Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

JUHÁSZ KATALIN: A famelencétől a fürdőszobáig. Adalékok a paraszti tisztálkodás eszközkészletének és helyének változásához a 20. század első felében

JEGYZETEK 1. A magyar nyelvterület legkülönbözőbb pontjain, több mint húsz településen végeztem kérdőíves gyűjtést és helyszíni megfigyelést. 2. Gondolok itt elsősorban olyan összefoglaló munkákra, mint a Magyarország története sorozat köteteinek megfelelő fejezetei (HANÁK Péter 1988.; VÖRÖS Károly 1980.), vagy a Társadalomtörténet című egyetemi tankönyvre (GYANI Gábor-KÖVÉR György 1998.) Az ugyanebben a sorozatban megjelent művelődéstörténet tankönyv (KOSA László 1998.) megfelelő fejezetei szintén kitérnek a lakáskultúra és higiénia összefüggéseire. 3. DEAKY Zita disszertációjában (1999) ad részletes áttekintést erről a nehezen hozzáférhető, hatalmas, szerteágazó és eddig jószerivel ismeretlen anyagról. Az orvosi helyiratok közül több nyomtatásban is megjelent, így például HÖLBLING Miksa múlt században készült munkája, amely a Baranya megyei magyar és nem magyar népesség közötti különbségekre is rávilágít (HÖLBLING Miksa 1845). Az 1865-től indult orvosi hetilapban is gyakran tudósított egy-egy körzet orvosa az aktuális egészségügyi problémákról és azok megoldásáról. 4. Magyarországon az első országos hatókörű egészségügyi rendelet Mária Terézia által 1770-ben kiadott Normativitm Sanitatis volt. 1849-től az alkotmány 1867-ben történt helyreállításáig a helytartótanácsi, majd 1876-ig miniszteri rendeletek szabályozták a közegészségügy egyik másik részét. Az első egységes önálló rendelkezés az 1876. évi XIV. törvénycikkely volt, amely a közegészségügy minden területét törvényileg szabályozta. Ennek a törvénynek egy részét módosította és egészítette ki a trachoma elleni védekezésről szóló 1886. V, a himlő elleni újraoltásról szóló 1887. XXIL, a községi egészségügyi szolgálat módosításáról szóló 1908. évi XXXVIII., a falun élők egészségvédelmének megszervezése céljából a Magyar Királyi Országos Közegészségügyi Intézetet létrehozó 1925. XXXI., valamint a hatósági orvosi szolgálatról szóló 1936. IX. törvénycikkely. E legfőbb jogforrások mellett a miniszteri rendeletek, törvényhatósági és községi szabályrendeletek egész sora rendelkezett az egészségvédelem céljainak megvalósításáról. 5. Ilyen kimondottan egészségügyi, higiéniai viszonyokra vonatkozó felméréseket végzett például az 1874-ben a budapesti tudományegyetemen FODOR József kezdeményezésére létrehozott Egészségtudományi Intézet az 1920-as-30-as években. A népszámlálások alkalmával készült statisztikai felmérésekben többek között a lakások szobaszámára, komfortfokozatára, illetve az árnyékszékek típusaira vonatkozó adatokat lehet találni. 6. LIPTÁK Orsolya 1997.; JUHÁSZ Katalin 2001. 41-47. 7. Ilyen tanácsokat találhatunk a napi- és hetilapok családi, illetve nőknek szóló rovataiban, különböző kalendáriumokban, valamint a különböző egészségügyi mozgalmak, szervezetek, mint például az anya- és csecsemövédelem kiépítését végrehajtó Országos Stefánia Szövetség, vagy a Zöldkereszt mozgalom felvilágosító brossuraiban. Ld. Például BARDOCZ L. 1869.; HEVESI 1934. 8. A 19. század végétől FODOR József kezdeményezésére az egészségtant külön tantárgyként oktatták az orvosi egyetemeken, bába- és ápolóképző iskolákban, technikai főiskolákon, pap- és tanítóképző intézetekben, a középiskolákban, végül a népiskolákban is a tanítás körébe foglalták. 9. A huszadik század elején egy szervezett mozgalom indult a csecsemőhalandóság csökkentéséért, amelynek része volt a bábaképzés kiszélesítése, illetve az egészségügyi ismeretterjesztő munka fejlesztése. A bábák számára adták ki a Szülésznők Lapját, illetve a Bábakalauzt, amelyben rengeteg egészségügyi felvilágosításra vonatkozó anyagot lelhetünk fel. 10. Nálunk amerikai kezdeményezésre 1913-ban tette meg az első lépést BRAUN Róbert, Maroscsiszér falumonográfiájának elkészítésével. Elméleti megalapozásához elsőnek az 1920-ban alakult Egyetemi Közgazdaságtudományi Kar községpolitikai szemináriuma fogott hozzá a munkához STEIN EKKER Ferenc vezetésével, majd a Magyar Társaság Falukutató Intézete, amely a kérdőívekkel való vizsgálódást népszerűsítette (BODOR Antal 1936). 11. Ilyen volt például az 1925-ben indult Bartha Miklós Társaság (FÉJA Gézával, KODOLÁNYI Jánossal), az 1932-ben alakult Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma (BUDAY Györggyel, ORTUTAY Gyulával, TOMORI Violával), az 1933-ban alapított Fiatal Magyarság Szociográfiai szemináriuma (BOLDIZSÁR Ivánnal, SZABÓ Zoltánnal), vagy a román GUST1féle iskola hatását mutató 1934-ben megalakult Pro Christo Diákszövetség Faluszemináriuma (amelynek többek között GUNDA Béla is tagja volt). A magyar falukutató mozgalom sajátos vonása, hogy nálunk a tudósok mellett írók is nagy számban vettek részt benne. Például ILLYÉS Gyula, VERES Péter, NÉMETH László. A harmincas évek népi szociográfiai mozgalmáról bővebben ld.: NÉMEDI Dénes 1985. 12. VOIGT Vilmos 1978. 604. 13. KÓSA László 1998. 258-259. 14. KÓSA László 1990. 43-45. 15 KÖVÉR György 1998. 122. 16. BEJCZI NÉMETH Andor 1937. 148. 17. Az 1941 -es népszámlálás adatai alapján. 18. VÖRÖS Károly 1997. 50. 19. KOSA László vaskos kötetben foglalkozik a paraszti polgárosodással, ezen belül is elsősorban a táji különbségekre összpontosít (KOSA László 1990.). Uő ugyanitt (p. 44.) kockáztatja meg azt az állítást, hogy a magyar néprajz klasszikus törzsanyaga éppen erre a