Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 16. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

CSERI MIKLÓS: A szabadtéri múzeumok szerepe és lehetőségei a változó világban

A szabadtéri múzeumok fejlődése az elmúlt 100 évben a kisebb-nagyobb hullámvölgyeket leszámítva, töretlennek tűnik. Az ún. első és második hullámos telepítésre a parkszerű elrendezés és működtetés volt a jellemző, mely legtöbbször párosult olyan népszórakoztató intézményekkel, mint például állatkert vagy vidámpark stb. A II. világháborút követő ún. harmadik hullámos szabadtéri múzeumok az előzmények tapasztalataiból tanulva, már olyan korszerű skanzeneket formáztak meg, melyek a népi élet egészét vagy egyes jelenségeit a fentebb említett komplex módon tudták megjeleníteni. Erre a töretlen fejlődésre mi sem jellemzőbb adat, mint az a tény, hogy az 1990-es évekre a világ múzeumlátogató közönségének már több mint 30%-a ezeket a folkmúzeumokat, szabadtéri múzeumokat kereste föl. A világ skanzenjeit tömörítő szakmai szervezet 2001-ben Szentendrén tartotta 20. kongreszszusát, melynek alaptémájául nem véletlenül az alábbi címet adta: „ Új évezred, új kihívások a szabadtéri múzeumok előtt" . Ezen belül három altémát vitattunk meg, úgy mint: a. , Egy 19. századi gondolat továbbélése a 21. században. b. , Hol a határ térben, időben tematikában? c. Társadalmi elvárások, múzeumi válaszok. A világ „skanzenológusai", szabadtéri specialistái már érzékelték, hogy az egyetemes muzeológiában megismert és feltárt jelenségek (mint például közvetítői és befogadói értékválság, a mass = tömegturizmus hatásai, vizuális kultúra robbanásszerű fejlődése, komputerizáció, digitalizáció stb.) nem hagyják érintetlenül skanzenjeinket sem. Melyek is ezek a legfontosabb problémák? Először is a legtöbb helyen megfogalmazódott az eredeti tudományos és telepítési koncepciók tematikai, időbeli és térbeli bővítésének igénye. Főleg a miénktől fejlettebb társadalmi fejlődést produkáló országokban fokozatosan nyitnak más társadalmi rétegek prezentációja, megjelenítése felé. A parasztság mellett megjelennek a városi polgárság, a nagyipari munkásság építményei, feltűnnek a munkáskolóniák, esetleg az emigráció, és a diaszpórák jellemző építményei és életmódtípusai. Gazdagodhat ez még kis- és középméretű műhelyek, manufaktúrák építményeivel és enteriőréivel, és újabban a már megszokott éttermek és kocsmák, esetleg templomok mellett, egyre több vallási, kulturális közösségi, sőt egészségügyi objektumok is megjelenítődnek. Például kálvária, imaterem, olvasóegyleti épület, tradeunion-center, községháza, vámház, orvosi rendelő, vagy például Arnhemben tbc-s elkülönítő pavilon. Egyes országokban, mint például a walesi Sant Fagansban egy hatlakásos bányászkolóniabeli sorház 1800-1985 között lakásonként mutatja be az építészet és életmód fejlődését. Arnhemben egy négylakásos sorház az egykori szövőipari munkásság életmódváltását követi nyomon az 1970-es évekig (Renault 4-es a ház előtt). A belgiumi Bokrijkben Antverpen egy többemeletes házblokkja épült fel, s Oslóban három éve áll egy négyemeletes panelépület, melyek a 20. század nagyvárosi életmódját reprezentálják. Az európai szabadtéri múzeumok kiállításaik gazdagítása érdekében előszeretettel élnek az eredeti telepítési koncepció időbeli bővítésének eszközeivel is. Részben visszanyúlnak a múltba, hiszen a régészeti ásatások, a település feltárások egyre biztosabb alapot adnak a néprajz elérhetőségétjelentő 18. századnál korábbra történő viszszatekintésre. A kelta, viking, vaskori vagy éppen gall telepek, esetleg a magyarországi honfoglalás kori és középkori falu- és házrekonstrukciók népszerűsége és látogatottsága egyre nagyobb. De tetten érhető az is, hogy skanzenjeink a közelmúlt vagy éppen a jelen felé tágítják a bemutathatóság időpontját. A tamperei Amuri múzeum az 1950-es, 60-as éveket mutatja be munkáslakások sorozatával, ahol az 1952-es évet például Paavo NURMI olimpiai bajnok futásának rádióközvetítése jelzi. Az előbb említett walesi bányász-sorház utolsó lakásának nappalijában az 1980-as évekből származó Thomson televízió az akkor népszerű szappanoperák folyamatos vetítésével idézi meg a kort. Számunkra minden képzeletet felülmúl a walesi szabadtéri múzeum, amely egy óriási társadalmi merítéssel megfogalmazott elképzelés alapján felépítette a „House for the Future" épületét, mely már 2038-at reprezentálja. Mind az épület, mind pedig a berendezése a kollektív képzelet szüleménye, így esztétikailag és formai szempontból is elborzasztó. De nagyon népszerű. A térbeli bővítéssel elsősorban a különböző békediktátumok által létrehozott, jelentős diaszpórákat jelenlegi határainkon kívül tudó kelet-közép-európai nemzetállamok skanzenjei élnek. Tallinnban, a Szibériába kitelepített észtek életmódját próbálják rekonstruálni, a dél-lengyel_ Sanokban a Sztalin-éra alatt megsemmisített és eltüntetett lemkek és bojkok házai sorakoznak.