Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)
LAKÓÉPÜLETEK
lakórészét a háztartás különválasztása után, de az egy épületben lakást fenntartva szobakonyha-szoba-konyha stb. beosztásúvá változtatták. Jól árulkodik erről a másodlagosságról például az a tény, hogy az első, egyben eredeti konyha sövénykéményes, a második konyha újabb lévén, téglából falazott, boltozott szabadkéményes. A második szoba ablakelhelyezése is megmutatja a másodlagosságot. Amikor kiköltöznek a ház hátsó részéből, s egy család marad a telken és a házban, újra az első konyhából nyitják meg a szobát, a második szoba felé lévő ajtaját befalazzák, kamrának teszik meg. Hangsúlyozni kell, hogy nincsenek merev rendszerek, inkább a szükségletek kielégítésének elvéről beszélhetünk. Ezek között rugalmasan keresték meg a viszonylag kedvező, célravezetőnek vélt megoldást. Ez a nagyfokú variabilitás ad magyarázatot arra, miként lehetséges, hogy a földes zsellértől a nagygazdáig e típus alkalmas keretet biztosíthatott a paraszti élethez. A lakóhelyiségeket követően a kamra-istálló egység hasonlóképpen ismétlődhet egymás után, majd a színek-pajták következtek a családok száma szerint ismétlődve. A lakóház így rendkívül hosszú lehetett. Mégis egy szélességben, egy fedél alatt épült. Meg kell jegyezni, hogy a házzal együvé épített pajták Sopron és Mosón megyében épültek leginkább. Sopron megyében előfordulásuk különösen a régi épületek között nagyobb. A soproniak esetében úgy sejtjük, együtt járnak az olyan telkekkel, amelyeken nincsen áthajtás (például teleklábas kapcsolódású telektömbök miatt). A színek azokon a vidékeken törvényszerűen megvoltak, ahol szabadon álló pajták voltak. Szekerek, nagyméretű mezőgazdasági szerszámok tárolóhelyei ezek. A gépi cséplés után szerepük változott. Ólakkal építették be területüket, vagy megszüntették őket. Előfordult, hogy az árnyékszéket is a színben építették fel. Gyakori volt az is, hogy a pajta udvar felőli falát az ereszalj szélében építették meg. Ilyenkor a pajtába kisajtón keresztül az ereszaljból is be lehetett lépni. A kapuja persze az udvar felőli, hosszanti oldalon volt továbbra is (52. kép). Az épület lakórészén kívül minden helyiség az udvarról nyílt. Néha példa volt arra, hogy az első kamrába a szomszédos szobából is volt ajtó vágva. A kamrának ilyenkor is volt ajtaja az udvarra. Itt kívánkozik megemlíteni, hogy a hajdani Sopron megye területén, Csornától délnyugatra, számos helyen még emlékeztek arra, hogy az épületek valamennyi helyisége az udvarról nyílott. Több helyütt megtaláltuk az utólag befalazott szobabejáratot. A konyha és a szoba közötti válaszfalba vágott ajtók itt újabbak. Jelezni kell azt is, hogy az ilyen házak konyhája nagyobb méretű volt a Kisalföld egyéb területein megszokott konyhákhoz képest. Sajátságos, hogy a Sopron közelében lévő, szőlőtermesztő, borászkodással is foglalkozó lakosság a múlt század második felétől épült házaiban beépítve találjuk a présház-bortároló kamrákat. Az élelmiszertároló kamra és a takarmányos magtárkamra között helyezkedik el. Ez volt egyébként a soproni belvárosi középkori házak gyakorlata, 80 de ezt a gyakorlatot találtuk meg Fertőrákoson is. Onnét kerülhetett azután Hidegségre s egyebüvé, a paraszti falvakba. Természetesen, ezeken a helyeken a szőlőben nincsenek épületek. A parasztközségek korábbi gyakorlata a földesúri függés miatt esetleg más lehetett, azonban a kései igazodás is jól mutatja a város, mezőváros, falu kapcsolatot. A bővített, vagy nyújtott soros alaprajzú épületek - az eredeti helyükön lévő mestergerendák tanúsága szerint - a 18. század elejétől a 19. század végéig épültek. Sőt, bonyolultabb, összetettebb jellegű épületeket másodlagosan alakítottak erre a típusra a 20. század első felében is. Új alaprajzi megoldást csak a felszabadulást követően vezettek be, az ötvenes években. Más elemek is arra vallanak, hogy a szobakonyha-szoba (vagy kamra) egyszerű, soros alaprajzi kapcsolás a Kisalföldön is középkori, mint a Nagyalföldön. Pontosan nem tudjuk azonban meghatározni azt az időpontot, amikor a gazdasági rendeltetésű helyiségek a lakóépülethez csatlakoztak, illetve amikor egy telken, szorosan egy fedél alá, több lakórész együtt épült. A következőkben tárgyalandó keresztszárnyas lakóépületekre már van adatunk a 17. századból (datált mestergerenda Börcs községből), amiből azt a következtetést kell levonnunk, hogy ezt megelőzően már megkezdődhetett a nyújtott, bővített soros alaprajz alkalmazása, hiszen a keresztszárnyas épület ennek az alaprajzi elvnek bonyolultabb formája. A bővített, nyújtott soros alaprajznak van egy sajátos típusa, formailag az egyenesen vezetett, és a keresztszárnyas építés között he-