Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

CSILLÉRY - KONFERENCIA - KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREYKATALIN: K. Csilléry Klára és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

menyben való elhelyezése mintegy visszateszi a tárgyakat kopásnak, elhasználódásnak."

5 A döntés megszületett és a Művelődésügyi Minisztérium értesítette a múzeum főigazgatóját, hogy 1965. szeptember 24-én a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozásának munkáját kezdje meg. 1966. június 30-án a múzeum építése Szentendrén, az Öreg-forrás környékén megkezdődött.

6 1967. március 1-én a Néprajzi Múzeumban megalakult a Falumúzeum Osztály. A néprajzi muzeológiai feladatokat ERDÉLYI Zoltán osztályvezető és BALASSA M. Iván muzeológus látta el. Ez év áprilisában BARABÁS Jenő és SZOLNOKY Lajos elkészítette a „Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudomány tevének vázlata" című tervezetet, mely tartalmazta többek között a kialakítandó csoportokat, telepítési terveket és kutatási útmutatást. A terv előkészítő munkában részt vettek a Néprajzi Múzeum munkatársai, köztük CSILLÉRY Klára is. A terv alapján kezdték meg a Néprajzi Múzeum munkatársai a Falumúzeum részére gyűjtendő népi építészeti objektumok kiválasztását.

7 Az új szervezeti beosztás keretében 1968ban működött már muzeológiai és tervezési, kivitelezési, gazdasági- és beruházási csoport. A muzeológia új munkatársa BÍRÓ Friderika segédmuzeológus volt.

8 1969-ben HOFFMANN Tamás az új főigazgató már problémákkal, szabálytalanságokkal terhelten vette át a Falumúzeumot. A múzeumi területen szokatlan - bontási, építési munkákban foglalkoztatott különböző vállalatok, brigádok szakszerűtlensége, szabálytalanságai, csalásai miatt személyi konzekvenciák következményeként személycseréket hajtottak vére, ERDÉLYI Zoltán lemondott, és az Adattár vezetését bízták rá.

9 1970. február 25-én a Néprajzi Múzeum közgyűlésén bejelentették, hogy a szervezés alatt lévő Szabadtéri Néprajzi Múzeum muzeológiai osztályvezetőjévé K. CSILLÉRY Klárát nevezték ki.

10 Ez meglehetősen nagy csodálkozást és értetlenséget váltott ki. Egyrészt érhető volt, hogy a létesítendő múzeumnak szüksége van az ő nagy tudására, ugyanakkor megmagyarázhatatlannak tartották, hogy anynyi idő után, ilyen tudományos munka mellett, ilyen gyűjtemény éléről kivonjanak egy olyan tudóst, akinek az általa létrehozott gyűjteménytől, életművétől kellett megválnia. Különös volt ez azért is, mert amikor a Falumúzeum létrehozásával, szervezésével kapcsolatban különböző szakmai berkekben, így a Néprajzi Múzeumban is értekezletek, viták zajlottak -, hogy legyen, hol legyen, vagy ne legyen, - CSILLÉRY Klára nem szólt hozzá, nem nyilvánított véleményt. Feltehetően csatlakozott azokhoz, akik féltették a Néprajzi Múzeum tárgyait, hogy jelentős számban át kell adni a Falumúzeumnak és ott tönkremennek. A sejtések beigazolódtak, mert jóval később, mikor BÍRÓ Friderika megkérdezte a múzeum régi munkatársait, hogy mit jelentett nekik a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban dolgozni, akkor mondta el Friderikának, hogy: „Aggódva,. (...) aggódva és reménykedve fogadtam el ezt a felkérést, (...) mert engem úgy neveltek, akik azt mondták, hogy nem szabad megvalósítani (...) Jeles néprajzosok, akik nekem irányt mutattak, (...) Nem hittek benne. És hát természetesen magam is gondolkodtam, hogy lesz-e belőle valami ..."

n CSILLÉRY Klára nem nevezte meg jeles néprajzos kollégáit, de minden bizonnyal FÉL Editre gondolt. Az ugyancsak nagy tudós, egyetemi tanár jóval idősebb kollégáját joggal követhette. FÉL Editnek, CSILÉRY Klárának és HOFER Tamásnak közös munkája is megjelent: „Magyar népművészet" címmel.

12 Bizonyára nagy szakmai és etikai problémát jelentett CSILLÉRY Klára számára, hogy kit kövessen, kire hallgasson, hiszen a tárgyait ő is féltette. De később munkáiban mégis mind többet foglalkozott a szabadtéri néprajzi múzeumok létesítésével, működésével, létjogosultságával. Minél jobban belemerült a témába, annál jobban fogadta el szakmailag, hogy raktárak helyett -, ahol csak szigorúan szakmabeliek élvezhetik a tárgyakat - a hitelesen újra felépített épületekben eredeti környezetükben és funkciójuknak megfelelően láthatják még akkor is, amikor már eredetiben sehol sem lesznek. Mikor megírta „A szabadtéri múzeum kialakulásának előtörténete" című munkáját, már így vélekedett benne: „Ma már megfelelően értékelni tudjuk ezen újszerű múzeumtípus létrehozásának jelentőségét, a maga korában azonban a Skanzen eleinte csupán szűkebb területen tudott követőket vonzani."

13 1970-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tanácsa elfogadta a végérvényes épületjegyzé-