Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)
FÜGGELÉK
gatdaságot reprezentál. A zsellér réteg felé ad némi kitekintést, de a polgárosulás irányába mutató tendenciákat teljességgel kirekeszti. Az operativ bizottságban e tekintetben többször erélyesen felszólaltam mind eddig teljesen hiába. A pa_ raszt polgári fejlődés, parasztpolgári üzemszervezet, szocialogiai tipus csoportot és ennek építészeti reprezentánsait alig találni meg a vázlat alapján már konkréten kiválasztott épületek között. Noha van nevében Abaúj-Zempléni csoport, amelyben ugyan egyetlen zempléni községet nem vettek fel községi pásztorházak, borona épületek mellett egyetlen egy hegyaljai pincét, mezővárosi házat, szolősgazdaházat nem lehetett felvétetni. Noha az ország vitathatatlanul leghiresebb mezőgazdasági tája éppen a tokajhegyaljai szőlő terület. Kézenfekvő lett volna éppen innét a paraszti urbanizáció középkor óta folytonos helyi fejlődését reprezentálni. Ehhez a kiválasztandó ideális objektum tipust vázoltuk is. Ezzel a szociológiai minimálássál egyébként az igényesebb épitészeti kiképzésó épületek nagy hányadát eleve kiszorították a gyűjtemény tervezői. A kiválasztásnál a fakonstrukciókat lényegesen nagyobb érdeklődésben részesítették, mint a sár, vályjgb^ tégla vagy kő épületeket, szerkezeteket. Eészben ezért kiugróak a faépitkezéses kscä területek. *z ország jelenlegi területét tekintve viszont a jelentősége e szerkezeteknek szinte foTditott. Európai szempontból pedig éppen a földfalú épületek a vályog és tégla épületek bemutatása jelentene szakmai és idegenforgalmi látványosságot, tükrözve helyesen helyi sajátosságokat. Egyrészről e tekintetben mindig pénzügyi nehézségekre hivatkoztak az illetékes vezetők, program összeállitók, másrészről a teljesen irreális "polgári skansen" anyagába vágónak minősitik a feladatot, ha a szűkösen értelmezett paraszti kategóriából kilógónak vélik az igényesebb épületet. A tervvázlat és e program teljesen nélkülözi a magyar népi-paraszti architektúra épitészeti kultúrájának bemutatási szándékát. Véleményünk szerint alapvető feladat lett volna arra törekedni, hogy a gyűjtemény irtnrtf együttesében a legfontosabb stilustörténeti-fejlődési vonalak, jellemzők bemutatásra kerüljenek. Ezt az igényt néhány tornácra vonatkozó, szűkszavú megjegyzés elégítheti ki, de csak formálisan. A jelenlegi kiválogatás! fázisban is mindig csak az érintett kis táj kereteiben gondolkoznak s legfeljebb épitőanyag, épitőtechnika vonatkozásában mutatkozott egyszer-egyszer alkalmilag egyeztetési szándék. A hazai vakolatarchitektura, vakolatdiszités bemutatására szintén nem fordítottak következetes gondot. Jellemző példa erre az egyik abauji község ahol közel loo vakolat disze s lakóépületet lehetett találni, mégis