Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 18. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

OZSVÁTHNÉ CSEGEZI MÓNIKA-OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL: A régi Szeged múlékony jellegzetességei: a napsugárdíszes házoromzatok

82b. kép. Mv. Hajnal u. 3. legesen egykarú, nyitott lépcső sávjában, egy második, külső tornácra nyílik a gyalogkapu, fölötte a napsugárdíszes oromzatéval egyező textúrájú deszkafal. Sajátságos az udvari homlokzat végén a nyeregtetőre merőlegesen emelt, élesen hegyes toldalék. A patinás megjelenésű, egyben szinte teljesen ép, két traktus szélességű, napsugárdíszes oromzat zsalugátersávja kilenc rekeszből áll: a középső kis napsugarat két oldalról vállas timpanonnal kiemelt, kettős vakzsalugáter; gérbéllés, szintén vállas timpanonnal hangsúlyozott, de egyes vakzsalugáter és legyező fogja közre. A napsugármotívum közepén kör alakú a kis szellőzőnyílás. A tetőt hódfarkú cserép fedi (82b. kép). Az épülethez az 1970-es évek elején még deszka gyalog- és nagykapu csatlakozott téglapillérekkel;

77 a kapukat azóta stílusidegen, erőteljes kék színű, sima bádogkapukra cserélték. Mv. Hajnal u. 40. Rácz-ház Története: A 226 L löles telek utcavonalának jobb oldalára építtetett Rácz István és neje, Szanka Katalin egy földszintes lakóházat, valamint mögé egy mosókonyhát. Az építési engedély iránti kérelem 1883. július 14-én érkezett be a hatósághoz, amelyben „Tisztelettel kérjük az engedélyt egy mosókonyhára is kiterjeszteni, a melyet az épület végéhez ragasztva szilárd anyagból fogunk építtetni". Az írni nem tudó házaspár névírója Lévay Béla tanácsigtató volt. A B jelű típustervet nyújtották be: >y

4 telek jobboldalán álló egyszerű lakház. 1 szsoba, konyha és kamra". A Palásti János építő (Rigó u. 12. sz.) által szignált terven módosítást jelöltek: a 13,20 m helyett 14 m hosszúra szánt épület kamrája alá pincét is építeni kívántak. Az építési engedélyben előírták, hogy „a mosókonyha csak a lakházzal együttesen épülhet fel, miután a ház végében fog állani attól tűzfallal lesz elválasztandó ... a pinczehelyiségeket lakásul használni tilos leend". A lakhatási és használhatási engedélyt 1885. február 23-án nyerték el. Egy újabb, 1906. február 18-án benyújtott kérelem szerint özvegy Ábrahám Mihályné földszintes lakóháza folyosójának utcai végéből egy szobát kívánt kialakítani. A Kvesi (?) József kőműves mester által szignált terv szerint e keskeny szoba ablakkal csak az udvarra néz, az utca felé vakablakot szántak az egyenletes nyílásritmus megőrzése végett. A két korábbi ablakot húzott vakolat-keretezés fogta közre vízszintes, tagolt profilos szemöldökkel; a vakablak tőlük annyiban különbözött csak, miszerint a szemöldök helyett egy zárókővel koronázták a terv szerint. Ezen átépítési, az oromzatot tekintve azonban állapotterven - a típustervvel egyező módon - ugyancsak függőleges deszkázást találunk. Ezek szerint a jelenlegi, napsugárdíszes oromzat csak 1906 után készült. Az építési engedélyben kikötötték, hogy „a szoba padozata a régiével egyezzék meg, és belső magasság 2,85 m-nél alacsonyabb nem lehet". Annak ellenére azonban, hogy a terven a ház mindkét traktusában egyformán 3,20 m-es belmagasságot ábrázoltak, a csak 1908. február 24-én - a kérelem benyújtása után szinte napra pontosan két esztendővel - kelt lakhatási engedélyben a folyosóból újonnan elfalazott szobáról akként rendelkeztek, hogy „miután a szoba belső magassága a szabályos 2,85 m helyett csak 2,35 m ezt lakszobának használni nem szabad".

78 Az épületet 2004 folyamán elbontották (34. kép). Leírása: Az 1906. évi állapot szerint 8,00 m x 14,27 m alapterületű lakóház. Az építés alapjául szolgáló típusterv mindössze széles csüngőereszt mutat a klaszszikusan háromosztatú, szabadkéményes, a szobában búboskemencés épület udvari oldalán. Az épületnek csak a külső és belső sarkai épültek eszerint téglából, s a falakat a kb. 1 m-enként 3 m mélyre levert, páros facölöpöket áthidaló pallókra állították. 1906-ra a ténylegesen faoszlopokkal alátámasztott ereszalja hátsó végét már lefalazták, föltételezhetően egy másik konyha szármára. Ez előtt indult lefelé az udvarról a pincelépcső. A lábazat 63 cm, a főfalak 48 cm vastagsággal készültek. Az 1906. évi átalakítás során a tornác elülső részét is beépítették, a terven jelölt vakablaknak utóbb már nyoma sem volt. A két hagyományos, de későbbi voltánál fogva tekintélyesebb méretű, a fölső szárnyában már osztás nélküli ablak körül a korábbi vakolat-keretezésből szintén nem maradt meg semmi. A homlokzatot szegélyező és tagoló, sima, vakolt sávok és lizénák még láthatók voltak. Az udvar felől a középső szakaszon a legtovább fennálló, faoszlopos ereszal-