Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek

JEGYZETEK 1. NIEDERMÜLLER Péter 1992. 354. 2. Uo. 355. 3. A Nyikó mentét helyenként huszonhárom falu által alkotott régióként tartják számon, ez azonban nem megalapozott, ugyanis Bencéd és Alsó-Bencéd mára egyetlen települést képeznek. 4. Székelyföld többi kistérségéhez viszonyítva, a tárgyalt régió szegényesnek számít. 5. A falvak átlagos területe ezer hektár körül mozog. Siménfalva határa 1868, Farkaslakáé pedig 1970 hektárra tehető. (Vö. SZENTANNAI MÓZES 1999.) 6. Uo. 65. 7. SZABÓ Á.Töhötöm 2004. 122-144. 8. BÁLINT János-BUZÁS Miklós-Cseri Miklós-SABJÁN Tibor 1999. 148. 9. SZENTANNAI Mózes 1999. 52. 10. A Rozmann család a Székelyszentmihályon levő Ugrón birtokot vásárolta meg. 11. SZENTANNAI Mózes 1999. 116. 12. VARGA E. Árpád 1998. 13. KINDA ISTVAN-PETI Lehel 2005. 88-118. 14. Vö. KÓS Károly 1976. 27. 15. SZENTANNAI Mózes 1999. 16. 16. A konyha csak később alakult ki, a főzés mindaddig a szobai cserepeshez kacsolódott. 17. A pincebejáratot a tornácból lehetett megközelíteni, más esetben pedig a ház síkjára merőleges bejáratot nyitottak. Egy harmadik eljárás pedig a ház frontjáról tette lehetővé a pincébe való bejárást. 18. Ezeknek helyi megnevezése rakófa. 19. BÁLINT János-BUZÁS Miklós-CSERI Miklós-SABJÁN Tibor 1999. 149. 20. CSERI MIKLÓS 1997. 132. 21. Uo.133-135. 22. RUSU, Adrian Andrei 2002. 23. 23. CSERI MIKLÓS 1997. 136. 24. RUSU, Adrian Andrei 2002. 24. 25. Lásd BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. Egy 1585-ös okirat arról tájékoztat, hogy Besztercén (vagy környékén) gyártottak cserepet, sőt a templom már ezt a rendelést megelőzően is cseréppel volt fedve: „Zegetúnka wala bezterczen, az my Templomunknak szükségére cherepet mely cherepnek chinalassara kylen format kultúnk vala hogy a cherepaz regy chinait cherepei egy formára legyen." (SZABÓ T. Attila 1978. 107.) 26. A színes, mázas tetőcserepek lényegében a Mátyás-korban tűnnek fel az erdélyi várak, paloták, templomok tetőzetein. 27. BENKŐ Elek 1992. 218. 28. A keresztény embernek, a transzcendens szférával fenntartott szoros kapcsolatát a közhasználati eszközei is példázzák. A díszítmények nagy része eredetileg mágikus-vallásos funkciót töltöttek be, de az egyre felerősödő racionalitás az életterek profán jellegét hangsúlyozta, oly módon, hogy a vallásos jelek puszta dekorációvá degradálódtak. 29. RUSU, Adrian Andrei 2002. 30. 30. Uo. 31. 31. RUSU, Adrian Andrei idézi FABINI, H. 1982. 76. 32. A zöldmázas és hódfarkú cserepeket lásd a 37-38. sz. rajzokon. 33. BENKŐ Elek 1992. 60.; RUSU, Adrian Andrei 2002. 32. 34. Csáki István történész adatait alapján. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak egy megfogalmazott kéréséből arról értesülhetünk, hogy egykoron a zabolai református templomon is voltak mázas tetőcserepek. (SzNM Irattára Lsz. 163/1914) 35. CSERI MIKLÓS 1997. 137. 36. Egy 1864-es feljegyzés is azt hangsúlyozza, hogy a szegény réteg körében terjedt el ez a kézműves foglalkozás: „igen jo cserép (!) és téglát készittenek melyből sok szegény székely atyafi tartya fent családját." (SZABÓ T Attila 1978. 107.) 37. SZENTANNAI Mózes 1999. 100. 38. Az agyag formába való öntését sokszor nők vagy gyerekek végezték, így családon belül több generáción keresztül átöröklődött a munkafolyamat. 39. „Vótak itt nagyobb gazdaemberek, azak nem foglalkoztak ezzel a cserépcsinálással. Csak azak foglalkoztak, akinek nem vót olyan sok, nem örököltek olyan sok fődet." (GAZDA József 1993. 55.) 40. Vö. OLÁH Sándor 2001. 9-29. 41. Nem rendelkezünk pontos adatokkal a cserépcsűr építésére vonatkozólag, az viszont bizonyítható, hogy a termelés 1945-ben még zajlott. Fennmaradt egy 1923-as keltezésű szerződés, melyben a falu tizenkét gazdája egy nagybaconi cserépvető családdal, a következő év nyarára vonatkozólag megállapodást köt a termelésről. (PÁL Áron 2005. 103-105) A szerződés szövegét lásd mellékletben. 42. A Nyikó gyűjtőmedencéjén kívül található településeken is voltak még cserépkészítő műhelyek (Székelykeresztúr, Alsóboldogfalva, Székelydobó, Lövéte, Gyepes, Küsmöd, Sikóld, Székelyszentkirály Székelyzsombor stb.), melyek közül egyesek az államosítást követően is működtek. 43. Vö. SZENTANNAI Mózes 1999. 44. A faluban végzett kutatások során a család származási helyéül két települést is megjelöltek: Etéd és Nagybacon egyaránt felmerült. Nem volt alkalmunk a két településen anyakönyves vizsgálatra, éppen ezért nem tudjuk pontosan meghatározni az előzetes lakóhelyüket. Tény viszont, hogy Nagybaconból nagy számban kerültek ki kézművesek, akik a Székelyföld több települését megcélozták munkamigrációjukkal: „Cserépvetni eljár-