Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek

Farkaslaka, Firtosváralja, Kecsét, Kisfalud, Nyikómalomfalva, Székelypálfalva és Székelyszentlélek Udvarhely anyaszékhez, a többi település - Bencéd, Csehétfalva, Kiskadács, Nagykadács, Kiskede, Nagykede, Kobátfalva, Nagymedesér, Rugonfalva, Siménfalva, Székelyszentmihály, Székelyszentmiklós, Tarcsafalva és Tordátfalva - Keresztúr fiúszékhez tartoztak. A szóban forgó falvaknak egyetlen tájegységhez való sorolásukat a névadó kis folyó (Nyikó) gyűjtőmedencéje határozta meg. A szomszédos települések csupán a domborzati és vízrajzi adottságok miatt váltak a szomszédos tájegységek (Sóvidék, Kükül lő mente, Gagy mente) részeivé. Az itt élők hangsúlyt fektettek a háztáji gazdálkodásra, de a falvak határát is igyekeztek minél hatékonyabban kihasználni. A termőföld kínálta lehetőségek függvényében egyaránt termesztettek szemes gabonát, takarmány-, valamint ipari növényeket. A rendelkezésükre álló telkek nagysága bár falvanként változó, a vagyonbeli különbségek nem voltak szembeötlőek.

4 Az átlagosan közepes nagyságú határral rendelkező falvak között a végleteket Kiskadács, illetve a két községközpont Farkaslaka és Siménfalva képezik. Míg az első település mindössze százötven hektár összterülettel rendelkezik, a két utóbbi falu lakói közel kétezer hektár területet birtokolnak.

5 A két- vagy háromforgós határgazdálkodással a 20. század első felében hagytak fel, amikor a növekvő igények kielégítése érdekében intenzívebb gabonatermesztésre lettek kötelezve. Az agrárszektor gépesítése is viszonylag nehézkesnek bizonyult, s bár a negyvenes években észlelhető volt egyes munkafázisokban az állati munkaerő lecserélése, a gazdasági gépek beszerzését a tőkehiány minimálisra csökkentette. Sok helyen gazdakörökbe szövetkezett együttes erőfeszítésekkel vásárolták meg a cséplőgépet, szelektort vagy más mezőgazdasági gépeket. A gazdálkodásban nemcsak tapasztalataikra alapoztak, sokan a székely-keresztúri mezőgazdasági iskolában igyekeztek hatékony módszereket elsajátítani. A kistérség több mint kétszáznegyvenezer hektáros kiterjedésű birtokainak termőképessége nem egységes. Bár a települések többsége a földművelést részesítette előnybe, egyes falvak, mint Nagymedesér, Kecsét vagy Kisfalud határai a legeltetésre mutatkoztak alkalmasnak, mely tény ösztönözte a szarvasmarhatenyésztést. Székelypálfalva és Firtosváralja szikes talaja végképp kedvezőtlen a gabonatermesztésre, ezért itt is az állattartás jelentette az egyik fő foglalkozást. Székelyszentmiklóson a szántóföld mindig túlsúlyban volt, de a tejtermékek piaci keresletének hatására a kiskedei Borbáth családtól (1926-ban) negyven hektár legelőt vásároltak meg.

6 A hagyományos falusi társadalmakban a földműveléssel szorosan együtt járt az állattenyésztés, tehát a kiemelt jelentőségű falvak mellett a többi településen is zömével voltak olyan gazdák, akik mindkét foglalkozási kört művelték. Lényegében az állattartás akkor vált előnyössé, amikor már az önfenntartáson túllépve a tejcsarnokoknak szolgáltatták be a felesleget. Helyi vagy központi kezdeményezésre hasonló intézmények a falvakban már 1910 körül fellelhetők. A városhoz közelebb fekvő falvak azonban a kollektivizálás időpontjáig mellőzték az eladás közvetítőjeként működő tejcsarnokok szolgáltatását, saját maguk hordták piacra a tejet és ennek melléktermékeit. A múlt század elején az egész térségben intenzív gyümölcstelepítés zajlott, melyeket a későbbi téeszekben is hasznosítottak. A földek visszaszolgáltatásakor a tulajdonosok már sem humán, sem anyagi erőforrásokkal nem rendelkeztek, mi több a nagyfokú terménymenynyiség felvásárlására alkalmas piaci lehetőségek is megszűntek. Jelenleg az ültetmények kis hányada alkalmas intenzív termelésre, gondatlanság miatt, mindössze pár év alatt a gyümölcsfák termőképtelenné válnak. A többségben almafajtákkal betelepített területeken a gabonatermelés csak óriási beruházásokkal volna lehetséges, melyek hiányában továbbra is kérdéses az egykor magas termőképességű területek megfelelő hasznosítása. A földművelésben használatos munkaeszközöket, valamint egyéb háztartási tárgyakat a falvak lakói gyakran a vásárok alkalmával szerezték be. Természetesen az említett településeken is szép számban voltak olyan mesteremberek, akik a falu határain belül, illetve a környező településekre ellátogatva házalással értékesítették termékeiket. Székelypálfalva és Firtosváralja a gyenge termőképességű talaj, valamint az erdők közelsége miatt sok kádárt foglalkoztattak. Farkaslaka pedig az élen járt az erdőkitermelésben, és a generációkon keresztül átörökített szénégető technológia segítségével tetemes jövedelemre tudott szert