Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

néprajzi gyűjtemények távlati terveivel. % két problémakör előzetesen tisztázandó lett volna. A program nagy súlyt fektet olyan vidékekre amelyek nagy gazdagságú szabadtéri gyűjteményekkel rendelkeznek. /Jrl. Örség-Göcse j/ vagy ahol nagyobb regionális szabadtéri néprajzi gyűjtemény tervezése, kivitelezése folyik /pl. Nyírség, Szatmár/* A vázlat jelentős országosan egyedülálló műemléki objektumok áttelepítését is programba veszi* Kérdés, helyesen-e* /Pl. Mán doki g.kat. borona templom, nemesborzovai harang torony/. Á vázlat elsősorban táji csoportokra alapozza a leendő gyűjteményt. A táji csoport beosztása teljesen egyenetlen, îulajûonkép a néprajzi irodalom épitkezési cikkeiben 194o-ig megjelent táji típusok kritikátlan átvétele. Igy fordulhat elő, hogy Szabolcs-Szatmár megye 2 csoporttal, Vas, Zala megye egy-egy kisebb terület résszel szerepel nem lépve rá a helyes és indokolt szélesebb-Jcörü, nagyobb igényű általánosítás útjára. Ez a magyarázata annak is, hogy ez egységesebb északi ház vidék 3 csoportba tagolódik, de programjában a zordabb hegyi területeket képviseli csak mindhárom csoportjában) a déli alföldszéli sávja teljesen kimarad. Ezek az aránytalanságok fokozottabban jelentkeznek, ha a megvalósítás útját nézzük, mig Tiszántúl cimén csak egy összevontabb programú csoportot fognak létesíteni a tervezett eredeti 4 helyett az északi 3 csoport, az Erdőhát, Nyírség, Őrség, Göcsej mégis megvalósulóban van* Mindenkép felmerülj helyes volt-e a tipus kiválasztás elvileg, elméletileg* Megfelele-e vajon az itt követelt gyakorlat a népi építkezés kutatás, néprajz mai szaki roda Imi szintjének* Erre egyértelműen nemmel kell felelni. Nem felel meg a terület beosztás annak az elméleti keretnek, amely szerint a regionális csoportokat az egyetem tárgyi néprajzi tanszékén az utóbbi 18-2o évben oktatják, noha azt az illetékes docens lgalább felesége jegyzeteiből kellene ismerje. A Tálasi István egyetemi előadásai révén az utóbbi 18-2o évben végzett hallgatók valamennyien megismerkedhettek a magyar tiópi kultúra, nagytáji tagozódásával amely a mikro csoportok egymásnak ellentmondó jellemző jegyeit megnyugtatóan szerves egységbe tudta foglalni. Bár a szóban forgó koncepció egészében nincs publikálva de az 195o után végzett egyeteái hallgatók mind a fenti koncepció alapján tanultak. Az illetékes docens teljes hallgatása - negligenciája e tekintetben kissé elgondolkoztató. A javasolt együttesek egészéből hiányzik egyes gazdaságtörténeti, üzemszervezéstörténe ti, szociológiai csoportok képviselete, ^övezetesen minden csoport egy ideálisan meghatározott szociálisan alacsonyszintű vagy gyenge középszeró paraszt-