Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

2

or a falak ... legalább +8,22 mtr magasságig téglából építtessenek; 3

or a főfalak a bejegyzett helyeken is 0,48 mtr. vastagsággal bírjanak; 4

er a szoba magasság tervszerinti mérettel építendő; 5

or a fásszín úgy a lakháztól mint Kasza János szomszédtól ... legalább 5. mtr távolságra helyezendő". A lakhatási engedély öt hónap és hat nap multával - a kivitelezést kielégítőnek ítélő, bizottsági véleményt követően - 1889. július 6-án született meg. A lakóház alapvető sajátossága, hogy a vele egy időben emelt, többi napsugárdíszes oromzatú épülettel szemben - melyek udvari traktusa keskeny tornácként szolgált általában utcai bejárattal, s csak a későbbiek folyamán építették be -, ennek előrelátó tulajdonosa ezen traktust eleve szélesebbre építette egy kis, előlépcsős előtérből megközelíthető, két konyha számára. A másik traktusban két összenyitható szoba, valamint a padlásföljáró kapott helyet. Az udvar felőli konyhában a középfőfalban kis fülkét alakítottak ki a túlfelől lévő szoba kemencéjének tüzelésére. A lakóház másik egyedi vonása, hogy utcai bütüjc a derékszögtől jelentősen eltérő szöggel csatlakozik a hosszfalakhoz; ennek mértékét a tervező a végfal 14 cm és 63 cm között változó vastagságával kívánta mérsékelni - a hatóság azonban (kikötésként előírva) ragaszkodott a minimum 48 cm-es falvastagsághoz. A ház gazdája a szobát végül vakolt deszkafallal tette derékszögűvé oly módon, hogy egy 61 cm x 65 cm-es búvó ablak révén be lehetett jutni az utcai vakablak mögötti, kicsiny, rejtekhelyszerű helyiségbe. Ezen deszkafalhoz igazodott a szoba igen míves, keretes szerkesztésű, virágfüzéres díszítőfestése, melyet BÁLINT Sándor kiemelt jelentőséggel közöl nagyszabású szegedi munkájában. A lakóházat időközben - egy falszélességnyivel eltolt középfőfallal és külön bejárattal - kitoldották oly módon, hogy alápincézett volta miatt padozata 28 cm-rel magasabbra került a korábbi épületrészénél. Az udvari bütün, az áthelyezett padlásföljáró alatt vezetett le a pincelejárat.

47 A lakóházat az építtető családja adta el a Magyar Államnak az 1976. évi, országos műemlékké nyilvánítással egy időben. (60a-b. kép) Az 1990. évi Műemlékjegyzék szobrász-műteremházzá alakítását irányozta elő. Ezzel szemben már akkor folyt az ingatlannak mozgáskorlátozottak rehabilitációs központjává való alakítása egy szemközti, új, úszómedencés épület emelésével, éppenséggel az Országos Műemléki Felügyelőség szegedi kirendeltségének kivitelezésében. Már ezek a munkálatok egyértelműen a műemlék ház kárára váltak, ugyanis az egyforma padlómagasság végett megszüntették a pincét, elbontották a padlásföljárót, a szomszéd felé néző hosszfalat stílusidegen módon nagy, üvegtéglákkal kitöltött ablakokkal törték át. Elbontották az utcai szobát derékszögesítő deszkafalat; eltávolítot60a. kép. Fv. Csaba u. 34.; 1980 k. 60b. kép. Fv. Csaba u. 34. Még ép a tisztaszoba mennyezetének díszítőfestése; 1980 k. 60c, kép. Fv. Csaba u. 34. A műemlék megbomlott tetővel; 2005 végén ták az ablakszárnyakat; a homlokzati vakolatot kis kivétellel leverték. Ezt követően a pályázaton nyert pénzösszeg elfogyott, s a félig kész építkezést még az 1990-es évek elején otthagyták. Az azóta eltelt, bő évtized alatt a tető folyamatosan - az utóbbi egy év alatt is számottevő mértékben - pusztul; az épület erőteljesen beázik oly annyira, hogy a kvalitásos díszítőfestésen át esik az eső a szobában. A hátsó helyiségek födémé ki-