Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ: Erdélyi levéltári források felhasználási lehetőségei az építészet és lakásberendezés rekonstruálásában

12. kép. Fateknő, Háromszék. Székely Nemzeti Múzeum 13. kép. Héhelő. Székely Nemzeti Múzeum hozománylevélből is 11 darab az ő gyűjtése. További 3 lista az Amerikában élő Kósa Szánthó Vilma tulajdona, aki a hetvenes években több tanulmányt szentelt e műfajnak, őneki is köszönöm a segítségét. A további 37 lista a saját gyűjtésem, ezeket jórészt a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár gyűjteményeiből írtam ki. Tehát tekintsék úgy ezt az elemzést, mint hármunk közös munkáját, mivel a legfáradságosabb feladat a tárgyleltárak összegyűjtése, és nem az elemzése. Az 51 hozománylevél adatait táblázatokba próbáltam szétosztani, és ezek alapján próbáltam megállapítani, hogy milyen lakásberendezésben különbségeket mutatnak e leltárok. A besorolás néhány esetben nagy problémát okozott. Például a zabolai Szabó József leányának hozománylevelére nem jegyezték fel a lány és a szülők társadalmi hovatartozását, de mivel e család információink szerint lovas katona rangú volt, e csoporthoz soroltuk. Gidófalvi Köles Ersikről szintén nem volt információnk, így az ottani anyakönyvekhez nyúltunk információért. 1829-ben a gidófalvi Maróján Rákhelt nemes székel-nek titulálták. Az ő esetét különösen nehezen tudtam megoldani, mivel ez a család az anyakönyvek szerint lovas katona volt. Sok fejtörés után úgy értékeltem, hogy vagy armálissal rendelkező leszegényedett családról van szó, vagy pedig a nemes székel terminus a székelység katonai alapokon nyugvó kollektív nemességét jelölhette. Ezt a lányt lovas katonának tekintettem. E vitás eseteket felülvizsgálva, végül 6 társadalmi kategóriát különítettem el: a nemeseket (9 lista), a pap- vagy tanítókisasszonyokat (4 lista) (őket a táblázatban anakronisztikus kifejezéssel honorácioroknak jelölöm), a kezdi vásárhelyi cívis polgárokat (5 lista), a lovas katonákat (13 lista), a gyalogkatonákat (18 lista) és aprovidákat,

18 vagyis jobbágyokat (2 lista). Szeretném megjegyezni, hogy a tárgyállomány vizsgálatának, összehasonlításának a teljes hitelességét az is kissé rontja, hogy a zabolai Szabó József lányának 1815-ös hozománylevele, valamint a besenyei Babos Susánna 1839-es hozománylevele csupán töredékben maradt fenn, a papír szakadozottsága miatt néhány szó, sor, illetve néhány tárgy mennyisége nem rekonstruálható. Az első kérdés, ami a társadalmi kategóriák szerinti elkülönítés alapján felmerül: mennyire reprezentálja ez a felosztás a háromszéki társadalom rétegződését? FARAGÓ Tamás így definiálja a társadalmi réteg fogalmát: „A hasonló általános státusú egyének olyan összességét, amely csoportviszonyokat hordoz - tehát az egyének formális vagy nem formális szervezettel, saját értékrendszerrel, mi-tudattal és különállási elvvel rendelkeznek - s így közösségnek tekinthetők, társadalmi rétegnek nevezzük."

19 Tudjuk, hogy egy vidék társadalmi rétegződése történelemfüggő folyamat. CSETRI Elek és IMREH István az 1767 és 1821 közti időszakot elemezve hét alapvető társadalmi réteget különített el. A jobbágyokat, zselléreket és szabad parasztokat egy kifejezéssel parasztoknak nevezte, rajtuk kívül kiemelte a taxás polgárok és a bányászok jelenlétét. A szerzőpáros külön kategóriának tekintette az egytelkes nemeseket és bojárokat, illetve „egyéb" nevezet alatt összesítették a fennmaradó mágnásokat, nemeseket, vándorlókat, örményeket, bolgárokat, görögöket, cigányokat, zsidókat. Mivel