Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
BALASSA M. IVÁN: Erdély a magyar szabadtéri muzeológiában
A második világháború után Már a két világháború közötti időben indult romániai szabadtéri néprajzi múzeumoknál sejteni lehetett, és a világháborút követő újrakezdésükkor, vagy az újonnan létesülteknél nyilvánvaló lett, hogy még akkor is, ha olyan területet mutatnak be, ahol nemcsak a románok, hanem például magyarok is élnek, nem az utóbbiak kultúrájának bemutatása az elsődleges cél. Láthattuk Kolozsvárt, de például Bukarestet is említeni lehet, hiszen az egy „országos" intézmény, mégis a 44 lakóház között mindössze egy magyar, pontosabban székely, 50 ez Csíkbánkfalvárói került a Muzeul Satului-ba. 51 Nagyszebenben (Sibiu), a népi technikákat bemutató „Astra" múzeumban a korondi fazekasporta mellett egy torockói hámor képviseli a magyarságot. 52 Talán érdemes még megemlíteni, hogy Máramarosszigeten (Sighetu Marmatiei) újabban van egy Hosszúmezőről (Câmpulug la Tisa) származó ház. 51 Mindez azonban a román szabadtérimuzeológia része. Mint ahogyan annak tűnik a 2000-ben Sepsiszentgyörgyön megalapított Muzeul National al Carpatilor Räsäriteni (A Keleti- Kárpátok Múzeuma) elképzelése a Kovászna melletti Tündérvölgyben felépítendő szabadtéri múzeumról. 54 A magyar intézményekben második világháború után megint hosszú szünet volt, és a folytatás nem Sepsiszentgyörgyön, 5 ' hanem Székelykeresztúron következett. MOLNÁR István, aki korábban a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányi tagja volt, 1953 nyarán a Nyikómenti Kecsetről a városi múzeum udvarára áttelepített egy 1853-ban épített házat, majd Korondról egy vízimalmot. 56 1996-ban, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakmai közreműködésével tovább bővítették a szabadtéri részleget, Tarcsafalváról egy 1780-ban épült ház került be Keresztúrra. 57 Csíkszeredában az akkori múzeumépület, a Zakariás-féle ház udvarára 1964-ben a Csíkszcntgyörgyről áttelepített, 1848-ban épült házban megnyitották a néprajzi részleget, melynek enteriőr-berendezése a következő évben készült el. 58 Amikor Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum 1969-ben „elfoglalta" a Mikóvárat, a folytatás, egy szabadtéri részleg kialakításának elképzelése is rögtön felmerült. A kéthektáros parkban 1972-ben kezdődtek meg a munkálatok és lényegében 1978-ig tartott az építmények áttelepítése. Ma, a kétszer is költözött csíkszentgyörgyivel együtt hat ház (Csíkszentgyörgy, Csíkszentsimon - 1847, Csíkkozmás 1856, Kászonaltíz, Korond és Gyergyóalfalu é.n.), tizenöt kapu, közöttük a legrégebbi az 1813-as csíkjenőfalvi egy gabonás és egy kerekes kút várja a sorsukról való döntést. Sajnos, a településképet még csak sugallni sem szándékozó elrendezés, a székely kapuk szerencsétlen helye és nem utolsó sorban a karbantartás hiánya nagyban rontja az egyébként tiszteletre méltó vállalkozás értékét. 51 ' Gyergyószentmikioson már a múzeum névadója, TARISZNYÁS Márton is szorgalmazta egy szabadtéri múzeum létrehozását. 60 Ez nem valósult meg, viszont egy helybeli vállalkozó a Békási-szoros felé vezető út mentén belekapott egy épületgyűjteménybe, mely a városban lebontott épületek menhelye helyett inkább azok temetője lett. Az áttelepítések minőségét, az állandó karbantartást és nem utolsósorban az üzemelést illetően az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum szabadtéri részlege tekinthető a legjobbnak Erdélyben. Igazán kár, hogy a Damokos-kúria parkja szűknek bizonyul ahhoz, hogy teljes parasztudvarokat állítsanak fel. Bélafalváról (1762), Vargyasról, Albisról, Élőpatakról, Csernátonból telepítettek át és rendeztek be lakóházakat és esetenként melléképületeket, például nyárikonyhát, gabonást, valamint számos székelykapu ( Páva - 1761., Torja - 1800., Felsőcsernáton - 1854.) és egy kétköves vízimalom (Felsőcsernáton, 1836.) is helyet kapott a gyűjteményben. A látnivalók egy „székely vegyes temető"-vel egészülnek ki. 61 * A 21. század Erdély magyar népi kultúrájának szabadtéri múzeumi módszerekkel történő bemutatásában, megörökítésében egy, a korábbiaktól gyökeresen különböző elképzeléssel állt elő, a magyarországi központi intézmény, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre „Erdély épületegyüttes"-ével. A 2006-ban a tervezés szakaszában lévő vállalkozás komoly előzményekre építhet, hiszen Erdélynek a magyar szabadtéri muzeológiában mindig kitüntetett szerepe volt, az 1873-as, 1885-ös első, előfutárnak tekinthető kiállítási épületektől a marosvásárhelyi terven és a sepsiszentgyörgyi úttörő házáttelepítésen át a mai intézményekig tanulsággal szolgálhatnak a mai múzeumépítőknek.
