Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A TELEPÜLÉS

adatok, már legalább száz éves gyakorlatot tükröztek, ha nem régebbit. Győr 16. század végi, négy esztendős török megszállása sem a lakosság, sem a település folytonosságát nem zavarhatta meg, még ha jelentős veszteségekkel járhatott is. A korábban említettek szerint, a 18. század folyamán indult meg a kertek átalakulása. A kertek a konszolidáltabb fejlődést követően, a növénytermesztés gazdasági fejlődésének növekedtével, a 19. század közepéig komplex üzemközpontokká alakultak, részben alkalmazottakból, részben tulajdonosokból, állandóan kint élő lakosságuk verbuválódott. A folyamat nem volt viharos lefolyású, hiszen még a 20. század elején is egyes telkeket belvárosi házak tartozékaként birtokoltak a már jórészben kertvárosivá alakult, lakóövezetkén fejlődő Nádorvárosban. A folyamat lassúbb lefolyását mutatja az is, hogy BÉL Mátyás - mint VILLÁNYI idézte -, még nagyon szemléletesen jellemezte a megosztottságot: „ ...a fehérvári kapu előtt f...j zöldség- és gyümölcstermelésre szánt kertek [...] itt tartják házi állataikat"/'

6 VÁLYI András eleven leírása a 18. század utolsó évéből is figyelemreméltó: „A Fehérvári kapun kívül pedig a' tsürök, majorok és gyümölcsös kertek vágynak, hol a barom és egyéb apróbb marhák tarttatnak".

67 Az általános fejlődésbe illett, a felbomlás körüli időket jelezte másutt is, a televényes szálláskerti földek gyümölcsös, veteményes kultúrák alá fordítása. A lakosság létszámának alakulására jellemző, hogy a történeti statisztikai kutatások szerint az egyik korai 18. századi összeírás csak 15 lakost talált itt.

68 A helyi fejlődést jól illusztrálta a helynévfejlődés. A kert megjelölést mind a győriek, mind az újvárosiak esetében felváltja a „Majrok", „Majorok", „Újvárosi Majorok", „Szekeres Majorok". Majd a polgári lakóövezetté válás kezdetén a Majorokból Nádorváros lett, István nádor látogatását követően. A 18. századi térképeken német szóval „Maier Höf" megnevezést találunk.

69 A győri adatok koraiságuk miatt is, földrajzi helyzetük miatt is figyelmet kell, hogy keltsenek. Hiszen a típus elterjedését mind időben, mind térben, fontos adalékokkal igazolták. Noha mind Győr, mind nyugati elővárosa, Újváros, jelentős polgár, katona és nemesi jogállású lakossággal rendelkezett, s a városi fejlődés hazai színvonalát tekintve Győr előkelő helyet foglalt el, nem volt elhanyagolható bennük (de különösen jelentős volt Újvárosban), a paraszti népesség súlya. Úgy gondoljuk, nem követünk el durva hibát, ha mindkét települést a megosztott, kétbeltelkes települések közé sorozzuk. Véleményünk szerint a nagyobb alföldi városokkal - Kecskemét, Körös, Cegléd, Debrecen - aggodalom nélkül összevethetők települési sajátságaik. A 17. századi települési adatok hasonlóságát nagymértékűnek kell tekintenünk. 1967-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban ösztöndíjasként tett tanulmányutam során felkereshettem a Csallóközben fekvő Somorját, a hajdani Pozsony megye jelentős, de újabb kori fejlődésében erősen lemaradt mezővárosát. Sajnos, levéltári kutatásokra lehetőségem nem nyílt, viszont az alig változott városszerkezetet alaposan tanulmányozhattam azzal a tanulsággal, hogy nyilvánvalóan a győri fejlődés analóg esetét képviselte. Somorja a Csallóközt átszelő PozsonyDunaszerda-hely-Komárom útirányú közlekedési tengely mellé épült, a Duna vízrendszerétől biztonságos távolságban, a Dunából kiszakadt erek egyik szigetén. A város belső magját alkotó szigetet körülvevő hajdani meder a legutóbbi időkig beépítetlen maradt. A város belső magja két párhuzamos, keresztutcákkal, két végén félkörívesen egymásba kanyarodva öszszetalálkozó, elnyújtott, ovális, lekerekített végű, téglány alakot formáló utcapár. Hajdani földsáncos, palánkos, esetleg falakkal megerősített jellegéből következően rendkívül zsúfolt beépítettségű. Még a viszonylag nagy lakóépületeknek is csak aránytalanul kis udvara, apró telke volt. A külső soron épült házak telkei nyilván a hajdani sánc lepusztulását követően kiegészültek a várost körülvevő árok területével. A lakóházak helyenként kétszintesek, teljesen zárt sorban épültek. Győr külső részeit, Mosonmagyaróvár, Komárom, Érsekújvár, Dunaszerdahely szerényebb, történeti értékű városrészleteit idézték utcasorai. A gazdagabb városi múltat a 15-16. századi gótikus plébániatemplom őrzi, melyet a református gyülekezet szerzett meg. Erre utalt a sánc és a város körüli árok szélén épült 18. századi evangélikus csarnoktemplom is. A feudális nagybirtok s egyház 17-18. századi restaurációja folyamán a település nyugati oldalán hatalmas méretű pálos rendház és templom épült barokk stílusban, ami mellett eltörpültek a hajdani paraszti, polgári földszintes, ritkán emeletes lakóhá-