Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 19. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kiadványa, Szentendre, Győr, 2006)

A TELEPÜLÉS

nem járt együtt azok gyökeres, strukturális átalakulásával. Noha a szántóterület a rétek, legelőterületek, hasznosíthatatlan nádasok terhére jelentékenyen növekedett, a nyerstáji viszonyokhoz sok tekintetben nagyon közel álló új formációk mellett még mindig nagyon jelentős, érintetlen reliktumok is visszamaradtak. Meg kell jegyezni, hogy a 18. századi, korai rendezési kísérletek ellenére is, csak az első világháborút közvetlenül megelőző esztendőkben alakult ki végleges vízhálózati kép. A Hanság esete is bizonyítja, hogy a 20. század elején kialakult helyzet fenntartása is állandóan súlyos áldozatokat követelt. A vízrajzi viszonyok mind a helyi gazdálkodás, mind a települések rendszerére sajátos konzerváló hatást gyakoroltak. A nyerstáji viszonyok közt kialakult táji gazdálkodási típus nem kényszerült olyan gyökeres átalakulásra, mint a Nagyalföldön. Ebből következően a települési, határhasználati struktúra is a 18-19. században kialakult keretek között élhetett. Az építkezés vonatkozásában pedig különösen fontos szerepe volt a változatlan nyerstájnak. Egyrészt bizonyos, az árvíz gyakorisága miatt a szükséges szerkezetek alkalmazásban maradtak a 19. század végéig, másrészt a nyerstáj mérsékeltebb átalakulása nem diktált olyan gyors építőanyag-váltást, mint a 19. század második fele, de különösen a század vége a Nagyalföldön. (Különösen a nádfedél - cserépfedél váltás esetében pregnánsan látszik ez.) Reá kell azonban mutatnom, hogy a fentebbjelzett nyerstáji viszonyok tárgyalandó területünknek korántsem az egészére jellemzőek. A Kisalföld déli oldala a Győr-Gyömöre, illetve az Érsekújvár-Komárom vonaltól keletre mindig szárazabb, magasabb terület volt, amelyet a szomszédos hegyvidékek kisebb-nagyobb folyócskái, patakjai szabdaltak át. Az erdők itt is jelentős kiterjedésűek voltak, másrészt a korábbiakban említett okok miatt szintén jelentékeny nádasok léteztek. Az árvíz elleni védekezés itt is fontos feladat volt, mert a sokszor az év jelentős részében szelíd, vagy csak alig csörgedező vízfolyások hirtelen áradásaikkal még a közelmúltig is katasztrófákat okozhattak. Különösen a települések helykiválasztására gyakoroltak hatást e természeti körülmények. Részben másodlagosan, de e területeken kapott szerepet a szalma, mint építési anyag. Ettől eltekintve, az adottságok nem különböztek olyan mértékben, hogy lényeges eltéréseket tapasztalnánk az építési anyagokban s ennek következtében a struktúrában. A gazdálkodási viszonyok értékelése e szempontból most nem lehet tárgyalásunk feladata. A településhálózat A nyerstáji környezet érintése után kötelességünknek éreznők a táj településtörténeti fejlődésének vázlatos bemutatását is. Sajnálattal kell azonban rámutatni, hogy tájegységünk történeti fejlődésének összképéhez sem részletfeldolgozásokkal, sem összefoglaló tanulmánynyal nem rendelkezünk. így kénytelenek vagyunk a tárgyalásunk sorát a településrendszer vázlatos ismertetésével folytatni. Utalnunk kell arra, hogy a tárgyalt terület népessége a honfoglalás óta összefüggő tömbben, túlnyomó többségében magyar. Kisebb foltoktól eltekintve a magyarság avar lakosságot talált a Kisalföldön. Nyugaton a német lakosságjelenléte nagyjából a tatárjárást követően vált érzékelhetővé, Pozsony környékén hamarabb, a soproni és mosoni területeken később. Szláv lakosság a peremterületeken helyezkedett el. Különösen az északi szegélyterületen a törökkor alatt és azt követően a szlávság maradandó telepeket hozott létre, például Nagysurány környékén. Tehát néhány kései, földesúri - utóbb beolvadó - telepítést nem számítva vizsgált területünk lakossága magyar. A településhálózat kialakulását, ha nem is az egész tájra vonatkozóan ismerjük, de két jeles munka, valamint SZABÓ István legutóbbi munkája alapján jól megérthetjük.

32 MAKKAI László a csallóközi településrend kialakulását írta le.

33 A Dunaszerdahely szomszédságában fekvő Karcsa nevű falucsoport, az úgynevezett Karcsaszék kialakulását szintén jeles tanulmány foglalta össze.

34 Tájunk túlnyomórészt aprófalvas településű. Kis, néhány száz fős községek sorozatát találhattuk e vidéken a legutóbbi időkig. Egyes háborítatlan fejlődésű területeken úgyszólván összefüggő faluláncolatok maradtak fenn. Ha figyelemmel kísérjük a természet adta települési adottságokat is, látnunk kell, hogy a településre alkalmas területeket szinte szabályosnak mondható rendszerben ülték meg. Helyenként a hajdani nagy árterek helyén ritkának látszik a településhálózat, viszont az árterek gazdasági hasznosításához értő lakosság ezekben a községekben bizonyos mértékű ki-