Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

TÓTH BOGLÁRKA: A csíkmenasági Adorján-ház

hoz sematikus felmérést készítettek a ház helyrajzáról, alaprajzáról és keresztmetszetéről, továbbá készítettek három fényképet, de utóbbiak sajnos elvesztek. A ház nyugati homlokzatáról 1965-ből KOVÁCS Dénestől, a nyugati, illetve a déli homlokzatról az 1970-es évek első feléből VÉCSEY Gyulától, továbbá a ház több külső nézetéről és a disznópajtáról 1985-ből maradtak fenn archív fotók (megtalálhatók a Hargita megyei műkincsvédő hivatal archívumában). 23. A „székely házak" alaprajzi fejlődéséről és típusairól: SZINTE Gábor 1900. 109-112.; SEBESTYÉN Károly 1941. 43-51.; KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Imre 1972. 51., 53-56.; BARABÁS Jenő 1973. 24. A kamarák rendeltetése az idő folyamán többször változott (élés-, vagy hálókamara, illetve konyha). 24. Dánéi Julianna a boltozatban található facsőről azt mesélte, hogy "onnat levezték a káposztát". 26. KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Imre 1972. 48., 17. kép. KÓS Károlynak az ekkor közölt 1950-es években készített alaprajzi felmérése több pontatlanságot tartalmaz. Megfigyeléseink és a ház egykori lakójától származó adatok alapján tudjuk, hogy az 1950-es évek óta a házban nem történt nagyobb átépítés. A felmérésen több helyen nincs feltüntetve meglévő ajtó, illetve ablak, valamint az első ház mögötti kamara sem szerepel a vázlaton. 27. Dánéi Julianna mesélte, hogy a déli ablak fölötti díszt édesanyja javította. Emlékei szerint más háznak a faluban nem volt ilyen homlokzatdísze. 28. A tengelyek - az északi házfal mentén lévőt kivéve - egymásra merőlegesen, illetve egymással párhuzamosan feküdtek. A ház körül a falakkal párhuzamosan és a homlokzatokhoz minél közelebb négy tengelyt vettünk fel. Minden helyiségben két, egymásra merőleges tengelyt jelöltünk ki, így koordináta-rendszerben mértük fel a pontokat. Néha több tengelyt is kifeszítettünk egy-egy helyiségben, hogy a belső rendszert a nyílásokon át a külső tengelyekhez lehessen viszonyítani. A pince tengelyét az eresz egyik kelet-nyugat irányú tengelyének falépcsőn keresztül történő levetítésével határoztuk meg. A levetítést a tengely mentén leeresztett két függőón összekötésével végeztük. Erre merőlegesen, a két pincehelyiségen átfutó tengellyel a pincében is kijelöltük a viszonyítási rendszert. A belső helyiségben az észak-déli irányú tengely két meghatározott pontja segítségével mértünk háromszögelési módszerrel. A tető magassági pontjait lézeres távmérővel mértük meg. 1:25-ös léptékarányban felmérést készítettünk a földszint és a pince alaprajzáról, a fedélszékről, a keresztmetszetről, valamint a nyugati és a déli homlokzatról. A hosszmetszet felmérését 1:50-es léptékben készítettük el. 29. A hátsó házban ezt nem lehetett megfigyelni, hiszen az eresz északi falának ajtaja miatt nem nyúlnak át a boronák. Ennek vizsgálatára Sabján Tibor hívta fel a figyelmemet. 30. A deszkapadló már Dánéi Julianna gyerekkorában, tehát az 1920-as évek második felében megvolt. 31. A hasonló alaprajzú csíkszentgyörgyi Gál Sándorház bontásakor (2002. febr.) a lakóhelyiség és az eresz mögötti kamara között szintén kőfalat figyelhettünk meg, de ott a kőfal 2 m magas volt. 32. À csíkszentgyörgyi Gál Sándor-házban ugyanez az alaprajzi beosztás látható: az eresz mögött két kamara található, melyek közül a hátsóba csak a két oldalsó kamarából volt bejárat. Szintén így építettek egy további, két osztatú, 1848-ban épült csíkszentgyörgyi házat, mely a Csíki Székely Múzeum szabadtéri részlegén található. 33. A székelyföldi csempéről/sódról/gócaljáról: SZINTE Gábor 1900. 108-109.; SZILÁDY Zoltán 1909. 9.; SEBESTYÉN Károly 1941. 61-65; KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Imre 1972. 99-100; SABJÁN Tiborl998/l 31-37; SABJÁN Tibor 1999. 34. A készítés idejének és helyének meghatározásához FARKAS Iréntől kaptam segítséget. Ezúton is köszönöm. 35. KÓS Károly 1972. 187., 204. rajz. A barcaújfalusi fazekasközponton kívül fehér alapon kék "lazúrral" festett, domború brokát, tulipán, szív és szőlőfürt mintás csempéket a 17. századból Kolozsvárról, a 18. századból és a 19. század első feléből Torockóról és Székelyzsomborról, továbbá fehér alapon kék-világoszöld-sárga mázas csempéket Székelyudvarhelyről, Szolokmáról és Küsmödről ismerünk. (KÓS Károly 1972. 148.) A barcaújfalusi fazekasközpontról: SERES András 1971. 36. Az Adorján-ház dendrokronológiai kutatásával kezdődött Erdélyben a történeti faszerkezetek dendrokronológiai kutatási programja (BOTÁR István-GRYNAEUS András-TÓTH Boglárka). Azóta szerzett tapasztalatunk szerint a fenyőminták kevésbé használhatók, azonban tölgyminták esetében igen jó eredmények születnek: a dendrokronológiai keltezések összevágnak az írott adatokkal. 37. KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Imre 1972. 48., 17. kép aláírása. 38. VISKI Károly udvarhelyszéki, valamint SEBESTYÉN Károly csíki és háromszéki adatgyűjtése szerint: „A legtöbb háromosztatú ház eredetileg két osztatú volt és később épült hozzá még egy ház. Nevezetesen azoknál a házaknál van ez így, amelyeknek a XVIII. században vetették meg az alapját." (VISKI Károly 1911.111.; SEBESTYÉN Károly 1941. 46.); KOS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Imre 1972.: Ez az alaprajzi beosztás a kászoni ház fejlődésében a második típus (24. kép/ b.). Például: 1678-ban épült kászonimpéri ház (11. kép). 39. Az eresz általában legfeljebb a ház közepéig húzódott, de van arra is példa Csíkszentlélekről, hogy mélyen benyúlt az épületbe: KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Imre 1972. 55. o., 23. kép/ g. 40. Oldalkamara már a 17. század második felében lé-