Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 17. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

FÜGGELÉK

löki putriházat, földbemélyitett elejével ugyanígy rekonstruálni lehetne. Ezt a rekonstruktiv munkát egy tudományos munkában publikálni lehet, azt nem tagadom. A nyugat-magyarországi keritett háztípus bemutatása ugy érzem már csak rekonstruktiv kiegészítés kereteiben történhet meg. Amennyiben ilyenre sor kerülhet, én már látatlanban is azt mondanám, hogy feltétlenül meg kell kísérelni, mert hiszen egy háromoldalas keritett ház, amely eredetileg olyannak épült, vagy a lebontás következtében a három oldalas megoldás nem pótolhatja annak élményszerüségét és a helyi, akár jó, akár rossz műszaki felmérések, publikációk és fényképek, vagy rekonstruktiv kísérletek megvalósítható. Ez is példa arra, hogy adott esetben meddig lehet menni. Dobrovits Aladár a raktári százalékkal nem mondott meglepőt számunkra, akik valamikor muzeumokban dolgoztunk. Véleményem szerint a Skanzen viszonylag nem sokat segítene ezen. Ugy, hogy itt az általános rossz raktári követelményeket kell elhárítanunk, hogy megszüntethessük ezeket a súlyos, fennálló anomáliákat. A kiskunfélegyházi malmot, amit szintén emiitett, a amiről Itt egy 1938-ban készült felvételt mutattam be diapozítivben, 1948ban lefényképeztük, sőt ezt az idén januárban is megismételtük és a fényképek alapján megállapítható, hogy a külső vályogréteg teljesen elpusztult. Tehát eredeti falvastagság már nincs, mert egy vályogréteg teljes egészében tönkrement. Ennél a példánál is.világosan látható, hogy a helyszínen például ez hiába van bárhogy is kezelve, az építőanyag pótlása nélkül ezt nem lehet elképzelni, de még átszállítás alapján sem, mert a külső réteg lepusztult 15-20 év alatt. Ugy hogy a teljességében való fenntartás és tudományos hitelesség megköveteli azt - és nem az anyag fetisizálása - hogy itt a dolgokat esetenként bíráljuk el. Nem érthetek azonban egyet K.Kovács László barátunknak éppen