Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

építészetileg egyaránt a középkori állapotok konzerválódását példázzák, négpedig oly módon, hogy a létesítmények dominánson agrárjellegűek, az ipar csupán a falusi háziipar vagy a faluközösség által fenntartott ipari létesítmény szintjen jelenik neg bennük. Az agrárnépesség - anyagi műveltségéből is ítélve - társadalmilag tagozott ugyan, mégis a neaestol a zsellérig ivolöen valamennyi paraszti sörben ól, ezért az anyagi nüveltségben /mindenekelőtt az építészetben/ a nagy-nüvészcti stílusok lecsapódása szinte kizárólag csak a telkes jobbágyi, kurtanemesi szinten figyelhető neg. Építészetilcg számottevő funkcionális változást csak a II. /Tokaj-Hegyalj a, Eger-Gyöngyös vidékének megfelelő/ táji csoport niezóvárosi-polgári kategóriája nutat. Ezt a funkcionális eltérést tapasztaljuk még ?J, /á Kis-Alföllct bemutató/ táji csoport egyes építményeiben, melyek szintén nomzetközilcg elterjedt középkori mezővárosi típusok kései megfelelői. A sajátos magyar fejlődést példázó anyagi műveltség olsőserbar. as V., VI., VII. és I. /azaz a 3él-Tiszántult, a Duna-Tisza-kezét, a Sél-Dunir.vult c-s a Kis-AlfÖldot reprezentáló/ táji csoportban tér ol r. r.er.zj tkösí kapcsolatokat áttekinthetően tanúsító normáktól, bizonyítóin ngrárr.éncsség-'nek társadalmilag neglohotősen jclarizált vclrát, A középkor vívmányainak ugyanis mennyiségi /főként mérétbelá/növelését tudja csupán megvalósítani /a egyben néha megkésetten adaptálni/ jiz egy. kori uralkodó nagy művészeti stílusok forma megoldásait a mezővárosok - általában polgári státusú - gazdag parasztsága, ezeket is általában negkésetton, főként a XIX. század gabonakonjunktúráinak prosperitása következtében. Székben a táji csoportokban agrárjellegű néposség anyagi műveltsége dominál, az ipar mindössze a szolgáltaté ipar bizonyos ágaival van képviselve. Az utóbbinek építésze-ti kultúrája lényeges eltérést non mutat a parasztitól, sőt a mezőváros munkamegosztásának és társadalomszerkezetének sajátos voltát bizonyítván általában nem távolodik ol a zsollér szinttől. MégLnkább példázzák az ipari foglalkozást üzó'k társadalai alávetettségét a XII, tematikus csoportba sorolt malmok és erdői építményok, különös tekintettol a bennük kialakult lakáskultúrára. Egészében vévo tehát a SzNM egy olyan történelmi fejlődés anyagi műveltségét roprczontálja, melyet a feudális uralkodó osztálynak gazdaságilag és társadalmilag egyaránt alárendelt, történelmi haladásában attól szánottevő mértékben fékezett ós onnok következtében túlnyomó többségében paraszti jellegű népesség alakított ki. Magának az uralkodó osztálynak a jellegzetes anyagi műveltségét non jeleníti meg az SzNM, csupán a dolgozó tömegek életmódjára gyakorolt hatásán át tükrözi. Ezt a viszonyt példázzák - a nár onlitottok mellett - a XIV. és XV. tematikus csoport egyes létesítményei is.