Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
POZSONY FERENC: Az erdélyi magyar társadalom kutatásának eredményei
A két világháború közötti évtizedek erdélyi magyar tudományos életét alapvetően az határozta meg, hogy a világháború végén a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre költözött, s Erdélyben államilag támogatott intézet nem foglalkozott a romániai magyar kultúra, történelem, társadalom szakszerű kutatásával. Mivel a fiatalok rendszeres anyanyelvű egyetemi képzése sem oldódott meg, a református, katolikus, unitárius egyházak elsősorban közös irányítás alatt álló „láthatatlan" kollégiumokban próbálták biztosítani a kolozsvári román egyetemen tanuló magyar hallgatók sokoldalú képzését. GYÖRGY Lajos, az 1928-ban létrehozott Tanulmányi Bizottság felügyelőjeként, különböző szemináriumokat szervezett a Kolozsvárt tanuló egyetemistáknak, elsősorban a hajdani magyar egyetem helyben maradt oktatóinak segítségével. Ezekben az egyházi kollégiumokban egyfajta alternatív egyetemi képzésben és megfelelő ösztöndíjban részesítették a legtehetségesebb diákokat, s ugyanakkor kineveltek egy olyan új értelmiségi réteget, mely képes volt szakszerű, rendszeres, tudományos feladatok elvégzésére is. 10 Ezekben a kollégiumokban már cselekvő módon részt vettek azok az egyetemisták is, akik később a fiatalok által szorgalmazott erdélyi magyar kezdeményezések és mozgalmak (például Erdélyi Fiatalok és Hitel köre) meghatározó, vezető egyéniségeivé váltak. A két világháború közötti korszakban elsősorban az Erdélyi Múzeum-Egyesület próbálta pótolni (éppen saját kiadványaival, vándorgyűléseivel és gyűjteményeivel) egy magyarság- és kisebbségkutatással foglalkozó, államilag támogatott intézet helyét." A mostoha körülmények ellenére, csakhamar három olyan összefoglalás is született, mely a Trianon óta eltelt évek erdélyi történéseit próbálta évkönyv formájában bemutatni és értelmezni. Az első kiadvány címét, GYŐRI Illés István, annak szerkesztője Apor Péter híres emlékiratától (Methamorphosis Transylvaniae) kölcsönözte, melyben elsősorban a romániai városi magyarság életének összefoglalására vállakozott. 12 A második helyzetelemzés, KACSÓ Sándor évkönyve, elsősorban a romániai magyar sors ismeretlen oldalait összegezte," míg a harmadik, a SULYOK István és a FRITZ László által készített összegezés már konkrét kérdőíves felmérésre alapozott, s elsősorban a romániai magyarság gazdasági, közösségi és művelődési életében bekövetkezett alapvető változásokat mutatta be. 14 Az évkönyvek mellett csakhamar megszülettek az első tudományos jellegű eredmények és helyzetfelmérések is. JAKABFFY Elemér az 1930-as hivatalos romániai népszámlálás kritikáját végezte el, 15 továbbá a PÁLL Györggyel közösen írt könyvében a bánsági magyarság nagyon bonyolult helyzetét tárta fel a két világháború közötti időszakban. 16 SZÁSZ Zsombor Budapesten jelentette meg a Romániához kapcsolt Erdélyről szóló helyzetjelentését. 17 MIKÓ Imre inkább a jogi megközelítést választotta, s tanulmányaiban a román alkotmány által szavatolt kisebbségi jogok nemzetközi összehasonlítását végezte el, miközben a kutatók figyelmét egyre inkább az erdélyi falusi magyar közösségek felé is fordította. 18 A székelyföldi falvak szociális problémáira, az egyre súlyosbodó elszegényedési és migrációs folyamatokra elsősorban BÖZÖDI György figyelmeztetett nagy vitát kiváltó szociográfiai munkájában. 19 Önálló magyar tudományos intézetek hiányában a két világháború közötti erdélyi tudományos életben nagy mértékben felértékelődött a különböző folyóiratok szerepe. Mivel az Erdélyi Múzeum,az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos periodikája ebben a korszakban is megőrizte „akadémiai" jellegét, elsősorban a fiatalok által szerkesztett, mozgékonyabb kiadványok reagáltak érzékenyebben, dinamikusabban és kritikusabban a korabeli politikai, társadalmi, gazdasági és művelődési eseményekre. Ezek közül azonban csak a JAKABFFY Elemér által, 19221942 között szerkesztett Magyar Kisebbség vált nemzetközi szinten is számon tartott, elismert, színvonalas kisebbségvédelmi periodikává. 2 " Az 1930-1940 között megjelent Erdélyi Fiatalok című folyóirat elsősorban az 1930-as évek erdélyi szellemi és társadalomtudományi vitáiban játszott fontos szerepet. 21 A LÁSZLÓ Dezső és JANCSÓ Béla által szerkesztett periodika deklaráltan felvállalta a világnézeti semlegességet és az erdélyi falu szociális problémáira való odafigyelést, éppen ezért már indulásakor számtalan vitát gerjesztett. Ennek írói körét elsősorban azok a fiatal, protestáns értelmiségiek alkották, akik már Románia keretében, tehát kisebbségi keretek között szocializálódtak, majd később igen jelentős szerepet vállaltak különböző erdélyi faluszemináriumok és kutatási pályázatok megszervezésében. Termékeny kapcsolatot tartottak fenn Dimitrie GUSTI falumozgalmával is, de ugyanakkor elsősorban a vidéken élő magyar értelmiségi réteg helyét, küldetését, hivatását, sze-
