Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 20. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
GAZDA KLÁRA: Nemzetiségi település a moldvai magyaroknál
moldvai románoknál is megtalálható volt, is-issel válaszolhatunk. Persze, ez attól is függ, melyik periódusra gondolunk. A határőri kiváltságokkal, köznemesi státusszal rendelkező székelyeknél a nemzetségi település általános. A kászoni kutatások mellé minden más székely vidék felől bizonyságul sorakoznak a nemzetségi utcanevek. 213 A Szamos-Tisza vidékén, ahonnan az északi csángók számláznak, e településforma az utóbbi évszázadokban a nemesek kiváltsága volt. De korábban általánosabb lehetett. Az északi csángók korai csoportjai, köztük a több évszázada elrománosodott moldvai katolikusok még a feudalizmus megerősödése és a moldvai állam megalakulása előtti időszakban, a középkorban települtek át a Moldvába, amikor a telkek Magyarországon még meglehetősen nagyméretűek voltak, és a jobbágyot még semmi szabály nem korlátozta abban, hogy azt felossza gyermekei közt. 214 Tehát mindkét erdélyi régióból származók rendelkeztek otthonról hozott mintával. De, legalábbis az utóbbi fél évezredben, adottak voltak hozzá a feltételek Moldvában is. E mintát nem lehetett volna az új lakóhelyükön alkalmazni, ha nem áll a rendelkezésükre bőven hely, és a birtoklás szabadsága. Az előbbi összefügg a moldvai terület kiterjedt erdőségeivel, 2 ' 5 valamint a mezősége nyitottságával. A szűzföldeket meg kellett hódítani, s a szabadabb birtoklási jogok az erdős területek meghódításának munkaigényes mivoltából is következtek. így jutott például sok pusztinai ökrös gazda terjedelmes keratura birtokába. Az ilyen irtásföldek, akárcsak Magyarországon, Moldvában is örökbirtoknak számítottak, e státuszukat Mavrocordat megerősítette, de egyszersmind megtiltotta adásvételüket. 216 A nyitott mezőségi területeken a keletről beáramló népek akadály nélkül, vagy csak a szabófalvihoz hasonló főldkerítéseken keresztülhatolva fosztogathatták és öldökölhették a helyben talált lakosságot, s ez, továbbá a háborúk és elemi csapások következtében pusztító járványok a lakott területek középkor folyamán többszörös részleges, vagy olykor teljes elnéptelenedését eredményezték. A népesség pótlásának járható útja még a 18-19. században is a külföldiek jelentős arányú betelepítése volt, s ehhez az állam időszakos kiváltságokat biztosított a betelepülőknek. Az így újjáalapított falvakat az ilyen kiváltságokért szloboziáknak nevezték. A birtoklás szabadsága így Moldvában lehetett teljes, mint az első foglalóknál, továbbá a részes státuszú lakosoknál, akik szabadságlevelüket vitézségükért még a moldvai állam megalapítása előtt a birodalmuk határait a Szerétig kitoló magyar királyok valamelyikétől, például „Szent Lászlótól" kapták, mint azt egy Petras idejében egy Prohozesti-in élő magyarul is beszélő román atyafinál látni is lehetett, 217 vagy a moldvai állam megalakulása után, első telepesség vagy vitézség jogán valamelyik román vajdától, mint a somoskaiak. $tefan cel Marétól. A részesség a régi Regát és Baszarábia falvainak 25%-ára, igen sok román falura is kiterjedt. 218 Annak eldöntése, hogy a részesség Moldvában magyar mintára visszamenő intézmény-e, nem tartozik e dolgozat felvállalt feladatai közé. Moldva más lakói a foglalkozásuk - határőrség, sóbányászat, kereskedelem - révén rendelkeztek kiváltságokkal. De felleljük ezt a jogi szabadságot a kapitalizmus korában, (a szocializmust megelőzően és követően) a tényleges demokráciát élvező népességnél is. Sokaknál a birtoklás szabadsága csak részleges volt, így az egykori részes hagyományú, de a történelem folyamán bojári vagy kolostori fennhatóság alá kerülő jobbágyfalvak lakóinál, továbbá a már említett szloboziák népességénél. E viszonylagos szabadság utóbbi esetekben a moldvai feudalizmus és termeléstechnikai viszonyok fejletlenségének a következménye volt, melyeket relatív földbőség jellemzett. A leginkább vad- vagy szabályozott parlagolásban, kivételes esetben kétnyomásban művelt saját földterületeiket a nagybirtokosoknak nem állt érdekükben túlontúl növelni, mert nem tudták biztosítani azok intenzív megművelését. így nem voltak érdekeltek a jobbágyaik földbirtoklásának korlátozásában sem, sőt, inkább serkentették azt, mivel annak fejében járadékot szedhettek és robotoltathatták őket. Moldvának az agrárstruktúráját amúgy is az állattartás túlsúlya jellemezte. 219 Több moldvai jobbágyfaluban az alárendelt lakosság megfelelő adó, dézsma és szolgáltatás fejében a falu földjének akár kétharmadát is birtokolhatta - átlag 3-4 ha területet - ,amint azt Mavrocordat, majd Cuza reformjai, földosztásai lehetővé tették és itt a falusi földközösség is továbbélhetett. 220 Még az is megtörténhetett, hogy a jobbágy (vecin) örökbirtokos legyen, azaz része legyen egy megyének nevezett örökségből. 22 ' Ismét másoknál, a 18-19. században az árutermelő régi bojári falvak lakóinál egyáltalán semmilyen szabadságról nem lehetett beszélni, mivel az árutermelésben érdekeltté váló bojárok nem mondtak le birtokaikról, hanem azokat jobbágyaik kíméletlen robotoltatásával próbálták megmunkáltatni. 222 S a kevéske nekik juttatott feles föld termésének felével is ők rendelkeztek. Még saját tulajdonú házhelyeket sem juttattak a
