Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

BÁLINT JÁNOS: Kovácsmunkák a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegységében

11. ábra. Tállyai lakóház, fogógomb (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) 12. ábra. Tokaji lakóház, bejárati ajtó fogógomb (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) cet a legközelebbi hámorokhoz hét ló vontatta óriási társzekereken szállították. Régebben gödrökben, később fújtatóval ellátott hámorok­ban történt az „olvasztás", nyír, cser, bükkfából égetett faszénnel. Az eredmény az ún. „buca" melyet a salaktól megtisztítva további hőkeze­lésnek vetettek alá, hogy eladható, használható legyen a vasanyag. Az olvasztást végezhették né­met munkások, helyi jobbágyok (például aratás­kor felfüggesztik a munkát), de előfordult, hogy cigány kovácsok kaptak megbízást. 11 A hámo­rok megrendelésre nemegyszer fegyvert (példá­ul szakállas ágyút) is gyártottak, ami a Rákóczi­szabadságharc idején a vasművesség fellendülé­sét vonta maga után a térségben. A kovácsmes­terek komolyabb megrendeléseiket mintarajzok alapján készítették, mintakönyv azonban csak a 18. századtól ismert 12 (11-12. ábra). A városi polgári lakosság számára készített munkák közül a bútorok áttört kivitelezésű pántjainál gyakran színes pergamen, textil, bőr alátétet alkalmaztak. Általában a pántokat rozsdásodás ellen ónozták, olajban „edzették" (tüzes vas olajba mártása), vagy festették, álta­lában vörösre, de előfordult aranyozott válto­zat is, kékre, illetve pirosra festett szegekkel. 13 A Felföldi mezőváros tájegység a Szabadtéri Néprajzi Múzeum legkarakteresebb, kisvárosi terével a legimpozánsabb épületegyüttese. Ha­tását az épülettömbök elhelyezésével, és azok­nak a térrel való harmonikus viszonyával éri el. A lakóházak egyenkénti megjelenése nem ne­vezhető szemet gyönyörködtetőnek, a vastag kőfalak inkább erőt, biztonságot sugallnak, tető­ik igénytelenül bumfordiak, a falfelületek díszí­tés nélküliek, még a nyílászárók is egyszerűen kivitelezettek. Ezzel szemben az épületek - tu­lajdonosaik átlagosnál jobb anyagi helyzete mi­att is - gazdag választékát nyújtják az igényes kovácsmunkáknak. A vagyonosság következmé­nyeként a zárszerkezetek, rácsok, vasajtók, pin­ceajtók különös gondossággal készültek, ezért az itt található épületeken ezek a legszebb mun­kák. Változatosságukra jellemző, hogy egyazon épületen belül is több formájú zsanér, ablak-sa­rokvas található, azonos legfeljebb csak egy he­lyiségen belül (13-15. ábra). Funkciójukat tekintve az épületekbe beépí­tett kovácstermékfajták a következők: rögzítő elemek, tartószerkezetek, zárak, kiegészítők, le­mezmunkák. A rögzítő elemek két vagy több szerkezeti elem összekapcsolását valósítják meg. A sze­gek 10-300 mm hosszúságban készültek, néha díszített fejű kivitelben. Ilyen szegeket hasz­náltak a betétes ajtók díszítésére, amikor a be­téteket külön-külön, két-két szeggel erősítet­CL 13. ábra. Gyöngyös, Zalka u. lakóház, ablak forgó (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) 14. ábra. Erdőbényei lakóház, külső ablaktábla zsanér (dr. LÁZÁR Sándorné rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom