Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen
csék magokat Eskfüdt]: Kátai Josef úr házánál; a 'ki is Hór(?), Kereskedő ur számára meg fogja azokat venni, és azokra foglalót adni. -" 19 Egy másik hirdetés szövegéből megtudjuk, hogy „ Tabjáni] Pálfi János Korcsmáros Házánál vágynak a ' Palotai Csapók szálva, a ' kik a ' Magyar Juh-Gyapjunak Százáért 180. kforonájkat ígérnek; a ' kiknek azért el adó Magyar Juh Gyapja vagyon, és azon Árért oda adni akarják, foglalóért mennyének a ' Pálfi János házához. - " 20 Végül: ,,Akik[ne]k el adó Magyar Kossok vagyon, jövő Szerdán regvei hajtsák Eskf üdt] Kátay József ur Szállására aholott a Kereskedő azokat által venni és párját 26. forintyával azonnal ki is fogja fizetni. " 2I A szállás-tanyákon becsült isztrongák Megnevezésük Számuk Százalék = Összes áruk 1 átlag ára Juh Esztrenga 1 14,28 5 5 Juh Fejő Isztringa 1 14,28 2 2 Isztringa nád keritésü 1 14,28 3 3 Fejő Ketretz 1 14,28 4 12 4 12 Esztrenga-Juh szin 1 14,28 Isztronga-Aklostul (rossz) 2 28,57 18 8 és 10 Összesen: 7 99,97 32 12 4 58 II III. Korszak: 1850-1945 Valamennyi vagyonleltárunkat, amely állatok szálláshelyét is jelölte, a hódmezővásárhelyi Árvaszék irataiban leltük. 22 Közülük az 1872-1922 közötti időszakból mindösszesen 6 ólat tudunk bemutatni. 1. 1872. Németh Pál tanyáján: „kettős disznó ól. 100 ft." 2. 1876. Deák Nagy Imre és János pusztai földjén „Egy 4. m. 3 m. 50 cm. széles gaztetejü rosz karban levő sertés ól, méterenként 4 f[orin]tjával. 16. ft." 3. 1884. Tóth Ferenc hagyatékában a tanyán volt „1 ól". 4. 1891. Bánfi Mihály tanyáján „7. V 10 . méter hosszú, 2. 6 / 10 . méter széles zsendelytetős félszer ól." (Félszer ól = az ól fölött elől oszlopokon nyugvó féltető volt.) 5. 1897. Kardos János tanyáján: „istálló 8 m. hosszú, 3 m. széles vert falú zsindely tetővel van benne istálló, kocsi szín ol, dűlőfélben." (Értsd: az egy födél alatt 3 részes épület egyik, elválasztott része ól volt.) 6. 1922. Szatmári Sándor Tanya 869. sz. ingatlanán összeírtak egy „14. m. hoszu 4. m. széles vájug falu szimpla cserép tetejű 3 ólat." (Szimpla cserép tetejű = a hódfarkú, újabban hazai cserépből egy sort raktak a cseréptartó lécekre. Ez a rések között átázhatott.) Az általunk vizsgált korszakok vásárhelyi állatállományát Herczeg Mihály, a Városi Levéltár igazgatója tanulmányban részletezte. A kevés épületleírást jól kiegészítik a megmaradt statisztikai adatok, amelyek a helyi állattartás változásait jelzik. 1869-ben a sertések száma: 13 377 db volt. Ditz szerint 9000 mázsa baromfit szállítottak el, és ez 240 000 darabnak felelt meg. 23 A sertések száma így alakult: 1895-ben 12 948, 1900-ban 25 941, 1905-ben 45 579, 1910ben 43 228, 1914-ben 67 231 darab. 24 Juhtartás: ,,[l!]a 100 kat. hold feletti gazdaságokban jutott legtöbb egy gazdaságra. Ugyanakkor a 10-100 kat. hold közötti kisgazdaságok kezén 9545 db juh volt, az állomány 72,84 %-a." 25 A 20. század elején a baromfi fajtanemesítés hatására 1909-ben 570 679 db baromfit és 62 208 880 tojást értékesítettek. 26 Érdemes tudni, hogy 1910-ben Vásárhelyen a lakosság 39,3, míg Kecskeméten 47,1 százaléka (!) élt tanyán. 27 A nagy határú, tanyás gazdálkodást folytató mezővárosok közül ez a két település vezetett a tanyán lakás területén. A II. és III. Korszakból származó szerény levéltári adatokat helyszíni gyűjtőmunkával tudtuk kiegészíteni. Amikor az 1960-as évek elején elkezdtük a fölméréseket, még e két korszakban épült tanyai épületek bőven voltak a vásárhelyi határban.
