Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

SZENTI TIBOR: Hagyományos tanyai ólak, aklok, esztrongák és galambdúcok Hódmezővásárhelyen

ÁLLATTARTÓ ÉPÜLETEK A SZAKIRODALOMBAN

28 A szállás, tanya és az állattartó épületek kialakulása GYÖRFFY Isvtán a külterületi szálláshelyek állattartásáról írta: „A tanya, vagy szállás tehát, mint az állattartás, főleg pedig az állatteleltetés központja, ősi hagyományaként megvolt már nemcsak a török, vagy távolabb a mongol pusztítás, hanem még a honfoglalás előtt is, mint nomád téli szállás. "

29 GYÖRFFY a magyar nép nyelvének származásáról fogalmazta, hogy a finn-ugor ág ogurtörökkel, közelebbről bolgár-törökkel keveredett. Ez a nép félnomád volt. „ Tőlük vettük át az állattenyésztéssel kapcsolatos pásztorépítményeket, az ólat, karámot, talán a kert-et is, mely a régi magyar nyelvben kerítést jelentett. A kert iráni eredetű szó, mely a baskírban ma is aklot jelent s az alföldi magyar száz év előtt még kertnek nevezte a város szélén levő, trágyafallal kerített állatteleltető gazdasági udvarát, az ólaskertet, a magyar szállás vagy tanya ősét. "

30 Összehasonlításul a belső-ázsiai nomád kirgizek téli szállását Almásyra hivatkozva vizsgálta. Megállapította, hogy „Kétféle állandó téli építményük van, egyik a kislak, ez ajsátor védelmére szolgáló körszerű falazat, a másik az agil^ aid, ól, ahogy a különböző középázsiai török nyelveken nevezik. " Almásy a helyszíni tapasztalata alapján azt találta, írta tovább GYÖRFFY, hogy ezek az ólkertek ,,[...fnemcsak egyszerűen ágakból, földből és kövekből összehányt köralakú kerítések, hanem ezek egyik helyén fedett kalyiba is van ugyanabból az anyagból, ahol a marhának legalább egy része meghúzódhatik, sőt oldalfalakat is raknak az agil-nak kövekből, fahasábokból, tőzegből s az egészet befedik fenyőgallyal [...szinte kerekólat építettek! SZENTI T.]. Minél inkább északra megyünk a nomádok között, annál inkább megtaláljuk ezt az ól-féle építményt. "

31 NOVAK László írta: „A pásztorépítmények között található meg az akol is. Az akol lehetett egy széles, köralakú árok, ahová a marhát terelték, hogy védve legyen a ragadozóktól. Aklot készíthettek homokdűne, bucka oldalába, tövissel bekerítve. A kecskeméti pusztákon a kör alaprajzú, karók közé vert tőzeg, tőzegfal is a kőiként szolgált. "

32 A tragikus körülmények között elhunyt, és Alma-Atában elhantolt MÁNDOKI KONGUR István turkológus - szóbeli tájékoztatása szerint úgy találta, hogy a kazahoknál ez a téli óikért, illetve ólépítmény máig ismert, és leginkább hasonlít a mi 18. század eleji szállásaink téli állatszálláshelyeire. „ Tulajdonképpen szállás, tanya, ól, istálló, mint épület között lényeges különbség nincs[...j" állapította meg GYÖRRFY.

33 Ezt követően még hosszan írt az ól, kerítés, kert öszszefüggéséről, az istállónak az ól szerepéről. IKVAI Nándor így fogalmazott: „Mongóliában az évi 300 mm csapadék mellett a nomád állattenyésztő kultúrában csak az ember számára készült hajlék (eszgij get, általános nevén jurta

34

). Az állatot még szélfogó sem védi. "

35 „Látnunk kell, hogy az Alföldön csak a kezesjószág számára készül valamiféle enyhely, avagy szaknyelven »kislegterü istallo«. A különféle ólak is eléggé hiányosak, (sertés, baromfi) vagy nagyon kezdetleges építmények. "

36 Amikor Hódmezővásárhely esetében ERDEI Ferenc a történelmileg szabályszerűen fejlődő tanyatípusról írt, ez alatt azt a kétlakiságot értette, amely népünk életében valóban évezredig nyúlik vissza, hogy ti. nyáron a munkaképes fiatalok a szállásokon dolgoztak, és télire a félrideg állatokkal visszavonultak a települést övező, vagy a Pusztán elkülönült ólas kertekbe. Ennél az életformánál és az ólak szerepénél legfontosabb a vándorlást megfigyelnünk. A társadalmi fejlődés során a vásárhelyi és minden szabályszerűen fejlődő tanyatípusnál, így például még érzékelhetőbben Orosháza esetében

37 megfigyelhető volt, hogy az évi ingázást az életkorral összefüggő vándorlás váltotta föl, ahol az ólnak már nem volt szerepe. A hagyományos paraszti életforma végéig ugyanis megfigyelhető, hogy a munkaképes, fiatal család egész évben a tanyán élt, míg az öregek a beltelki házukban. Többnyire innen jártak iskolába az unokák is. A tanyáról való bevándorlás csak a munkaképes kor elmúltával, illetve annak kialakulása előtt, azaz a nagyszülők gyámsága alatt, a gyermekkorban volt érzékelhető. Állattartó tanyai épületek helye a tanyatelken, illetve azok építése és az állatállomány

38 BESZÉDES Valéria tanulmánya a 18. század elejére vezet vissza: „A szabadkai szállások is kezdetben állattartó szállások voltak[...j 1702-ben 1902 lakosnak