Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

POZSONY FERENC: Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei

Az 1989-es rendszerváltozás után Romániában viszonylag lassan és nehézkesen, de megkezdődött a szántóföldek, kaszálók, legelők és erdők fokozatos visszaszolgáltatása. Ez a folyamat csakhamar korábbi kapcsolatrendszerek és intézmények újraéledését, valamint vizsgálatát tette időszerűvé meg lehetővé. Az utóbbi időszakban elsősorban BARTH János és GARDA Dezső foglalkozott rendszeresen a székelyföldi társadalom belső tagoltságával, a hegyi tanyák kialakulásával, a közbirtokosságok funkcióival, szerkezetével és működésével.

K1 NAGY Olga társadalomnéprajzi kutatásait elsősorban SALAT ZAKARIÁS Erzsébet folytatta tovább az 1990-es években. Megjelentetett diszszertációjában elsősorban az erdővidéki magyar asszonyélet és sors sajátosságait vizsgálta meg. Monográfiájában elsősorban az angolszász antropológia legújabb eredményeinek segítségével elemezte a nemi csoportok és szerepek működését Erdővidéken. Könyvében árnyaltan értelmezte az asszony helyét a székely családban, háztartásban, a gazdasági és a rituális életben, valamint a rokonság és a lokális társadalom hálójában."' Második kiadványa a moldvai csángó asszonyok hétköznapi életvilágát mutatja be magyar, román és angol nyelvű tanulmányszövegek, valamint dokumentumértékű illusztrációk, fényképek segítségével.

83 Harmadik egyéni kötete a hagyományos társadalmakra jellemző asszonyi tudás szerveződését és működését tárja az olvasók elé.

84 KESZEG Vilmos legutóbb azt vizsgálta meg, hogy egy mezőségi asszony levelezése hogyan tükrözi annak kapcsolathálóját, kommunikációs kísérleteit és gyakorlatát.

8

' Az újabb kutatások feltárták azt is, hogy a vénleányok mennyire marginalizált helyet foglaltak el a szüntelenül változó erdélyi falusi társadalmban, továbbá milyen eljárásokkal „kezelték" őket.

86 Más vizsgálódások pedig éppen azt mutatták be, hogy a zártkörű asszonymulatságok, egyfajta biztonsági szelepként, hogyan segítették elő az aszimmetrikus férfi-női viszony stabilizálását, s a polgárosodás hatására a leányok és az asszonyok milyen specifikus egyesületeket hoztak létre.

87 Az erdélyi családok szerkezetével, társadalmi és etnikai mobilitásával, a rokonsági terminológiával kapcsolatban Erdélyben is születtek figyelemre méltó eredmények. Például a magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásáról LŐRINCZI Réka készített kismonográfiát.

88 A Dél-Erdélyben élő bürkösi magyarok és szászok családszerkezetét és etnikai mobilitását VETÉSI 3. kép. Munkából hazafelé (VASS Erika felvétele, 2005), Magyarzsákod László vizsgálta meg módszertani szempontból újszerű, példaértékű tanulmányaiban.

89 Az anyakönyvek segítségével végzett családrekonstrukciós vizsgálatok erdélyi eredményei csak az utóbbi években kezdtek szórványosan megjelenni. Például DIMÉNY Attila a Kézdivásárhely szomszédságában fekvő Oroszfaluban elemezte az endogám és exogám házasságok alakulását.

90 BOLOVAN Sorina Paula pedig a 19-20. századok idején vezetett anyakönyvek segítségével vizsgálta meg és hasonlította össze három Kolozs megyei falu (Erdőfalva, Kisesküllő és Körösfő) családszerkezetét.

41 A kolozsvári magyar néprajzi műhelyben, POZSONY Ferenc irányítása mellett, ÁGOSTON PALKÓ Emese Sztána, Zsobok és Kispetri, BÁNHÁZI Emőke Margitta, SZABÓ Márta Magyarlapád, JAKAB Ágnes pedig Kőrispatak anyakönyveit dolgozta fel. Az egyházi és az állami levéltárakban megőrzött keresztelési, házassági és temetési összeírások segítségével voltaképp bemutatták egy-egy településen élő lakosság számának természetes gyarapodását vagy fogyását, valamint a felekezeti, a lokális és az etnikai endogámia/exogámia alakulását.

1)2 A kolozsvári Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék valamint a Kriza János Néprajzi