Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
BÁLINT JÁNOS: Kovácsmunkák a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegységében
tak, külön céheket alapítva. A céhek megszűnése után 1897-ben a Gyöngyösi Iparoskör 230 iparos taggal működött. 2 A Tokaj és vidékének területét a kassai, 3 szilvásváradi és a 18. századtól a miskolci, diósgyőri 4 hámorok látták el vasanyaggal. A területen Tállya mellett a regéci uradalomban szándékoztak hámort építeni a „tolcsvai folyáson" 1703-ban. Működéséről sajnos nincs adatunk. 5 A kovácsok eleinte kemény munkával készítettek lemezeket sínvasból (acél rúd = Schin) míg 1770 után Európában fel nem épültek az első hengerművek, ahol már gőzkalapácsot és fúrógépet használtak (Anglia 1728, német hengermű 1773). Európában és Kínában végzett régészeti kutatások alapján az első fából kialakított zárak ie. 5000-ből ismertek. Ugyanilyen, de már fém anyagú zárak előbb bronzból (ie. 2500) majd vasból (ie. 2300) készültek. Egy a kelták által kifejlesztett zártípust ie.500-ban alkottak spártai mesterek. Ugyanilyen „félfordítós" típusú zárszerkezet látható a Felső-Tiszavidék tájegység Milotáról áttelepített lakóházának szobai ajtaján, csak fából (4. ábra). 4. ábra. Milotai lakóház szobai ajtajának fazárja (Felső-Tiszavidék tájegység) (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) Rómában i.e. 100-ban már sorozatgyártás folyt egy újabb zártípussal, 6 mely a 18. századig használatban volt. A biztonsági zár 1818tól, a henger (betétes) zár 1860-tól ismert. Magyarországon a legkorábbi kovácsoltvas emlék (templomkapu-vasalat) a 14. századból származik, ami legalább 100 éves elmaradást jelent a nyugati országoktól. 7 A művészetek sorába sorolt vasművesség a 18. században éli virágkorát, de az ipari forradalom hatására egyszerű iparos mesterséggé válik. A tűzi-kovács ipar fejlődésében, szakosodási folyamatában már a 15. századtól kezdődően csaknem 70 új szakma vált életképessé a szakiparban, mint az ősi patkókovács, kardkovács, puskaműves kovács, tűkovács, szegkovács, szerszámkovács, dróthúzó kovács, lánckovács, üstkovács, díszmű-kovács és később a bádogos, lakatos, lemezlakatos stb. A kovácsoláshoz szükséges nyersanyagot, a különböző méretű sínvasakat közvetlenül a hámorokból, vagy az adott terület nagykereskedői telephelyeiről, esetleg vásárokon lehetett beszerezni. A kézműves ipar aranykorában vásárokra, vagy éppen a falvakba szekerezték messze földre termékeiket a mesterek. 8 A 19. század második felétől már katalógusokból lehetett kiválasztani a gyári terméket, és a modern közlekedés megoldotta a „házhoz" szállítást is. A kovácsmunkák formavilága nagyon változatos, sokrétű. Az anyag jellegénél fogva a hajlított, gömbölyített formák dominálnak, ugyanis a hegyes, éles sarkok sérüléseket okozhatnak. Ettől az elvtől csak akkor tértek el, ha a sérülés okozása volt a cél (fegyverek, kerítések teteje, betörés elleni védelem stb.) (5. ábra). 5. ábra. Mádi dézsmaház, ajtózsanér (dr. LÁZÁR Sándorné rajza) A román építészeti stílus elterjedésével az építészek rendszeresen alkalmazzák a különböző kovácsoltvas szerkezeteket a külső és belső terek funkcionális, illetve díszítő elemeként. A gótika építészete, formavilága megkövetelte és lehetővé tette, hogy a vassal szobrászati színvonalon dolgozzanak a kovácsok. A reneszánsz időszakában már palotákon, nagypolgári épületeken is megjelennek a szakma mestermunkái. Magyarországon a szecesszió robbanásszerű terjedése (például Jungfer Gyula munkássága) hozott új és nagy fellendülést a művészi kovácsmunkák elterjedésében, a magyar műszaki kultúra fejlődésében. 9 A román korban kialakul a vaspántok lapos, vízszintes formája. A függőleges állású pántok a keret-betétes, esetleg üvegezett ajtók megjelenésekor, a 16. századtól terjednek el (6. ábra). Az ablakrácsokat először laposvasból, majd a reneszánszban hengeres rúdvasból, végül a barokk korban négyszög keresztmetszetű anyagból kovácsolják 10 (7. ábra).
