Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok
ható, hogy a vendégfogadónak történő átalakítást még nyitott tornácos formában érte meg. Az átalakítás annak zárttá tételén túlmenően az épület megszélesítésével is járt az udvar felől, amit törtvonalú tetősíkkal födtek; a tetőtér jobb hatásfokú beépítése érdekében térdfal készült. Mindezek eredményeként igencsak megváltoztak a rekonstruált, napsugárdíszes oromzat részletei. Az utcai homlokzatot jelenleg a hagyományos méreteket ugyan követő, de osztás nélküli, hőszigetelő ablakok törik át 1+2 elrendezésben. Fölöttük mindössze egy hangsúlytalan, sima főpárkány. Az ezen falfelületet koronázó, új építésű, napsugárdíszes oromzatot is a tetőtér-beépítéshez és az épület-szélesítéshez szerkesztették. Zsalugátersávjában a középső elemet kettős vakzsalugáter, gérbéllés, egyes vakzsalugáter és keskenyebb gérbéllés fogja közre. A sáv széleinek megformálását elmaszatolták az épület bővítése nyomán. A napsugármotívum közepén a kis, négyszögletes szellőzőnyílást zsalulevelek töltik ki. Az oromzatot alulról laza mintájú csipkézel szegélyezi. A tetőt préselt idomcserép fedi öt, erőteljesre méretezett és formált, függőleges síkú, oromzatos fölépítményű tetőablakkal. Az épülethez egyszerű, vakolatlan téglakerítés csatlakozik sima deszkakapuval. Av. Nyíl u. 46. Farkas-ház Története: A 270 öles telek utcafrontja jobb oldalára - az iratok tanúsága szerint - Farkas Sándor és neje, Kószó Anna emeltetett földszintes lakóházat. Az Építési Törzskönyv ezzel szemben építtetőkként Farkas Antalt, Sándort, Ignáczot és Berta Etelt sorolja föl. Lakóházra és melléképületre kértek engedélyt 1882. május 29-én a D jelű típusterv alapján, amelyet Horváth Josef építőmester látott el kézjegyével: ,A telek baloldalán álló egyszerű lakház. Konyha által elkülönitett 2 szoba, kamra éspincze". A rajzon a kamra és a padlásföljáró, valamint alattuk a pince elhagyásátjelezték. A lakóházról, színről és kamráról szóló építési engedélyben előírták, hogy ,^zín és kamra melléképületül pedig a fenálló ideiglenes épület lesz használandó". A lakhatási engedélyt 1885. szeptember 17-én nyerték el. A család gazdálkodó életmódját szolgálóan melléképületként mégiscsak kevésnek bizonyult az említett, ideiglenes épület. Ennek okán 1883. szeptember l-jén kamra és fásszín építéséhez ismételten a hatóság hozzájárulásáért folyamodtak, amit szeptember 20-án meg is kaptak azzal, hogy „a kamra a lakház folytatásában épülhet, minthogy a ház tűzfallal van ellátva; a szín az udvarban hátul, keresztben felállítható". Ezen új melléképületek használhatási engedélyét a lakóházét követő hónapban, 1885 októberében adták ki. 124 Egy korábbi műemléki védelem emlékét ma is tábla őrzi a homlokzaton. 1963-ban helyezték országos védelem alá; az 1976. évben kiadott, országos jegyzékben szerepel; 1988-ban még nyilvántartották; ekkor az Országos Műemlék-felügyelőség számítógépes nyilvántartásában - a többiéhez hasonló - gépi lapszámmal nem, csak pótlappal rendelkezett. Ez lehet a mindössze adminisztratív oka annak, hogy kimaradt az 1990-ben kiadott, új jegyzékből, ami nyilvánvalóan mindenképpen korrigálásra szorult - ez 2004-re meg is történt. A műemléktáblát pedig - sajátságos módon - éppenséggel 1989 után helyezték el rajta, amikor is éppenséggel „kifelejtették" a műemlékjegyzékből. Az épület jelenleg kifogástalan állapotnak örvend. Leírása: A típusterv szerint 7,40 m x 14,70 m alapterületen megvalósult lakóépület a hagyományos parasztház beosztását követi, amennyiben a terven faoszlopos tornácról lehetett a szabadkéményes konyhát és az őt közrefogó egy-egy szobát megközelíteni. A hátsó szobában búboskemence adta a meleget. Jelenleg a tornác utca felőli része beépített, hátul még nyitott és pillérek tartják; az udvari homlokzat teljesen puritán. Az utcai homlokzatot ezzel szemben a klasszikus eleganciájú, eklektikus polgárházak igényes architektonikus elemei tagolják és díszítik. A méreteiben és formájában egységesen hagyományos, archaikusán kifelé nyíló ablakok 1 + 2 elrendezésűek. Széles, tagolt, húzott vakolat-keretezés övezi őket magas, figurális konzolok tartotta, vízszintes, fogsordíszes szemöldökkel, a frízben ovális ornamentika. A parapeteket gyémántkváder tölti ki. A szintén fogsordíszes, másként sima főpárkányt három toszkán jellegű pilaszter tartja, a fejezetük alatt rozetta, a törzsükön profilos vakolattükör. A lábazat téglatextúrájú. Az ezen falfelületet koronázó, gondosan rekonstruált, két traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat zsalugátersávja kilenc rekeszből áll: a középső kisnapsugarat kettős vakzsalugáter, gérbéllés, timpanonos, egyes vakzsalugáter és legyező fogja közre. A napsugármotívum közepén a kis, négyszögletes szellőzőnyílást zsalulevelek töltik ki. Az oromzatot alulról míves csipkézel szegélyezi (121. kép). A tetőt rombuszpala 121. kép Av. Nyíl u. 46.
