Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"

JEGYZETEK 1. SZONDA István 2005. (szakdolgozat) és az erre épülő PhD. disszertáció anyaggyűjtése. 2. Marsi János szül. 1945, Szurovecz László szül. 1922, Bella József szül. 1919. 3. Az észak-békési Endrőd, a 20. század elejére tizenháromezer fős nagyközséggé növekedett. A falut római katolikus vallású földművesek lakták. A településen, a kézműves kisiparon kívül más ipari tevékenység nem folyt. A nagyszámú parasztcsaládok ellátására a kézműiparon belül a csizmadia-, kerékgyártó-, kocsigyártó- és kovácsmesterségek váltak jelentőssé. Kiemelkedik ezek közül is a csizmadiaipar. A megrendelőkért versengő csizmadiák számára fontos volt a minőségi termékek előállítása; a verseny eredményeként az endrődi csizma a környék keresett terméke lett. Az endrődi csizmadiák híre eljutott az egész tiszántúli térségbe. A csizmák elsődleges felvevő piacát a Sárrét települései jelentették. 4. HORNOK Lajosné 1996. 70. 5. KASZÁS Marianne 1996. 15. 6. BML. Gyula IX/210/1873. 7. SZENTKERESZTI Tivadar 1933. 89. 8. BML. Gyula IX/210/15; IX/210/16. 9. SZONDA István 2005. 28-29. 10. Bella József csizmadia-cipész mester (született: 1919. Endrőd) közlése (2005.) 11. A „ziccre" dolgozás azt jelentette, hogy a mester kiszabta a csizma felső részét, a bedolgozó elkészítette, majd visszavitte a mesterhez és ott a segédek elkészítették belőle a kész csizmát (kéz alá dolgozást is jelent). Szurovecz László (szül. 1922.) endrődi csizmadia közlése 2002-ben. 12. Illegálisan. 13. Gazdasági Munkaközösség. 14. Marsi János közlése (interjú) 2005. 15. Marsi János közlése (interjú) 2005. 16. A karos gépek használata már az 1910-es években kimutatható volt Endrődön. Egy ilyen öntvény gépet őriz az Endrődi Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény is. (SZONDA István közlése) 17. Nyíregyházán az első világháborútól kezdve rendszeresen készítenek nyelves csizmákat, Göncön pedig a század 10-es éveitől, csakúgy mint Sátoraljaújhelyen. GÁBORJÁN Alice 1961. 3. o. 18. „A népi csizmákon igen gyakori szívalakban emelkedő szártető a magyar úri lábbeliben a XVIII. század végén tűnik fel. A népi lábbelire a XIX. század folyamán került." GÁBORJÁN Alice 1958. 42. o. 19. „A műveletek elseje a mértékvevés (Maasnehmen), melyben tekintetbe veendő a láb hossza (Fusslänge). A bütyök bősége (Ballenweite) a torok bősége (Ristweite) a sarkbőség (Fersenweite) a lábikra vastagsága (Waidenweite). E mérték után szabják papirosból a formát, mustrát (Muster) és ezeknek körfogatai (Umriss) után rajzolják meg a bőrön az egyes lábbelirészeket..." FRECSKAY János 1916. 54. 20. „A csizmadiák centimétere rövidebb volt a rendes centiméternél, mivel ezen egy centi csak hat és fél milliméter volt. Ezt a centimétert „öltés-centinek" nevezték, mivel a csizmadiák a kézi varrásnál ilyen távolságra varrták az öltéseket." HOMONNAY István 1997 2. 21. „Szabás közben bizony sokszor méregbe gurult a mester és bizony az árgyélust is gyakran emlegette, amikor észre vette, hogy a vásárolt bőrökbe a kereskedő belevágta a nyak és lábszár részeket is." HOMONNAY István, 1997 2. o. 22. „Talpbőrnek leginkább a simontornyait szerettem."; FRÁTER-BUDAVÁRI 1978. 7. 23. „A hátrész (krupon) a bőr középső része a faroktól a nyak magasságáig, a gerincvonal mindkét oldalától a hasközépig terjed. A bőr ezen területe a legerősebb, a rostok itt a legtömöttebbek." Magyar Elektronikus Könyvtár Országos Széchenyi Könyvtár 2006. 24. A bőrt bőrkereskedésben, egyéb szükséges kellékeket a cipészkellék-kereskedésben szereztek be. 25. Egy nyíregyházi adat szerint a szabászdeszka, más néven térd-deszka szokott lenni diófa és más puhafa is, mint például juharfa a felsőrész készítőknél. GÁBORJÁN Alice 1961. 1. 26. Vö. sátoraljaújhelyi adatok. GÁBORJÁN Alice 1961. 8. 27. Ez a szakirodalom által nyeles késnek, csusznájpnak nevezett kés a talpbélés kivágásához. GÁBORJÁN Alice, 1991. 302.; „... kiszabás (Zuschneiden)." FRECSKAY János 1916. 55. 28. A bőr „késinggel" ellátott kneijp későbbi elterjedésére van adatunk Nyíregyházáról is, ahol az első világháború után kezdték használni. GÁBORJÁN Alice 1961. 2. 29. Vö. GÁBORJÁN Alice 1991. 302. 30. Vö. MAGYAROSI Sándor-GÁL Mária-KOVÁCS Jolán 1978. 1. 31. „Stógli van acél és van kő. ... A háború után már ritka a stógli. A régi stógli francia volt, azok voltak a jók, a magyar az ritka, nem elég sűrű." GÁBORJÁN Alice 1961. 2. 32. „A csiriz gesztenyeporból készül." GÁBORJÁN Alice 1961. 1. 33. Ugyanilyen lisztből főzött csirizzel ragasztottak a gönci mesterek is. GÁBORJÁN Alice 1961. 14. 34. A ragasztáshoz használt csirizt (Kleister, Kleber)