Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

TÁNCZOS VILMOS: Magyar vallási néprajzi kutatások Erdélyben (Tudománytörténeti összefoglaló)

de ezek közül kevés a részletes leírás. Közülük vallási néprajzi vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű APOR Péter 1736-ban kelt Metamorphosis Transylvaniae című emlékirata,

3 melyben - egyebek mellett - szemléletes leírásokat találunk a 17. századi főúri temetkezési és lakodalmi szokásokról. A katolikus székely főnemes tudósít továbbá az egyházi év egyes ünnepeinek megüléséről, az erdélyi felekezetek közötti viszonyokról, az eskü- és szitokszavakról, a kolozsvári polgárok és diákok mindennapi vallásos életéről, a környékbeli templombúcsúkról is, de hagyományőrző szándékkal írt munkájának ezek a leírásai sajnos - mai néprajzos szemmel nézve nem elég részletezőek és kimerítőek. BOD Péter 1757-ben Oppenheimben, majd 1757-ben Nagyszebenben is kiadott Szent Heortokrates című munkája

4 „az innepekről való traktácska", amelynek összeállításakor a tudós magyarigeni református lelkipásztor nemcsak az ókori és középkori latin szerzőkre vagy az ókeresztény kor egyházatyáinak műveire támaszkodik, hanem bőségesen említ olyan vallásos képzeteket, szokásokat és hiedelmeket is, amelyekkel vélhetően maga is találkozott Erdélyben. A népi kultúra iránti 19. századi romantikus érdeklődés a népi vallásosság jelenségeire nem terjedt ki. A népiségkultuszban gyökerező keleteurópai nemzeti mozgalmak elsősorban az „ősvallás", a nemzeti mitológia és eposz iránt érdeklődnek. Mivel a népi vallásosság megnyilvánulásai nem tűntek eredetinek, ősinek, és az egyházi liturgiával szembeni különbségeik sem voltak világosak, következésképpen a romantikus lelkesedést nem lehetett rájuk kiterjeszteni. Az „ősi vallási hagyományok" kutatói azonban minduntalan egyházi tradíciókkal találkoztak, amelyekkel nem nagyon tudtak mit kezdeni. Mindazonáltal a népi vallásosságra vonatkozó első szórványos információk bekerültek a néprajzi szakirodalomba, de ekkor még módszeres kutatásokról aligha beszélhetünk.

5 Ugyancsak szórványos adatokat találunk a 19. század második felében és a századforduló táján megjelent monografikus néprajzi munkákban is, melyek között sok az erdélyi vonatkozású is. IPOLYI Arnold átfogó, levelezés útján történt gyűjtése Erdélyre nem terjedt ki,

6 így az 1854-ben kiadott Magyar Mythologia erdélyi néprajzi adatai másodkézből - BOD Péter, BENKŐ József, KŐVÁRI László, MÜLLNER Friedrich és mások munkáiból - származnak és nem is korabeliek. A romantikus ősiségkutatás jegyében született ORBÁN Balázs nagy munkája, a Székely/Öld leírása

1 is, de lévén, hogy a szerző maga járta be a székely székeket, műve számos ma is értékelhető néprajzi leírást tartalmaz. A századforduló táján Magyarországon is uralkodó pozitivista tudomány eszmény jegyében született tájegységi monográfiák a kutatói érdeklődés jellegétől függően vallási néprajzi vonatkozásban is hasznosíthatók. Itt mindenekelőtt a Szolnok-Doboka vármegye monográfiája* és a Szilágy vármegye monográfiája* című monumentális, elsősorban történeti jellegű és szociografikus szemléletű munkákra gondolunk, de hasonló a helyzet JANKÓ dános {Kalotaszeg magyar népe; Torda, Aranyosszék, Torockó magyar [székely] népe)f

] LÁZÁR István (Alsófehér vármegye magyar népe),

u KOLUMBAN Lajos (A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben)

12 és MAILAND Oszkár (Székelyföldi gyűjtés)^ néprajzi jellegűnek inkább nevezhető munkáival is. Nehéz hozzáférhetősége miatt a néprajzi szakirodalom méltatlanul feledte el VITOS Mózes csíki katolikus plébános 1894-1902 között 34 füzetben Csíkszeredában kiadott, majd nemrég két kötetben újra megjelentetett Csíkmegyei Füzetek című főművét,

14 amelynek Társadalmi és közerkölcsi állapotok című fejezetében kalendarisztikus (húshagyókeddi hajnalozás, farsangtemetés, húsvéti öntözés, pünkösdi „zöldfársáng", karácsonyi betlehemezés) és az emberélet fordulóihoz kapcsolódó (keresztelés, lakodalom) népszokások leírásait, valamint a csíki vallásos szokásköltészet néhány darabját is megtaláljuk. MALONYAI Dezső ugyancsak e korszakban született, sokat vitatott monográfiájának (A magyar nép művészete) két erdélyi kötete (A kalotaszegi magyar nép művészete; A székelyföldi, a csángó és a torockói magyar nép művészete)

15 mindenekelőtt a népművészet és az egyházművészet kapcsolatát illetően hasznosítható. Az adatfeltáró, rendszerező és monografikus igénnyel szintetizáló pozitivista tudományszemléletet ülteti gyakorlatba BALÁZS Márton Háromszék néprajzáról készült monografikus munkája is, ami mintegy öt évtizedig tartó gyűjtés és előkészítő munka után 1943ban jelent meg, és ma könyvritkaságnak számít (Adatok Háromszék vármegye néprajzához).

16 E módszer kései hajtásának tekinthető VÁMSZER Géza Szakadat, egy szebenmegyei magyar szórvány című könyve is.

17 A népi vallásosság jelenségei kolozsvári egyetem magántanárát, az 1898-tól Magyarországon elsőként egyetemi néprajzi előadásokat tartó HERRMANN Antalt is foglalkoztatták. Ezt az