Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
POZSONY FERENC: Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei
NAGY Olga 1974-1978 között Havadon szervezett komplex falukutatást, a korábbi erdélyi meg magyarországi monografikus kutatások hatására és mintájára. A havadi vizsgálat [koncepciójának kidolgozásában NAGY Olga jól hasznosította az Átányban és a Varsányban végzett csoportos kutatások eredményeit. 55 Sajnos, a havadi vizsgálatok eredményei csak megkésve jelentek meg, s az ezredfordulóra időközben elavultak a negyedszázaddal korábban gyűjtött anyag értelmezései és értékelései. 56 Az erdélyi magyar kutatók, elsősorban SALAMON Anikó kezdeményezésére, az 1970-es években egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a népi önéletleírások, elmesélt élettörténetek kutatására. Ez az irányzat voltaképpen a magyar folklorisztika korábbi, iskolát teremtő kezdeményezéseit folytatta tovább, mely az egyéniség kivételes szerepét hangsúlyozta. Az arctalan tömeg helyett ennek a módszernek a szorgalmazói elsősorban arra figyeltek, hogy a falusi társadalom szűkre szabott hálóján belül az egyének hogyan konstruálhatják meg életpályájukat. Az egyéniség szerepének bemutatását teljesítette ki a NAGY Olga szerkesztésében 1975-ben megjelent GYŐRI Klára által leírt élettörténet. 57 Mivel a Széken élő asszony, nyíltan feltárta egy önmagába bezárkózott mezőségi falu szemérmesen elrejtett, belső titkait, csakhamar nagy vitát váltott ki a kiadvány megjelenése. Utána hamarosan még öt életrajz jelent meg, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában. 58 Majd PILLICH László és VETÉSI László szerkesztésében, újabb népi önéletleírásokat olvashattunk. 59 Szintén NAGY Olga rendezte sajtó alá Kocsis Rózsi önéletleírását, aki elsősorban arról vallott írásában, hogy a falusi, zártabb közösség szorításában élő parasztasszony hogyan próbálja megvalósítani saját álmait, elképzeléseit, személyiségét. 60 A Kibéden élő RÁDULY János 1987-ben jelentette meg a gazdái szolgák elmesélt élettörténeteit. 61 A kötet megjelentetése nagy vitát váltott ki, mely elsősorban a Bukarestben megjelenő A Hét című folyóirat hasábjain bontakozott ki, s végül is egyértelműen tisztázta az elmesélt élettörténetek dokumentumértékét és korlátait, valamint az oral history módszer alkalmazásának buktatóit. 62 NAGY Olga munkássága nagy hatást gyakorolt az erdélyi társadalomnéprajz kiteljesedésére. Pályájának elején még népmesék gyűjtésével foglalkozott, később azonban felfedezte az önéletleírásokban, elmesélt élettörténetekben rejlő újabb kutatási és értelmezési lehetőségeket is. A széki Győri Klára és Kocsis Rózsi példája azt erősítette meg benne, hogy az erdélyi magyar falvak társadalmában az asszonyok nagyon specifikus helyet foglaltak el, s rendszerint csak szűk korlátok között tudták megvalósítani az önmagukban rejlő lehetőségeiket és képességeiket. Következő köteteiben elsősorban azt mutatta be, hogy a falusi asszonyok hogyan élték meg érzelmi, szerelmi életüket, s az egyéniség jogait kereső, deviánsnak tartott személyekre hogyan sújtott le a falusi társadalom zárt világa. 6 ' Amikor a gyorsan modernizálódó nyugati társadalmakban megkezdődtek a feminista mozgalmak és kutatások, Nagy Olga azoktól függetlenül, szinte ösztönösen rátalált a hasonló témákra és értelmezési lehetőségekre. Saját eredményeit hamarosan külön kötetben szintetizálta, mely az erdélyi asszonysors monografikus igényű, kitűnő összefoglalása. 64 NAGY Olga egész munkássága azt bizonyítja, hogy a paraszti erkölcs és értékrend mennyire változó társadalomra és kultúrára épül. Ujabb nagyszabású szintézisében éppen a törvények szorításában élő parasztemberek dinamikus élet- és értékrendjét vizsgálta meg. 6 ' Ezt a munkáját az erdélyi magyar társadalomnéprajz egyik csúcsteljesítményének tartjuk. Idegen nyelvű változata bizonyára az európai néprajz méltatott társadalomnéprajzi összefoglalója lehetne. A romániai magyar társadalom kutatása az 1989-es rendszerváltás után Az 1989-es romániai változások utáni évtized társadalomnéprajzi és antropológiai kutatásait alapvetően meghatározta a rendszeres néprajzi és szociológiai oktatás újraindulása és kibontakozása, valamint egy alternative jellegű kutatói és oktatói intézményrendszer (például KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kriza János Néprajzi Társaság, magyar nyelvű szociológiai és antropológiai csoportok a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, valamint a Max Weber Szociolgiai Szakkollégium) kialakulása. PÉNTEK János a „Babes-Bolyai" Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén 1990 szeptemberében beindította a magyar néprajz egyetemi oktatását, mely a 2000/200l-es tanévtől kezdődően már főszakként működik. A
