Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

Tálasi István felszólalásában rendkívül hasznos volt, hogy ea- ^ litést tett a történetiség kérdéséről, amiről különben K.Kovács László barátunk is megemlékezett és azt hiszem, hogy Nagy Elemér barátunk is megemlítette ugyanezt. Rendkívül tanulságos annak felismerése, hogy az utolsó száz év alatt lényegében alapjában változtak meg a magyar népi építészeti objektumok. A nyolcszázas évek eleje, a jobbágyfelszabadítás után a 60-70-es évek óriási cezúrát jelentenek, legalább is az én ismereteim alapján, a népi építkezések tekintetében, így például azok a barokk, klasszicista, vagy eklekticista, paraszti jellegű homlokzatok, amelyek most végeredményben a népi építkezéseknek majdnem a többségét jelentik. Ezek alig száz évesek. Tehát világos, hogy ezek az elméletek alig száz évvel ezelőtt egy lényegesen más jellegű, más alaprajzú, elrendezésű, más tipusu, más építészeti szerkezetű és világos, hogy más formai megoldású objektumok voltak, amelyek ezeknél a településeknél többségben képviselve voltak. így például Szin községben egyetlen egy tapasztott gerendás lakóház van. Ez maradt meg az 1800-as évekből a kétszeri perspektivikus átépítés ellenére. Ellenben a falu oromfalas, kicsit klasszicizáló homlokzataival rendkivül szép képet nyújt. Természetesen ezt a szini házat érdemes behozni, mint az akkori időket jellemző típust, ugyanakkor azonban, ha következetes volnék és Szin községet kellene bemutatni, nyilván egy későbbi periódusra jellemző, klasszicista, vagy eklektikus jellegű homlokzati lakóház bemutatására gondolnék. Világos, hogy itt szintén alaposan meg kell gondolni az esetleges lehetőségeket. A középkori Tiszalök-rázompusztai bemutatásra, tehát a középkori régészeti anyag bemutatására természetesen csakis olyan formában gondolhatunk, ha a régészetileg feltárt anyag bizonyos mértékig rekonstruálható és észszerűen bemutatható. Mert el lehet képzelni ennek múzeumi kiállítási tárgyként egy helyiségben történő rekonstruálását, de nem hiszem, hogy a tisza-