaresti Dimitrie GUSTI professzor által irányított monografikus szociológiával állt szoros kapcsolatban, és gyakorlati téren is igyekezett követni az irányzat kutatásmódszertani elveit, A református fiatalok az Erdélyi Fiatalok folyóirat (szerkesztője LÁSZLÓ Dezső) és a munkaközösség által kiadott falufüzetek körül szerveződtek, az 19361944 között kiadott Hitel folyóirat pedig a katolikus falukutató fiataloknak (VENCZEL József és köre) lett a fóruma. A mozgalom keretében 1941-1944 között több diákcsoport is tanulmányozta a Szolnok-Doboka megyében lévő Bálványosváralja népi kultúráját, de a sok ezer cédulát eredményező gyűjtés feldolgozására végül nem került sor. 20 A református diákok Ifjú Erdély című folyóirata 1938-ban téli néphagyományok gyűjtésére vonatkozó útmutatót jelentetett meg. A több mint 60 református faluból beérkezett, jelentős forrásértékű gyűjtésből NAGY Ödön és MAKKAI Endre szerkesztette meg a Téli néphagyományaink című kötetet. 21 Az 1940-ben újraszerveződött kolozsvári egyetemen komoly néprajzi kutatómunka vette kezdetét, aminek eredményei GUNDA Béla professzorsága idején, 1943-1949 között mutatkoztak meg igazán. Egyebek között ekkor jelent meg K. KOVÁCS László monográfiája a kolozsvári hóstátiak halottkultuszáról és temetkezési szokásairól. 22 Ez idő tájt & funkcionálista irányzat társadalomközpontú szemlélete hatott a népi vallásosság kutatására is. Ennek jegyében született GUNDA Béla Munka és kultusz a magyar parasztságnál című munkája, 23 és ugyancsak funkcionalista szemléletet érvényesítettek a legfiatalabb néprajzos nemzedékhez tartozó ANTAL Árpád és FARAGÓ József népi betlehemes játékokról írott tanulmányai is. 24 Az 1948-as kommunista hatalomátvétel előtt Erdélyben is kísérletek történtek a Georg Schreiber-féle német vallási néprajzi iskola, az ún. „lelkipásztori" vagy ,,pedagógiai" néprajz gyakorlati alkalmazására, aminek hatása alatt BÁLINT Sándor, SCHWARTZ Elemér és mások a harmincas-negyvenes években a már anakronisztikussá lett romantikus „délibábos ősvalláskutatás" ellenében megalapozták a korszerű vallási néprajzi kutatásokat. Az irányzat szemléleti alapja az volt, hogy mivel „a keresztény magvetés termékeny talajra talált a népiélekben" (Bálint Sándor), az így létrejött sajátos népi lelkiséggel mind a lelkipásztoroknak, mind a néprajzkutatóknak foglalkozniuk kell. Az 1929-1937 között Rómában tanult és ott teológiai doktorátust szerzett EROSS Alfréd, hazatérése után, a negyvenes évek második felében Lelkipásztori néprajz címmel sok erdélyi vallási néprajzi adatot tartalmazó, elméletileg is jól megalapozott egyetemi jegyzetet állított össze a gyulafehérvári katolikus teológia hallgatói számára, de az 1950-ben fiatalon elhunyt tanár korszerű tankönyve csak ötven évvel később, 1998-ban jelent meg. 25 Ugyancsak a „lelkipásztori néprajz" körébe sorolhatók SZÉKELY László katolikus plébános korai munkái, mindenekelőtt az Áhítat falun és az Ünneplő székelyek című füzetei 26 a felcsíki székelyek vallásosságáról. A „lelkipásztori néprajz" irányzatának protestáns képviselői is voltak. ILLYÉS Endre, aki életművében a református gyakorlati teológia szempontjait érvényesítette, egyházi levéltári források és néprajzi gyűjtések alapján kutatta a református népi vallásos mentalitást, a vallás közösség- és erkölcsformáló szerepét. A kolozsvári teológiai tanulmányai elvégzése után 1920-tól Sárospatakon, Debrecenben és más magyarországi városokban tanító teológus hatalmas összegyűjtött néprajzi anyagának nagyobbik része kiadatlanul maradt. 27 Belső-Erdélyben hasonló szellemiséget és módszert képviselt a Kis-Küküllő mentén működő, egyházi lapokban igen sokat publikáló ILLYÉS Géza is, akinek egyik 1942-ben írt tanulmányát (Milyenek voltak a pásztorok és a rektorok a 17. században?) a Vallási néprajz sorozat 7. kötete közölte újra. 2x (Itt jegyezzük meg, hogy ILLYÉS Géza egyházi lapokban adta közre a Kis-Küküllői Egyházmegye történeti forrásait, sok vallási néprajzi adattal. 29 ) A kommunista diktatúra éveiben a vallási néprajzi kutatások teljesen ellehetetlenültek. A kolozsvári egyetemen 1949-ben megszűnt a népraj-
