Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

60d. kép. Fv. Csaba u. 34. A díszítőfestett mennyezeten át csöpög a szobában az esővíz; 2004 elején 60e. kép. Fv. Csaba u. 34. A műemlék hátsó helyiségének elégett és leomlott fafödémé, valamint az utólag vágott, stílusidegen ablak; 2004 elején égve leszakadt (60c-e. kép). A házat kiűzhetetlenül hajléktalanok bitorolják. Az udvar a félig kész, új épület meredező pilléreivel és az ottfelejtett építőanyagokkal áthatolhatatlan dzsungel. Az országos műemléki védelem alatt álló épület éppen még szívósan állja a megpróbáltatásokat. Az így rárótt, passzív bontás azonban lassan legyőzi, miután a közvélemény is egyre inkább szembefordul a lakótelepi házak között szigetként eddig még fönnmaradt, de ma már romhalmaznak tekintett, egyik legszebb, legkvalitásosabb, napsugárdíszes oromzatú házzal. S a tulajdonosi jogokat gyakorló Kincstári Vagyonkezelő - a jogi helyzet rendezetlenségére hivatkozva - még a legelemibb állagmegóvásra sem mutatott hajlandóságot 2005 elején. A végleges pusztuláshoz közel álló, értékes ingatlant a jövőben átveheti az önkormányzat; ha nem tart rá igényt, árverésre bocsátják. S ezek egyike sem kecsegtet több jóval a ritka becsű épület érdekeit tekintve, aminek teljes negligálása jegyében telt az állami tulajdonban töltött három, de azon belül is az utóbbi másfél évtized. Leírása: Az eredetileg összességében 12,10 m hosszú épület hosszából 2,50 m-nyivel rövidebb - az utcai homlokzat ferdesége következtében - az udvari hosszoldal a szomszéd felé nézőnél. A 8,54 m széles épületet az udvari bütün túl időközben 4,12 m-rel hosszal toldották meg. Az utcai homlokzat az építési tervben is 1 + 2 nyílásritmusú; a jobb szélső - a nyílászáróknak a „fölújításnak" nevezett, közelmúltbéli megbontása előtt zsalugáteres vakablak; a másik kettő hagyományos méretű és formájú, archaikusán kifelé nyíló ablak. Körülöttük húzott, profilos vakolatkeret vízszintes, tagolt szemöldökkel; alul mélyített vakolattükrös parapet. A homlokzatot - a keskeny nyílásközben is - toszkán pilaszterek tagolják, fölöttük (1977-ben) sima főpárkány. A pillérekkel tagolt - az első két szakaszban apró osztású, tágas verandaablakokkal áttört -, udvari homlokzat fölött széles, húzott, profilos főpárkány. Az építési terv egyszerű végdeszkázásának helyén patinás megjelenésű, a lakóház egyetlen részeként szinte teljesen ép, két traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat látható. Zsalugátersávja tizenegy rekeszből áll: a középső, dupla szélességű, egyes vakzsalugátert két oldalról gérbéllés, kisnapsugár, ferde lécezés, egyes vakzsalugátcr és legyező fogja közre. Az oromzatot tagoló és szegő deszkákat igen finom farkasfogazás kíséri. Az oromzat alatt még éppen megvannak a vízvető deszkát tartó, igényes mintázatú deszkakonzolok; a homlokzat különleges ékességének számító, ép csipkézet eltűnt a félbehagyott „fölújítás" során. A napsugármotívum közepén a megszokottnál kissé nagyobb a négyszögletes, kis szellőzőnyílás. A „fölújításban" a főhomlokzat nemcsak vakolatát, hanem a műemléki védelmet jelző kőtáblát is elvesztette. Az épülethez az állami tulajdonba kerüléskor finom részletképzésű, zsalu- és téglamintás, fa gyalogkapu és illeszkedő formájú deszkakerítés csatlakozott; öt esztendő multával az utóbbit jellegtelen dróthálóval váltották föl. Jelenleg az illetéktelen behatolást megakadályozni próbáló, provizórikus deszkakerítés és a félbehagyott, új épület torzója szolgál telekhatárul. Fv. Csuka u. 13. Szűcs-ház Története: A telek utcavonalának bal oldalára építtette Szűcs Antal földszintes lakóházát és mögé egy