Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

A IX. táji csoport /a Nyugat-Dunántúlon egykor Jellemző/ szórvány teTopü les, Valamennyien részei az ourópai középkor település tör tóne tanok. A magyarországi középkori fejlődés egeszét pedig rezorvátumszerüon példázzák. A II. táji csoport /azaz a Tokaj-Hegyalja stb. tájakról bemutatott kollekció/ csupán épitészettörténotileg reprozontál

ja a középkori mezővárosi fejlődés eredményűit, telopülésilüg nen. Az SzNM többi táji csoportjához viszonyítva érzékcltetii a mezővárosi fejlődés középkori tendenciái megakadtak, a XV. század során kialakított vívmányok színvonala stagnált a feudalizmus kései századaiban, nem formálta tevább az anyagi műveltséget. A XVIII-XIX. században a falu és mezőváros középkoritól oltérő típusai is keletkeztek, az utóbbiak településileg valamennyien halmazok. A legarchaikusabb változatot mutatja be a IV. /a Xözép-TIszaviiékrcl származó epületekből összeállított/ táji csoport, noly mcg^elenésmcajában valamikor szinte az egész ujranépesedő Alfölden általános településszerkezetnek állit emléket. A V. és VT. táji csoport /a Dél-?iszánxulról es a Duna-Tiszaközéről szármán* épitmdnyeivei/ vi3zont érzék. Töreti a tovább fejlődött halmazokat. Épületeiknek egy része a XIX« századi mezővárosi szintet tanúsítja, rendszerint a halmazos tolopülésmagban, melyhez a XIX. századi konjunktúrák demográfiai ^olitodésc csatolt többnyire a halmazos maghoz csqtlakccó kertövezet felbomlásával utmenti telcksorokat. Kiegészítői a III,, IV., V. és VT. táji csoport között /tehát a Felső-, a Közép-Tiszavidékrol, a lél-Tis zár. túlról és a 3una-Tisza-közéróT származó építménycgyuttcsek csoportja közötti szabad területen/ meghúzódó tanyai cpületkomplexusok, nemkülönben a XIII, tematikus csoportba sorolható pásztor

épitmények közül többen. Ezek a külterületi építmények egyidejűleg azt is tanúsítani hivatottak, hogy ö tanyák eredendően állattartó telepek voltak, ezek tették lehetővé a középkori, majd a hódoltságkori falupusztulás által műveletlenné váló faluhatárok gazdasági hasznosítását. A VII. ás X. /azaz a Bél-dunántúli és a Kis-alföldi építmény ékből összeállított/ táji csoport szintén a középkori struktúra változását tonusitja, de a fentemiitettektől eltérő módon. Itt ugyanis mindenekelőtt a telkek méretei, majd az építmények alapterülete toVokazlk, rend easrint o noiővérosi halmazosodás, vagy az építmények szerkezetének funkcionális átalakulása nélkül. Mindezekből következően a SzNM táji csoportjai a magyarországi feu* daliznus termelőerői klasszikus XIII

«XV, századi és - itt nem részletezendő okokra visszavezethető - n

elkanyarodótf'XYII., főképp XVIIIXIX, századi tendenciáit, ill. a hagyományos anyagi műveltségben testet öltött eredményeit tükrözik. A I/a-b,, a II., a III., c VIII. és a IX. táji csoportok /az Északi-Hegyvidékről, a Tokaj-Hegyalj a stb. tájakról, a Felső-Tisza vidékről, a Közép-, továbbá a Nyugat-Dunántúlról származó építmények csoportokba rendezett együttesei/ településileg,