Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek

részvénytársaságok márkaneveire emlékeztető egyedi megoldások is felbukkantak (5. sz.). Domináns jelenségnek mutatkozott a vezeték- vagy utónév szignálása.

59 A 10. és 13-17ig terjedő számozású cserepeken legnagyobb valószínűséggel a készítőjük nevét örökítették meg. Továbbá a előállítás időpontjának megjelölését (6., 7-9., 11-14., 16-17. sz.), valamint a műhelyek helyszínének feltűntetését tartották fontosnak (9., 11-13. sz.). Tanulmányozás céljával a birtokunkba került összes cserép közül, legrégebbi daraboknak két (7-8. sz.) évszámos tárgy bizonyult. Egy 1780-ban épített tarcsafalvi lakóházon megtalált tetőcserepek azonosnak tűnnek és mindkettőre 1810 júliusi dátumot róttak.

60 Négy olyan cserepet különítünk el, amelyeknek ornamentikája már a készítés pillanatában esztétikai hatás keltésére törekedett. Ezek közül (legalább) három (19-21. sz.) méret, forma és díszítési stílus tekintetében Kusztos Ferencnek tulajdonítható. A feltételezést hivatott megerősíteni az a tény is, hogy mindegyikük csehétfalvi épületeket borítottak. Egy fentebb ismertetett (6. sz.) cserépen melyen a mester neve is feltűnik - hasonló tulipános ornamentika jelenik meg. Bár a szóban forgó negyedik (22. sz.) cserép nem virágmintás díszítésű, vonalvezetése és a rajznak a felületen való elhelyezése ugyanazon mester munkásságát sejteti. Ez utóbbi tárgy szinte teljes felületét egy lovon ülő személy ábrája borítja. Azon kívül, hogy a többi Kusztos által készített cseréppel együtt találtak rá, semmilyen támpontunk nincs a beazonosításához. Méretben azonban különbözik az előbbiektől. Külön kategóriaként tárgyaljuk azokat a (25-32. sz.) cserepeket, amelyeken vékonyabb, vagy vastagabb vonalvezetéssel különböző mintázatokat vittek fel a lágy agyagra. Két cserép (27-28. sz.) díszítésében szívekre emlékeztető alakzatok a dominánsak, de ezek már nem az előző tárgyakon előforduló igényességgel készültek. A többi cserepek annak ellenére, hogy a görbe vonalvezetésen kívül semmilyen más dekoratív formát nem követnek, mégis intenzíven díszítettek. A hosszanti csíkozást a rendszertelenül rajzolt vízszintes vonalak keresztezik, gyakorlati szempontból célszerűtlennek tűnve, hiszen ezek a mélyedések meggátolják a víz minél rövidebb idő alatti lecsorgását. Két olyan darabot (33-34. sz.) is közzé teszünk, melyek díszítésére egy speciálisan kialakított, fogazott fát használtak. Az eszköz segítségével - vízszintes vagy függőleges irányba - ismételt módon mélyedéseket martak a lágy agyagfelületbe. Értesüléseink szerint, ezen módszer is kedvelt volt a csehétfalvi cserépvetők körében. Több olyan cserép is előkerült, melyeknek díszítése a fentebb vázolt okoktól eltérő célzattal került a felületekre. Ezeket nem ésszerű tipizálni, hiszen a spontán alkalmakból fakadóan egyetlen példány készült belőlük. Ugyancsak csehétfalváról begyűjtött (17. sz.) tárgy, a gyártási folyamat - adott pillanatában - szükségesnek mutatkozó (el)számolási jegyzettömböt pótolta. Biztosra vehető, hogy a készítés időszakában végzett számítás segédleteként, a közelben található lágy agyagtábla jegyzetelési felületként szolgált. Később pedig a többi cseréppel együtt árúba bocsátották. Egyedül ezen darab esetében állítható meggyőződéssel, hogy a felület karcolása nem díszítési szándékkal történt. Az egyik (24. sz.) tetőcserépben található karcolat-jellegét tekintve - teljesen különbözik az előzőektől. A Székelykeresztúron felbukkanó cserépen olvasható, „Ábrahám pétör lopott cserepet százöttvent" szöveg, a társadalmi kontrolimechanizmus egyik formájaként, esetleg valamely megszégyenítő rítus részeként maradt meg. A tényleges funkciójáról és alkalmazási módjáról nem rendelkezünk kiegészítő adatokkal.

61 Továbbá még három olyan cserepet is bemutatunk, melyeknek készítésekor az esztétikai tényezők dominánsnak mutatkoztak. A farkaslaki Tamási Aronék csűrjéről, a székely-keresztúri Molnár István Múzeumba átkerült (10. sz.) tetőfedő tárgy is kimondottan ízléses dekorációra vall. A „Juliska" felirat mellett napkorongra utaló rajz díszíti a cserepet. Készítőjének szépérzékét hangsúlyozza az ornamentikának, a felületen való gondos elhelyezése is. Keresztúr-fiúszékhez tartozó alsóboldogfalvi téglagyárban egy olyan feliratos (35. sz.) cserép készült, amely kiválóan példázza, hogy egy tárgy gyakorlati rendeltetése, valamint az objektumnak sajátos módon szánt funkciója között nem szükséges kapcsolatot teremteni.

62 Az agyagba karcolt versszak két fiatal közti érzelmi viszonyt sejtet. Ez esetben eleve ajándéknak, emléknek szánt tárgyról beszélhetünk. Amennyiben valós a megjelölés (II. szakasz)

63 sejthető, hogy több cserépen folytatódott a naiv költemény. A 20. század második felében a díszítési gyakorlat rit-