Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

120a. kép Av. Nyíl u. 43. helyszínrajz; 1906. dély azon föltétellel, hogy „tartozik azonban a tetőt tűz mentes anyaggal födni". Ezt nem tartotta be az építtető, mivel az 1913. január 20-án ismételten azon kikötéssel adták ki a használhatási engedélyt, miszerint a „tulajdonos tartozik 60 nap alatt a tető héjazatot tűzmentes anyaggal kiváltani". Az utasítás teljesítésére a rendőrkapitányi jelentésből tudhatóan április 7-ig nem került sor. Négy nap múlva a városi mérnöki hivatal véleményezte a helyzetet: „... újonnan kibővített utcai földsz. lakházának az új toldalék rész feletti zsindely fedését tűzbiztos fedőanyaggal nem váltotta ki, minthogy azonban az újonnan kitoldott, utcai lakóház teljesen zsindellyel s az új toldalék rész nagyrésze a régi nyitott folyosó elfalazásával készült, úgy hogy a régi épület zsindely fedele az eresznél csak egy méternyi szélességben toldatott ki, ezen keskeny fedélsáv zsindely fedele meghagyható lenne"}

2

® Az 1963-ban műemléki védelem alá helyezett lakóházat 1986-ban még a Rácz család lakta.

121 JUHASZ Antal a város három legjellegzetesebb, napsugárdíszes oromzatú háza egyikeként ezt az épületet mutatta be.

122 Leírása: A 14,82 m hosszú, eredetileg hagyományos, háromosztatú parasztház helyiségei - szoba, szabadkéményes konyha, kamra - a faoszlopos ereszaljáról nyíltak. Először a tornácnak az utca felőli részét építették be, kissé megszélesítve, szoba számára. A szélesítést az tetősík enyhébb hajlásszögű megtörésével oldották meg. Az épület második bővítését a tornác túlsó végének - szintén a tornácnál szélesebb beépítésével nyerték. A korábbi kamrát ettől fogva szobaként használták, ezen toldalékból lett az új kamra. A tornác első része pedig egy másik konyhaként szolgált; a lakóház így két családnak tudott otthona lenni. A tégla lábazat fölött a 48 cm vastag falakat vályogból rakták. Az utcai homlokzat jellegzetes és szépen fönnmaradt elemei az egységes, méreteiben és formájában hagyományos, archaikusán kifelé nyíló ablakok 2+1 elrendezésben, szerény vakolatszegéllyel. Tiszta és nemes egyszerűséget mutat a homlokzat fehér, sima fala az oromzat és az ablakok patinás barnaságával. A másfél traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat zsalugátersávja maga is visszafogott szerkesztésű. Hat rekeszből áll: négy gérbéllést fog közre egyegy/egyezd A napsugármotívum közepén négyszögle120b kép Av. Nyíl u. 43. tes a kis szellőzőnyílás. Az oromzatot alulról szintén egyszerű, hullámos csipkézel szegélyezi (120b. kép). A tetőt szalagcserép födi. Az épülethez - kevéssé illeszkedő módon - szokatlanul magas, zöldre festett bádogkapu csatlakozik. Av. Nyíl u. 45. Komocsin-ház Története: A 367 I löles, igen hosszan hátra nyúló telek utcafrontjának bal oldalára Komócsin József és neje, Szüts Terézia emeltetett földszintes lakóházat. (Az építés iratainak adatai nem kerültek bevezetésre az Építési Törzskönyvbe, ezért azok nem utolérhetők.) 1886-1887-ben egy fásszínt készítettek. 1903-ban Kis Péter Mihály a porta gazdája.

123 1981-ben műemléki védelem alá helyezték a lakóépületet. Ezt követően, 1989-ben nyílt meg benne - a tetőtér beépítésével és udvari toldalékkal kiegészítve - a háromcsillagos Marika-panzió. A vendégfogadót azóta Makalicza Lajos és felesége üzemelteti. A kilenc szobában egyidejűleg 21 vendég fogadható; a pázsitos parkban úszómedence is rendelkezésükre áll. Az átalakításnál - legalábbis saját megítélésük alapján - lehetőség szerint ügyeltek a hagyományos formák megőrzésére és a műemlékvédelem előírásainak betartására, annál is inkább, mivel „Szeged egyik legszebb, régies hangulatot árasztó környezetében " ajánlják a fogadót a vendégek figyelmébe. Mindezt azonban valójában sem maga az épület, sem környéke nem őrizte meg; magának a napsugárdíszes oromzatú gazdaháznak a műemléki értékéből nem sok maradt meg. Ennek következtében 2002ben törölték róla az országos védelmet. Leírása: Korabeli tervek híján mindössze annyi tud-