Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
BATÁRI ZSUZSANNA-SZONDA ISTVÁN: „Új csizmám nyalka"
a csirizeskászúban (Kleisterbüchse) tartják. FRECSKAY János 1916. 59. 35. Ezt Sátoraljaújhelyen úgy mondják, „sugárját" kell csinálni. GÁBORJÁN Alice 1961. 21. 36. Kézzel való bevarrásról, és ennek gépi megerősítéséről van adat Göncről, a századfordulóról. GÁBORJÁN Alice 1961. 10. 37. „... a bőrt a széleken lejtősen elvékonyítják, azaz leiapasztják, kajszólják, (abschärf en)..." FRECSKAY János 1916. 55. 38. Sátoraljaújhelyen a neve kloporc. GÁBORJÁN Alice 1961. 22.; Vö. SZABÓ Sarolta 1994. 24. 39. „Ha nem lenne vóc, és nem lenne a sámfa jól meghúzva, kiborulna az öltés és végig látszana." GÁBORJÁN Alice 1961. 6. 40. Vö. GÁBORJÁN Alice 1991. 299. Itt a szerszám neve klema. 41. „A szárelej és hátulj közti varrások közé, ... vékony int szoktak varrni egész hosszában. Hogy e bőrcsík egyenlően duzzadjon ki és úgy vágassék meg, hogy betett zsinór látszatát öltse, erre szolgál a szíjvágó (Vóczvágó, Wultsmesser). Ez elül horgas villában végződik, hogy az int körülfogja. Éle a villán belül van. Ezt a szerszámot egyhuzamban húzzák végig az ínon." FRECSKAY János 1916. 60. 42. „Az első világháború után néha nem csak zsákvászonnal, hanem erős papírral bélelték minél keményebbre a csizma szárát." GÁBORJÁN Alice 1959. 210. 43. „A szárhátulj alsó részéhez vagy fűzfából, vagy új vagy ócska talpbőrből faragott kérget (After) és erre a kéregaljat (Afterleder) ragasztják és két tű segítségével megtűzdelik, majd meg az elejt és hátuljt összetódozzák." FRECSKAY János 1916. 56. 44. „A kérget jégerfából csinálták. Vót egy öregember, aki áztat hordta az erdőről. Jobb volt, mint a papír meg a harspont." GÁBORJÁN Alice 1961. 16. „A harspont finom görcsmentes bükkfából készült kb. milliméter vastagságú hajlítható bélés anyag volt."; HOMONNAY István 1997. 3. 45. „Régi daraboknál csak elvétve fordul elő, az újabbaknál egyre általánosabb egy olyan bélésforma, amely csak a fej két oldalát erősíti. E kétoldali erősítés mintegy a kéreg magasságánál kezdődik, és egyenletesen lejt az orr felé, amelyet már nem bélel. Neve oldalbőr. ... Lassan az orr erős bőrdarabbal, kaplival való bélelése is általánossá válik." GÁBORJÁN Alice 1959. 211. 46. Ha a kaptafa nem megfelelő formájú és méretű, akkor alsznit tesznek rá, ez egy bőrdarab, amivel változtatni tudják a kaptafa formáját, „...talpbőrdarabokból készített réteges és nyeregalakú bőrhovályt, torokbőrt, bővítőt (Alzen)." FRECSKAY János 1916. 56. Ami a kaptafa oldalán van az az anslag, ami a torkán, az az alszni. GÁBORJÁN Alice 1961. 2. 47. „A lábszíj (Knieriemen) szívós bőrből való szíj, mely két végén össze van varrva, vagy csattal össze van kötve; ezzel köti le a munkás a munkát a ballábára." FRECSKAY János, 1916. 58. o. Ócska csizmaszárból is készülhetett a lábszíj. GÁBORJÁN Alice 1961. 2. 48. A 19-20. század fordulóján „a csizma talpához kezdik szögezéssel felerősíteni a felsőrészt. Ennek jellegzetessége, hogy talpa két rétegből: egy béléstalpbranzolból és egy járótalpból áll. Ennek egy kimódoltabb variánsa az igen divatossá-népszerűvé vált rámás csizma. Ez úgy készült, hogy a béléstalppal való találkozásnál a felsőbőr szélére egy keskeny bőrcsíkot varrtak, ez volt a ráma, és ehhez szögezték a járótalpat. GÁBORJÁN Alice 1991. 300. „Ma már általános, de az első világháború előtt a csizmadia jobb technikai tudásának és az igényesebb készítésnek volt a jele." GÁBORJÁN Alice 1959. 214. „Először a ballni részre tettek rámát. Később a külső oldalon egészen a sarokig, aztán mostmár körül ráma..." GÁBORJÁN Alice 1961. 6. 49. Élvonal: a kaptafa talpi részét határoló él, amely a „fára foglalás után a talphely kerületét jelzi." Magyar Elektronikus Könyvtár Országos Széchenyi Könyvtár 005. 50. A 2005-ös évben egy kilogramm faszeg ára 2400 forint volt. 51. „A béltalpat erre a lágyékban kitöltik, (einlegen) fa-szilánkkal (Holzspan) vagy talpdarabokkal, azaz a lágyékerősítőt, a svábot, a kopótalpat (Gelenstück) rácsirizelik a béltalp sarki és bütyök részére." FRECSKAY János 1916. 56. 52. „Mivel felsőrész befeléforduló széle így a két talp közé esik, hézag keletkezik a két talpréteg között, amelyet duplázónak nevezett bőrdarabokkal töltenek ki, hogy be ne horpadjon. Ezeket németes szóval glenstik (Gelenkstück) és banléder (Ballenleder) nevekkel jelölik." GÁBORJÁN Alice 1958. 52. 53. A „... varrott technikát a múlt század végén, a századforduló körül váltotta fel a szögezett talp." GÁBORJÁN Alice 1959. 213 54. „A sarok nem túlságosan régen használatos a paraszti csizmáknál, mintegy a múlt század dereka, második fele óta. Az egykori sarkatlan csizmák sarki részét vaspatkóval védték a kopástól, és emelték is meg kissé. A patkót fokozatosan felváltotta a bőrből rakott sarok." GÁBORJÁN Alice 1959. 214. 55. „A sark utolsó síkozása hasonló segédszerekkel történik, esakhogy ezeknek rendesen csak egy, ritkábban két szaka van, .... Nevök sarksütő, sarokégető (Amboss, Brenneisen)." FRECSKAY János 1916.59. 56. Ez korábban volt fából is, de a század elején már vasból készült snittvasakat használtak. GÁBORJÁN Alice gyűjtése 1961. 2.
