Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VASS ERIKA-VALKONY KÁROLY: Napsugaras házak a Dél-Alföldön

nak fölső része és a két alsó csücske napsugaras díszű.

91 2004-ben a Batsányi János, a Budai Nagy Antal és a Hosszú utcákban találtunk napsugaras ONCSA házakat. 1943-44-ben Székkutason a mai Dózsa György, Murgács Kálmán és József Attila utcákban a csongrádihoz hasonló épületek készültek. Napjainkra az ONCSA házak közül csak néhány maradt fönn az eredetihez hasonló formában. Szeged társadalmi és építészeti átalakulása a 20. század második felében Az 1960-70-es években a város megyei jogkörének és iparosodásának eredményeképpen megnőtt a lakosság száma. A fölsővárosi és rókusi területekre zömmel az iparban foglalkoztatottak költöztek. A lakosság összetételének megváltozásával párhuzamosan zajlott a városrészek építészeti átalakítása. Az ottani 1-2 szintes házakat lebontották, helyüket 5-10 szintes panelépületek foglalták el. E radikális városátalakító-lakótelepépítő programnak esett áldozatul a rókusi és fölsővárosi napsugaras házak zöme. Ifj. LELE Józsefnek a tömeges bontás előtt készített fényképei a Móra Ferenc Múzeum Történeti Gyűjteményének fényképtárában találhatók. Az átépítés előtti állapotról ad képet Fölsővároson a Sándor utca egy érintetlen szakasza, ahol napjainkig öt napsugaras oromzatú ház sorakozik. Az 1980-90-es évektől kezdődően a városi építési szabályozás Felsővároson, Móravároson és Alsóvároson is lehetővé, sőt kötelezővé tette magasabb szintszámú épületek építését. Ezután megkezdődött Szeged legrégebbi városrészeinek átalakulása is. A legtöbb helyen előírássá lett a korábban csak választható városias, zártsorú (utcával párhuzamos tetőgerincű) beépítés is. Sok ilyen házat a korábban ott állt oldalhatáros beépítésű, oromzatukkal az utcára forduló ház helyére építettek. Felsővárosból szinte mindenhonnan, míg Móraváros és Alsóváros forgalmasabb utcáiból tűntek el a „falusias" beépítésre jellemző utcaképek. így bontottak el sok napsugaras házat például Alsóvároson a Pálfy, a Pásztor és a Földmíves utcákban is. Helyükre új, a kor igényeinek megfelelő, de „jeltelen" házak épültek. A később átépülő Alsóvárosra az időközben megemelkedett lakásvásárlási és -építési költségek miatt főként a vállalkozásokban, illetve más, kvalifikáltabb munkahelyeken dolgozók települtek. így Alsóvároson együtt élnek a korábbi parasztpolgárság utódai és az utóbbi időben beköltözőitek.

92 Míg korábban a „paprikavárosnak"

93 is nevezett városrészben lakók nagy része mezőgazdaságból élt (a leghíresebb itt termesztett növény a fűszerpaprika volt), addig napjainkban már a haszonállattartás sem megengedett tevékenység, ami szintén a városrész megváltozott helyzetét mutatja. Kutatásunk során olyan személyekkel készítettünk interjúkat, akik régebben épült napsugaras házban laknak, vagy az utóbbi években látták el régi vagy új házukat napsugaras oromzattal. A többséget mindegyik kategóriában olyan személyek alkotják, akik nem tősgyökeres alsóvárosiak, hanem vagy más városrészből vagy más településről költöztek ide. A lakosok között vannak asztalosok, ácsok is, akiknél e motívum saját mesterségük cégérét is jelenti. Interjúalanyaink az anyagi szempontokon kívül többek között azért Alsóváros mellett döntöttek, mert azt csöndes, nyugodt résznek tartják, a szomszédok ismerik egymást. Emellett a külső telepekhez képest nincs messze a belvárostól, illetve „városban van, de mégis kertes rész". Egyikőjük így fejezte ezt ki: „Alsóváros sokkal nyugodtabb, és valahogy egy picikét úgy tűnik, ez a Bálint Sándor-i terület úgy mögmaradt. Én úgy érzem legalábbis." A régi napsugaras házak spontán átalakulása az 1990-es évekig Az 1900-as évek második felében a 19. század végi házak méretüket, beosztásukat tekintve már nem feleltek meg a megnövekedett igényeknek, így megkezdődött azok lebontása, átépítése. A legtöbb esetben a házban lakók már nem tekintették azt értéknek, ezért az épületek avulását követő felújítások során nem került sor a faormok újjáépítésére, hanem téglafallal pótolták azokat. Néhány esetben vakolatdíszként vagy a szellőző ablak formálásában jelent meg újra a stilizált napmotívum (Ferencszállás, Szegedi út 6. Szeged, Tisza Lajos utca 89. Paprika utca 11.). A jelenleg régi napsugaras házakban lakóknak csak egy része az, aki tudatosan vásárolt ilyen épületet. Másokat az 1970-es években még inkább a kedvező ár, fekvés, kert motivált; akkoriban még több napsugaras ház volt Alsóváro-