Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

DEMETER ISTVÁN-MIKLÓS ZOLTÁN: Nyikó menti díszített tetőcserepek

melési stratégiákat is változatosakká tették. A sajátos feltételek közepette elkülöníthető a természettel való gazdálkodás, illetve ennek (az erőforrások) kiélése. A székelyföldi földműves falusi társadalmakról alkotott általános kép többnyire a közbirtokosságot, a többforgós határgazdálkodást és kézműves foglalkozásokat foglalta magába. A kiegyensúlyozott termelést azonban számos külső tényező negatív módon érintette. A fokozott állami beavatkozás a korabeli viszonyokat gyökeresen megváltoztatta. A 20. század közepén, amikor a gazdák igyekeztek hasznosítani a mezőgazdaság gépesítése által kínált lehetőségeket, a kollektivizálás minden lendületet derékba tört. Azok a kisiparos családok, amelyek a kézműves termékeik értékesítésével biztosítottak megélhetést családjaik számára, tehetetlenül tapasztalták a kereskedelem ellehetetlenítését. A háziipar komoly fordulóponthoz jutott, hiszen a nagyüzemi termelés nyersanyag-, munkaerő- és időmegtakarítással szinte minden árucikket képes volt piacra juttatni. A saját (természeti) erőforrásaira alapozó falusi társadalmak gazdasági stratégiái régiónként változatosak lehettek. Mind a létfenntartást szolgáló termények, mind a közhasználatú tárgyak előállítása, a természeti adottságok és a szükséges technológia ismeretében rejlettek. A kiváló termőképességű talajjal rendelkező falvak lakói főleg a mezőgazdaságra alapoztak, helyenként pedig az erdőkiélés vagy a határban található agyag megmunkálása biztosított jövedelmet. A székely falvakban mindig presztízse volt a földművelésnek. Az alacsony terméshozamú (szikes) talajok ellenére a mezőgazdaság prioritást jelentett, s elmarasztalták azt az egyént, aki nem művelte meg kellőképpen telkeit. A kevés földdel rendelkező családok tagjai többnyire kézműves munkakörben próbáltak érvényesülni, és amennyiben lakóhelyük közvetlen közelében már nem találtak kellő mennyiségű/minőségű nyersanyagot, vállalták a távolabbi településekre irányuló munkamigrációt is. A földrajzi, társadalmi és gazdasági tényezők együttes hatása eredményeként a Nyikó mentén több cserépgyártó műhely is üzemelt. A továbbiakban a kézműves központok termelési tevékenységének, majd az alkalmazott ornamentika elemzése során a jelzett komponensek egyike sem mellőzhető. A kultúra tárgyi tartományát el kell helyezni a többi tartomány hálójába, azaz a kultúra funkcionálisan összetartozó szintjeit nem szabad szétkapcsolni.

1 A kortárs anyagi kultúra-kutatás az elemzett tárgyaknak főleg a társadalmi-gazdasági vetületeit igyekszik kifejteni, hiszen a jelenkori néprajzi kutatásoknak már nem céljuk a pozitivista módon való információ-felhalmozás. A tárgyi szférában végzett adatgyűjtés számos vonatkozásban elérte a „telítettség" állapotát, s a mennyiségi gyarapítás már nem vezethet a tényleges ismeretbeli növekedéshez. Mindezen irányelvek követése révén, nem csupán magára a díszített tárgyra koncentrálunk, hanem figyelmet fordítunk a termelési folyamatokra, a falusi társadalmakban fellelhető viszonyokat is bevonjuk az elemzésbe oly módon, hogy a tárgyak „életteréből" szerzett összefüggések alapján a mögöttes információkra is rálátás nyíljon. Hiteles következtetések elérésére akkor van a legnagyobb esély, ha az elemzés tárgyát nem vonatkoztatjuk el saját megnyilvánulási szférájától, ugyanis egy eszközt, egy tárgyat, egy munkafolyamatot elsősorban az a kontextus ruház fel jelentéssel, amelyben használatára sor kerül.

2 Az elemzés főként egy kistérségnek jellegzetes ornamentikával ellátott használati tárgyaira irányul, de kimondottan a tárgyakra, illetve a díszítési motívumokra vonatkozó vizsgálatot megelőzően röviden taglaljuk a régió társadalmi-gazdasági sajátosságait is. Pontosabban arra terjesztjük ki figyelmünket, hogy adott földrajzi környezetben a tájegységet alkotó huszonkét falu lakói az agrárszektorban milyen hasonló vagy eltérő gyakorlatot alkalmaztak. Ebből kiindulva pedig - már szorosan a témára fókuszolva - arra is választ kapunk, hogy milyen társadalmi rétegből kerültek ki a cserépkészítők, az általuk fenntartott kapcsolatháló milyen mértékben tért el a gazdálkodókétól, milyen társadalmi megítélésnek voltak kitéve, és nem utolsó sorban mi motiválhatta a tetőcserepek díszítését. Gazdasági élet Nyikó mente a Nagy-Küküllő és a Gagypataka közé eső tájegység, és a jelenlegi közigazgatási viszonyok a huszonkét

3 rurális települését Hargita megye határai közé sorolják. A korabeli történeti székekre való tagolás viszont megosztotta a falvakat, így Bogárfalva,