Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VARGHA - KONFERENCIA - TÓTH ARNOLD: Vargha László miskolci évei 1950-1952

Tóth Arnold VARGHA LÁSZLÓ MISKOLCI ÉVEI

1 1950-1952 VARGHA László 1950 januárjától 1952 októberéig volt a miskolci múzeum igazgatója. Az az idő - két hónap híján három év -, amit Miskolcon töltött, valójában nem hosszú; ellenben ez a néhány esztendő a múzeum története szempontjából meghatározó fontosságú. Közleményemben a Herman Ottó Múzeum irattári és adattári anyagaira támaszkodva mutatom be ezt a néhány évet. A forrásanyag bőséges volta révén lehetőségem nyílott volna akár napra lebontva részletezni miskolci munkásságát, miután a Rákosi-korszak adminisztrációs szigora, a legapróbb ügyekben is lefolytatott többszöri hivatali levélváltások rendszere tetemes mennyiségű dokumentumot termelt. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a számos hivatali irat mellett személyes jellegű emlékeket nem őriznek a gyűjtemények, így a bemutatás talán kissé egyoldalú, és egyéniségét, kutatói habitusát, emberi vonatkozásait kevéssé érinti.

2 VARGHA László 1904. október 25-én született Gyöngyösön. A budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen építészetet hallgatott, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen, GYÖRFFY István tanszékén néprajzi stúdiumokat végzett. 1937-től a Néprajzi Tanszék tanársegédje volt, doktori disszertációja 1940-ben jelent meg. Tanulmányainak e kettős iránya révén vált a népi építészet szakavatott kutatójává. 1940-1946 között VISKI Károly utódaként a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének munkatársa volt. Erdemeket szerzett a Néprajzi Múzeum anyagának háborús körülmények közötti mentésében, továbbá az intézmény háború utáni életre keltésében és szakszerű újraformálásában. 1947-ben nevezték ki a Néprajzi Múzeum élére, ezzel egyidejűleg a Magyar Néprajzi Társaság főtitkári tisztét is viselte. Miskolci igazgatóságát követően 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének docenseként dolgozott, építészettörténetet és népi építészetet adott elő. 1968-ban lett címzetes egyetemi tanár. 1975-ös nyugdíjba vonulását követően is oktatott építészeket néprajzra, illetve néprajzosokat építészetre. Nagy szerepet vállalt a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvalósításában, mind az előkészítés és épületkiválasztás, mind a tervezés munkálataiban (1959-1972). Emellett sokat foglalkozott más, regionális szabadtéri néprajzi gyűjteményekkel, népi műemléképületekkel és tájházakkal. Életművének talán legjelentősebb eredménye a Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény létrehozása, melyet végrendelete szerint a szentendrei skanzennek adományozott. A teljes anyag (mintegy húszezer fotónegatív és diafelvétel, továbbá ezerötszáz adattári tétel) a Szabadtéri Néprajzi Múzeum külön kezelt gyűjteménye lett. VARGHA László 1984. március 19-én hunyt el Budapesten.

3 A Néprajzi Múzeum főigazgatójaként 1949. december 10-én kapta meg a Miskolcra történő áthelyezéséről szóló minisztériumi határozatot. Budapestről történő elmozdítása és miskolci kinevezése egyértelműen jelzi a vidéki múzeumok államosításával bekövetkező intézményiszervezeti struktúra megváltozásának kezdetét. A miskolci múzeum korábbi igazgatóját, LESZIH Andort 1949 áprilisában nyugdíjazták, ám hivatalban maradt egészen 1950 januárjáig, amikor utóda ténylegesen átvette tőle a múzeum irányítását. LESZIH Andor ezt követően még hosszú ideig a múzeum közvetlen környezetében maradt és tovább dolgozott, 1950 májusi nyugdíjba vonulását követően is.

4 1950 januárjától - mint minden közgyűjtemény - a miskolci múzeum is az ekkor létrehozott Múzeumok és Műemlékek Országos Központja (MOK, MMOK, MUMOK) közvetlen irányítása alá került, amelynek ORTUTAY Gyula volt az elnöke. Ez a központi igazgatás meglehetősen gyorsan, hatékonyan, és a részletekbe menőkig kézi vezérléssel igyekezett a múzeumokat átszervezni. A