Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Jelen munkám az 1955-1956-os tanévben TÁLASI István professzor úrtól kapott államvizsgái szakdolgozati téma továbbfejlesztéséből adódott. A kitűzött feladaton az 1959-ben benyújtott államvizsgái szakdolgozat elfogadása után is dolgoztam. Tanulmányaim alapján, táji-tematikus monográfia elkészítését határoztam el, melynek jelentős részét, a morfológiai jellegű anyagfeltárást, rendszerezést e disszertációban szándékozom lezárni. Ennek alapján feladatomnak tekintettem, hogy a Kárpát-medence Kisalföld néven ismert, pontosabban később körvonalazandó határú tájegység magyar nemzetiségű lakosságának népi építkezéséről, lakóházáról a lehetőségekhez képest kimerítő és teljességre törekvő leírást adjak. Feladatomnak tekintettem továbbá, hogy a morfológiai összegzést a hazai lakóház fejlődéstörténeti perspektívájába állítsam, valamint, hogy addigi ismereteim alapján megjelöljem a legfontosabb kapcsolatokat is. Azonban már e helyen is hangsúlyozni szeretném, hogy e két utóbbi feladatrészt a teljességre törekvés igénye nélkül kellett megoldanom, inkább a későbbi kutatói tevékenység irányának kijelölése, mintsem a téma lezárása vezérelt. Dolgozatom témájának kutatását a Kisalföldi népi építkezési tanulmányok címmel 1959. június 2-án beterjesztett, jeles eredménnyel elfogadott szakdolgozatom alapján végeztem.

1 1959 óta mindegyik szolgálati helyemen (győri Xantus János Múzeum, sárospataki M NM. Rákóczi Múzeum, MTA Néprajzi Kutató Csoportja) évi rendes munkatervemben szerepelt dolgozatom tárgya, sőt ha arra lehetőség kínálkozott, az ÉM Műemléki Osztálya, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség számára is végeztem területünket érintő vizsgálatokat.

2 Munkálkodásomat az utóbbi időben részben intézményi szervezési kötelezettségek, részben pedig egyéb témák akadályozták és fékezték. Problémát jelentett mindvégig, hogy az egyre pusztuló emlékanyag rajzi dokumentálásához alig tudtam lehetőséget teremteni. 1961-ben a Győri Városi Tanács VB költségén a Műemlék Albizottság keretében sikerült lehetőséget biztosítani nagyobb számú műszaki rajz készítéséhez.

3 Ezt egészítették ki részben a Győr Megyei Tanács Művelődési Osztályának alkalomszerű támogatásai, részben pedig szolgálati helyeimen biztosított ún. „B" téma támogatások a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya részéről. A Minisztérium lehetővé tette, hogy hivatalosan tanulmányutat tehessek két alkalommal a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. 1965-ben Prágában, Brünnben, Pozsonyban tanulmányozhattam témámba vágó archivális és múzeumi anyagot, majd Kelet-Morvaországban, Nagyszombat környékén és a Csallóközben szerezhettem tereptapasztalatokat, 1967ben pedig Pozsony és Érsekújvár között végezhettem terepmunkát. A két alkalommal eltöltött kutatási idő körülbelül 14 napot tett ki. Vizsgálataim során 10-15 épület műszaki rajzi dokumentálást végezhettem el, jórészt önzetlen mérnöki segítségre támaszkodva, s mintegy 2000 fényképfelvételt készítettem. A rajzi dokumentációt a Xantus János Múzeum, illetve a győri Városi Tanács VB. Műszaki Osztálya Tervtára őrzi. Fényképfelvételeim a Xantus János Múzeumban vannak elhelyezve, illetve még feldolgozás alatt állnak.

4 Disszertációm témaköréből eddig egy közleményt tettem közzé, mégpedig Győr 17. századi települési viszonyaira vonatkozóan.

5 1961-ben a Néprajzi Társaság Szegedi Csoportja tanácskozásán, majd 1967 májusában a soproni Liszt Ferenc Múzeum alapításának száz éves jubileuma alkalmával megrendezett tudományos ülésszak keretében, a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésén tartottam előadást A Kisalföld népi építkezése címmel. Ezen túlmenően - szakdolgozatomat nem számítva -, anyagom csak e disszertációban került összefoglalásra. Kedves kötelességemnek kell eleget tennem, amikor köszönetet szeretnék mondani azoknak, aki munkámat támogatták. így első helyen TÁLASI István professzor úrnak kell köszönetemet kifejezni, a rendszeres ösztönző konzultációkért, a tanszéki támogatásért. Köszönetet kell mondanom VARGHA László és HOFFMANN Tamás docenseknek baráti segítségükön túl, tanítványaiknak terepmunkámban való segítségéért. E helyt kell megem-