Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

POZSONY FERENC: Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei

Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék végül is több mint tíz esztendő után, csak 2002-től kezdte meg önálló tevékenységét. Elsősorban ez az intézmény biztosítja az erdélyi magyar népraj­zos szakemberek egyetemi képzését. A kolozsvá­ri néprajzi tanszék háttérintézményével, a Kriza János Néprajzi Társasággal együtt már 1991-től olyan rendszeres alapkutatásokat szervezett, me­lyek elsősorban az erdélyi és a moldvai magyar falusi közösségek társadalomszerkezetének át­alakulását dokumentálták. A tanszék és társaság már 1991-től kezdődő­en, elsősorban POZSONY Ferenc és TÁNCZOS Vilmos irányításával széles körű jelenkutatást kezdeményezett a moldvai csángó falvakban. 66 Második jelentős programjuk az erdélyi magyar szórványközösségek család- és társadalomszer­kezetének vizsgálatára irányult. 67 KESZEG Vil­mos kezdeményezésére és irányításával az erdé­lyi magyar szórvány lelkészek életútját, a régi arisztokráciáról forgalmazott képet, valamint a népi specialisták társadalmi szerepét vizsgálták meg az életrajzi és narratológiai módszerekkel. 68 Pályakezdő, fiatal néprajzkutatók elsősorban az 1989 után kibontakozó társadalom- és gazdaság­szerkezeti átalakulásokat, a modernizációt és a globalizációt kísérő életmódváltozásokat vizsgál­ják napjainkban. 69 A Kriza János Néprajzi Társaság számtalan társadalomnéprajzi jellegű konferenciát szerve­zett a rendszerváltozást követő másfél évtized­ben, Erdély különböző településeiben. Ugyanak­kor kiadványaiban is nagy hangsúlyt fektetett a legújabb társadalomnéprajzi eredmények megje­lentetésére és megismertetésére. A Társaság az elmúlt tíz év alatt fokozatosan a kolozsvári tan­széken folyó néprajzi oktatás háttérintézményévé vált, szakkönyvtára, archívuma, infrastruktúrája, könyvsorozatai elsősorban a néprajz szakos egyetemisták, valamint pályakezdő fiatal kutatók munkáját segíti elő. A két intézmény 1991-től rendszeres alapkutatásokat kezdeményezett a Moldvában élő csángók társadalom- és család­szerkezetének, akkulturációjának, valamint iden­titásának szakszerű vizsgálatára. Ezekből a cso­portos kutatásokból már több kötet is megjelent. 70 A romániai rendszerváltozást követő gazda­ság- és családszerkezeti kutatásokat elsősorban a Kolozsvárra meghívott magyarországi vendégta­nárok (például BENDA Gyula és SÁRKÁNY Mihály) előadásai serkentették. Kiemeljük, hogy KOTICS József rendszeres történeti-antropológi­ai előadásai elsősorban az erkölcsi értékrend és gyakorlat folyamatos változásának stúdiumait inspirálták. 71 Szintén BENDA Gyula és KOTICS József kezdeményezésére bontakoztak ki Erdély­ben a keresztelési, házassági és a temetési anya­könyvek, írott források felhasználásán alapuló családszerkezeti kutatások, melyek árnyaltabban mutatták be a polgárosodás, a modernizáció és a kultúraváltás hatásait. 72 Az írott források és a tere­pen készített életinterjúk segítségével kibontako­zó családvizsgálatok végül is feltárták a nemzedé­ki, nemi kapcsolatok és szerepek gyökeres átala­kulását, a gyermekek szocializációjának radikális átrendeződését, az egyre szélesedő, tömeges mo­bilitási gyakorlatok hatását, az elzárt települések lakosságának elöregedését, elnéptelenedését, in­tézményrendszerének csendes leépülését stb. 73 Az erkölcsi értékrend vizsgálata újabban nép­szerű a fiatalabb erdélyi néprajzkutatók körében is. BARABÁS László korábbi kutatási eredmé­nyei azt jelzik, hogy az egyház milyen szerepet játszott a falusi társadalmak erkölcsi értékrendjé­nek modellálásában, ellenőrzésében és a devián­sok kezelésében. 74 BOKOR Zsuzsa 18. századi perek írott anyagai alapján elemezte a különböző torjai társadalmi rétegek közötti kapcsolatokat és érdekellentéteket. 75 SZŐCSNÉ GAZDA Enikő pedig az orbaiszéki református esperesség által készített vizitációs jegyzőkönyvek alapján mutat­ta be, hogy a 17-19. századokban hogyan válto­zott meg a székely falvak erkölcsi értékrendje. 76 KOTICS József elsősorban azt vizsgálta, hogy a modernizáció és az individualizáció hogyan strukturálta át az archaikus moldvai csángó falu­si közösségek erkölcsi rendszerét, s a társadalmi kontrollnak milyen szimbolikus és közösségi for­mái élnek ott napjainkban. 77 HAJDÚ FARKAS Zoltán tanulmányaiban és köteteiben, elsősorban a szimbolikus antropoló­gia eszköztárával és módszereinek segítségével kutatta a kölcsönös segítség és intézményeinek, a székely kalákának, valamint a szász Nachbarschaftnak a rejtettebb társadalmi funkci­óit, jelentéseit, analógiáit és különbségeit. 78 Az 1989-es romániai változások után több magyar és román nyelvű összefoglalás is megjelent a szé­kely és a szász falvak reciprocitáson alapuló kap­csolatairól, intézményeiről, a kalákákról és a szomszédságokról. 79 POZSONY Ferenc több dolgozatában mutatta be az erdélyi magyar és szász településekben működő szomszédság-, le­gény-, leány- és asszonyegyletek jellegzetes struktúráját, funkcióját, szimbolikus szerepét, működését, párhuzamait és kölcsönhatásait. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom