Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREYKATALIN: K. Csilléry Klára és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

ket, melyet HOFFMANN Tamás munkatársai: BALASSA M. Iván, BÍRÓ Friderika, BOROSS Marietta, CSILLÉRY Klára, ERDÉLYI Zoltán, FLÓRIÁN Mária, HOFER Tamás, KECSKÉS Péter, MORVAY Judit, TAKÁCS Lajos részvételével készített el.

14 A problémák azonban Budapest és Szentendre távolságában - telefon és gépkocsi hiányában - nehezen voltak megoldhatók. Ezért miniszter-helyettesi döntés alapján 1972. január 1-i hatállyal- ahogy 1947-ben a Néprajzi Osztály a Nemzeti Múzeumból -, úgy a Falumúzeum Osztály is kivált a Néprajzi Múzeumból és önálló költségvetési szervként működött tovább. A kivált Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén HOFFMANN Tamás főigazgató vezetésével folytatta a múzeum építését. Muzeológiai osztályvezető: K. CSILLÉRY Klára. Muzeológusok: BÍRÓ Friderika, BOROSS Marietta, ÉGETŐ Melinda, FLÓRIÁN Mária, KECSKÉS Péter. Nyilvántartási csoportvezető: BALASSA M. Iván. Muzeológusok: ZENTAI Tünde, RASSY Tibor. Én a szentendrei Ferenczy Múzeumból 1974-ben kerültem a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyilvántartási Csoportjához. Akkor BALASSA M. Iván ZENTAI Tündével és RASSY Tiborral szervezte és állította fel az Adattárat - dokumentáció, rajz-, történeti- és térképgyűjteményt, valamint a Fotótárat. A Néprajzi Múzeum Nyilvántartási Osztályának munkatársai végezték a Falumúzeum tárgygyűjteményének kezelését. Ez utóbbit kellett nekem átvenni. CSILLÉRY Klára is nagyon kedvesen fogadott. Hosszasan érdeklődött, mit tudok a múzeumról, jártam-e kint, mit tapasztaltam. Megmutatta a Néprajzi Múzeum tárgygyűjteményét. Bevallom, csak ámultam. CSILLÉRY Klárából meg - mint mikor egy zsilipet kinyitnak, - legnagyobb örömömre áradt a szó, ahogy gyűjteményét magyarázta. Annál nagyobb volt a kontraszt, mikor a Falumúzeum ideiglenesen ide beszállított, és az udvaron és egy kisebb raktárban elhelyezett tisztítatlan, restaurálatlan tárgyait megláttam. Lesz-e ezekből valaha is valami?! S akkor eszembe jutott, hogy hiszen CSILLÉRY Klára tárgyait is így szállították be, és íme mi lett belőlük. Ráadásul ő is jön ki velünk Szentendrére, - és akkor megnyugodtam. Ismerkedve bent a körülményekkel, anyagokkal, tárgyakkal, azon én is csodálkoztam, hogy hogyan döntött CSILLÉRY Klára, hogy kijön Szentendrére. Mikor a kikerülő tárgyakat csomagoltuk, csakis azt vittük ki, amelyeken a leltári szám mellett ott volt az F - FALU - jel, ami azt jelentette, hogy ezeket a tárgyakat már a Falumúzeum elkülönített pénzéből vették. CSILLÉRY Klára tehát megnyugodhatott, hogy a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből - a pár kölcsöntárgyon kívül, amit sürgősen visszaadtunk - semmi nem került a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. Érintetlenül maradt az a gyűjtemény, melyet negyed század alatt ő szerzett meg.

15 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum muzeológusai pedig szorgalmasan gyűjtötték vidéken a tárgyakat, amiről CSILLÉRY Klára elismerően vélekedett: „A megvalósulásukhoz közeledő épületek majdani minél teljesebb és tökéletesebb berendezéséhez a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos munkatársai már eddig is tekintélyes számú tárgyat gyűjtöttek össze, köztük nem egy olyan példánnyal, amely önmagában is felkelti a figyelmet. (...) Mint ilyen különös becsű (...) egy 1981-ben megvásárolt 1779-ben készített komáromi láda ,.."

16 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgyai közül is számosat ő maga leltározott. Leltározási szisztémájáról KECSKÉS Péter azt tartotta: „A több ezer tárgyról gyűjtemények szólnak. Kevesebben tudják, hogy az elkészült tárgycédulák (»leirokartonok«) már ma is pótolhatatlan értékűek, kis publikációk szintjén igényesen és esszészerűen tanulságosak."

17 Mikor Szentendrén készültünk a Felső-Tiszavidék tájegység részleges megnyitására, és rendeztük be a házakat, akkor ismertük meg CSILLÉRY Klárát igazán, és azt is, hogy milyen élvezet vele dolgozni. Akkor már teljesen megváltozott a véleménye, és a saját okfejtését később le is közölte. A házak berendezése kapcsán jegyezte meg: „Országainkban a szabadtéri múzeumok szempontjából már nem az a főkérdés, hogy létrehozzuk-e vagy sem az ilyen intézményeket; a rohamos gyorsasággal átalakuló világkép, a korábbi életformának, és vele a régi otthonoknak a felszámolása, a még tétovázókat is meggyőzte az ilyen múzeumok szükségességéről. Ma már ezzel szemben sokkal többször merül fel a hogyan kérdése, (...) Ebben pedig a mozgatható