Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

1821-től, a kovácsok önálló céhlevelének kiadásá­tól kezdődően a Tsonka/Csonka nevű kovácsok a mesterséget generációkon keresztül folytatták. Tsonka/Csonka Vince (1813-1905) alsóvárosi, jóhírű, „gépépítő" kovácsmester, műhelyében többek között vízi- és szélmalmokhoz, valamint hajókhoz szükséges vaselemek, azontúl orvosi műszerek is készültek. (Fe­lesége Dobó Ilona (1820-1895), hét gyermekük közül a két legnevesebb: Csonka Ferenc (1848-1940) ve­gyészmérnök, városi vegyész, a paprika-minősítés kezdeményezője, a szegedi paprikáról 1905-ben Váradi Gézával írt könyvet; valamint a legkisebb, Csonka János (1852-1939) a hazai motor- és autó­gyártás úttörője, Bánki Donáttal a karburátor föltalá­lója; mindkettőjük emlékét a Földmíves u. 8. alatti szülőházon emléktábla hirdeti, s utca viseli nevüket itt Alsóvároson.) Csonka Sándor és Váradi Béla 1889-ben a Sár­kány u. 15. - Középkapu u. 14. alatti telken gabona és paprika őrlésére új gőzmalmot alapított, amely azon­ban a következő évben leégett, s nem újították meg. A leghíresebb paprikaőrlő vízimolnárok egyike volt Csonka Bukusza Vince; fia Csonka József (1863-1915) gazdálkodó és vízimalom-tulajdonos, mint vízimolnár 1889-ben hosszú időn át működő gőzmalmot hozott létre a Pálfy u. 11. (ma 31.) szám alatt. A 20. század elejének neves paprika nagytermelő­je Csonka Gergely. Az 1910-es években Alsóváros számottevő paprika-ki készítőinek egyike Csonka Ferenc. 115 Leírása: Eredetileg - a típusterv szerint - 5,70 m x 9,82 m alapterületen megvalósult lakóházban mind­össze egy búboskemencés szoba és egy szabadkémé­nyes konyha készült tornác nélkül, s csak a kicsi épü­let külső és belső sarkait erősítették téglával. A jelen­tős bővítés eredményeként a ház a Földmíves utca mentén még két szobával, illetve - a hagyományos, második traktus kiépítése révén - beüvegezett, pillé­res folyosóval, végében éléskamrával, valamint mind­ezek alatt téglaboltozatos pincével nagyobbodott. Az utcai homlokzatot ekkor szerényebb, eklekti­kus elemek tagolták és díszítették: pilaszterek, sima főpárkány, az ablakok körül húzott vakolatszegély vízszintes szemöldökkel és vakolattükrös parapettel. A 2003-2004-ben történt fölújítás során sajnálatos módon mindössze jószándékú stilizálással sikerült csak rekonstruálni az egykor volt vakolat-ornamenti­kát. A homlokzatok fontos elemeiként méreteikben és formájukban egységesen hagyományőrzők az újab­ban készített, de archaikusán kifelé nyíló ablakok - a főhomlokzaton 2 + 1 elrendezésben; a hosszoldal et­től távolabb eső felén öt nyílástengelyben. A lábazat téglatextúrájú. Az oromzat szintén új készítésű, két traktus szé­lességű, napsugaras mintázatának zsalugátersávja ki­lenc rekeszből áll, melyek egyenletes szélessége is sti­lizálás következménye - nélkülözi ugyanis az külön­böző mintázatokhoz hagyományosan tartozó, eltérő méretek változatos ritmusát: a középső kisnapsugarat széles vakzsalugáter, gérbéllés, ismét széles vakzsalugá­ter és legyező fogja közre. A napsugármotívum köze­pén a kis, négyszögletes szellőzőnyílást zsalulevelek töltik ki; a sugaras trapéz sarkait függőleges lécezésű, kis háromszögek vágják le. Az oromzatot alulról mí­ves csipkézel szegélyezi. Az épület mellett látható még egy szakaszon a fönt említett, tömör, vakolatlan téglakerítés a tagolt fejezetű pillérekkel, enyhe szegmentív alatt a lakó­házhoz szépen illeszkedő, részletgazdag (de nem a szecessziós) fakapuval; távolabb az ugyanúgy vakolat­lan téglakerítés alacsonyabb (116c. kép). Av. Középkapu u. 19. Balog-ház Története: (*A. v. 991. > Tamás u. 996. új szám > Közép u. >) A telek utcafrontja bal oldalára Balog Mátyás és neje, Nógrádi Veron emeltetett földszintes lakóházat. Első kérésüket 1880. július 23-án nyújtot­ták be az Aa jelű típusterv alapján: ,A telek balolda­lán álló egyszerit lakház. 1 szoba, konyha és kamra ". Az augusztus 12-én elnyert építési engedélyben annyit jeleztek, hogy „mielőtt folyamodó a tényleges építkezést megkezdené, tartozik azt 24 órával előzőleg a városi mérnöki hivatalnál bejelenteni". Ezt követően mindössze hat nap múlva, 1880. au­gusztus 18-án újabb kérést nyújtottak be „a már ko­raibban engedélyezett tervrajzok módosítására IA kony­hát a két szoba közé, és az árnyékszék elhagyatik". Ba­log Mátyás neve mellett ekkor az ,X &(eze) v(onása) Néviró: Lányi" kiegészítés szerepelt. Sajátságos mó­don a terven eredetileg egy szobát ábrázoltak, ár­nyékszék pedig nem volt rajta. A második építési en­gedély - az előző megsemmisítése után - augusztus 30-án, később a lakhatási engedély 1885. augusztus 21-én született. 116 Leírása: A típusterv egy 5,70 m x 13,20 m alapterüle­tű, a hagyományos, háromosztalú (szoba búboske­mencével, szabadkéményes konyha és kamra) pa­rasztházat ábrázol tornác nélkül. A megvalósult épü­let tanúsága szerint az eredetileg is tornáccal épült, vagy a lakóház esetlegesen utólagos szélesítésekor a tetőt az új épületszélességhez szerkesztették. Torná­cát időközben beépítették. Az utcai homlokzatot jelenleg egyszerű, a népi építészet elemeihez közelálló plasztika tagolja és dí­szíti: sima lizénák és főpárkány; az ablakok körül szintén sima vakolatszegély szegmentíves szemöldök­sávval, a körszeletekben egy-egy alacsony, fél napsu­gármotívum. A méreteiben és formájában egységesen hagyományos, fölső szárnyukban osztás nélküli abla­kok 2 + 1 elrendezésűek. Az ezen falfelületet koronázó, patinás megjelené­sű, egyben jó állapotú, két traktus szélességű, napsu­gárdíszes oromzat zsalugátersávja hat rekeszből áll: a

Next

/
Oldalképek
Tartalom