Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BÁLINT JÁNOS: Kovácsmunkák a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegységében

6. ábra. Mádi dézsmaház, ajtózsanér (dr. Lázár Sándorné rajza) 7. ábra. Drávacsehi kisház (nyári konyha), udvari ablak (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) 8. ábra. Roznovice (Szlovákia) lakóház — épült 1858 (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) A természettől „ellesett" indák, virágmotí­vumok, a margaréta 4-6-8 szirommal, vagy a madár- és más állat-, illetve ember- ábrázolá­sok gazdagítják a geometrikus ornamentikát. Más mesterségekkel ellentétben a kovácsolt munkák esetében a díszítések nem alkalmaz­kodnak a helyi népművészeti formavilághoz, sőt nemzeti jellegük is többnyire elhanyagol­ható, mondhatjuk, hogy internacionálisak (8. ábra). Az uralkodó stílusok közül, nagy késés­sel, a gótika és a reneszánsz jegyei jelennek meg egyes túzi-kovács termékeken. A barokk elemek elterjedése is csak későn, erősen átfo­galmazott formában, a gyárilag hengerelt vé­konyabb (0,5-2 mm) lemezek megjelenése után észlelhető domborított lemezmunkákon (fogógomb-, zárcímer stb.) (9. ábra). A kovács szakma lényege, hogy a vörösen iz­zó (optimálisan 800-1100C°), képlékeny fémet ütésekkel, hajlítással, csavarással a kívánt for­mára alakítják. A művészi kidolgozású termé­kek létrehozására csak azok a mesterek voltak képesek, akik az átlagosnál nagyobb képzelőe­rővel, szakmai ambícióval rendelkeztek. A ko­vácsolás munkafolyamata nem pusztán kiváló anyagismeretet feltételezett, kemény fizikai igénybevételt jelentett, hanem nagyfokú kon­centrálást, fantáziakészséget, fegyelmet, odafi­gyelést is megkövetelt. Figyelmetlenség esetén a tűzben kelleténél tovább tartott vas fehér iz­zásúvá vált („hiccelt" - azaz szikrákat szórt), ami a készterméket rideggé, törékennyé tette; amennyiben korán vették ki a tűzből az izzó fé­met, annak megbomlott a homogenitása, a ko­vácsolás hatására „leveles" lett, vagy csak egy­szerűen repedések keletkeztek az anyagon. Tudni kellett, hogy hová, mikor, mekkorát szük­séges ütni, különösen akkor, ha egy-egy munka­darabon két-három, munkában összeszokott kovács dolgozott egyszerre. Aki ilyet látott, aki hallotta zenéjét az üllőn vert ritmusnak, annak biztosan maradandó élményt jelentett az izzó vas tűzijátéka, a munka harmóniája (10. ábra). A vas feldolgozásának különböző fázisai az érc bányászatával kezdődtek. A bányából a vasér­f Q 9. ábra. Hejcei lakóház, pitvar ajtó zárcím (ROMÁN Árpád rajza) 10. ábra. Gyöngyös, Zalka u. - kilincs (dr. LÁZÁR Sándorné rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom