Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek

tak Nagybaconból egészen le Nagyapóid, fel Gyergyószárhegy, rengeteg sok faluba, kb olyan nyolcvan család a régi időkben kijárt innen. Akkor voltak Felső-Háromszéken, Udvarhely mellett, kis falucskákban, Höltövényen, le Nagydisznódig, rengeteg sokan jártak el." (GAZDA József 1993. 55.) 45. Pál Dénes, Bodor János, Pál Áron, Gothárd Zsuzsika és Györffy Eszter a cserépvetésben, Györffy Sándor pedig a földkitermelésben segítkezett. (DEMETER Ibolya-DEMETER István 2000. 106.) 46. Uo. 107. 47. Az ezres darabszám általános volt mindenik cserépvető műhelyben: „Úgy hívtuk, akik jöttek, hogy ezerszámosok. Egy asszonynak ezer darabot kellett vetni, s akkor ötven darabot az ezerre még csinált, mert az volt a szupra, hogy elszakadt, ugye, száradtában a cserép." (GAZDA József 1993. 58.) 48. Erre vonatkozó bővebb adatokat a parajdi múzeum leltártárgyai kapcsán lehet szerezni. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében is találunk díszített tetőcserepeket, de ezek díszítési stílusa mind a sóvidéki, mind a Nyikó menti daraboktól egyaránt különbözik. 49. RUSU, Adrian Andrei 2002. 32. 50. „ Olyan is volt, hogy nyomva van, belé volt az agyagba kifaragva, s megégetve, s úgy azt nyomták belé. " (Csehétfalva) Az udvarhelyszéki Székelydobón is céltudatosan alkalmazták a díszítést, és a mozzanat megkönnyítése érdekében fából kifaragott (virág, szív stb.) formákat nyomtattak a lágy agyagfelületre. 51. GRAFIK Imre 1992. 323. 52. „Mindenkinek megvolt a saját jegye. A miénk ez vót: VI. A másiknak benne vót egy K, megint a másiknak három vonal. Bele vót vésve a farmába" (Zselyk) (GAZDA József 1993. 57.) 53. Vö. MATÉ Gábor 1988. 120. 54. „ Több ezer cserép közül került egy ki, me a régi épületeknek a lebontásakor, ott került ki véletlenül, hogy na hopp itt ezen van egy" (Csehétfalva) 55. Alexandra Murdunescu építész leírása alapján, arról értesülhetünk, hogy a besztercei Megyei Múzeum tulajdonát képező egyik tetőcserép, nagy valószínűséggel hasonló mesterjeggyel van ellátva. (Lásd RUSU, Adrian Andrei 2002. 32.) 56. A megjelölések mindkét esetében a kereszt motívuma domináns. Az idők folyamán a díszítőelemek értelme(zése) is sokat módosult, mindaddig, amíg az elemek elveszítették kultikus-mágikus tartalmukat, és puszta díszekké „degradálódtak". 57. Kusztos Eszter nevét rögzíti a 23. sz. cserép felirata: „Eszter nagylányka kiszaszony". 58. Pl. a 9. számú cserép esetében, melyet készítője 1909-re datált. Ez a cserép a felekezeti hovatartozást is jelöli. 59. „Ráírták a neveket, ilyent láttam én is, még itt az én házamon is, hogy rá volt írva két betűvel. " (Csehétfalva) 60. Az illető ház tetőszerkezetén talált nyomok arról tanúskodtak, hogy fedésére előzőleg dránicát használtak. Amennyiben elfogadjuk a dránic (átlag) harminc éves tartósságát, igazolható a (cserepek készítési időpontja által is megjelölt) 19. század első évtizedeiben történt átfedés. 61. A tárgyat kibocsátó falut nem tudjuk pontosan megjelölni, azonban az ö-ző nyelvjárás használata csak megerősíti, hogy a szóban forgó régióban készítették. 62. A falusi társadalmakban a tárgyakat esetenként olyan szimbolikus jelentéssel is felruházták, melyek messzemenően eltértek az elsődleges funkciójuktól. Ilyen módon vált például a mosásban használatos faragott sulyok jegyajándékká. 63. „A parfümös kis leveled meg találják a belsőzsebembe I Lehet hogy egy kisé piros lesz a levélkédnek halvány kék I széle a melyikbe azt irod, hogy jojek haza félsz egy edü I leni ugy szeretnél az utcákon mosolyogvavigig / meni.